2012. december 1., szombat

A „visszaható igék”, amelyek nem hatnak vissza...

A spanyolban rengeteg olyan ige van, amelyek a személyes névmás me, te, se, nos, os, se hangsúlytalan alakjaival ragozódnak. Ezek szótári alakjához, vagyis főnévi igenevéhez, mint tudjuk, a se simulószócska kapcsolódik, például lavarse ’mosakodni’ (me lavo, te lavas, se lava stb.) vagy például arrepentirse ’megbánni’ (me arrepiento, te arrepientes stb.).

Hagyományosan az ilyen igéket „visszaható ige”-ként (verbo reflexivo) tanítják az iskolában, és a névmást is „visszaható névmás”-nak (pronombre reflexivo) nevezik (a valós helyzet ennél azért kicsit bonyolultabb, de most érjük be annyival, hogy alaktanilag valójában részes vagy tárgyesetű névmás). De álljunk meg egy kicsit! Mit is jelent az, hogy „visszaható ige”? A visszaható ige olyan, cselekvést jelentő ige, amelynek cselekvő alanya azonos a tárgyával vagy a cselekvés címzettjével (azaz a részeshatározóval). Visszaható igeként értelmezhető a példában is szereplő me lavo ’mosakszom’, szó szerint ’mosom magamat’, és az is, hogy me compro una casa ’veszek magamnak egy házat’. Na de lehet-e visszaható a me arrepiento ’megbánom’ ige? Magamat bánom meg? – Természetesen nem, hiszen ennek semmi értelme nincs. Sőt, *arrepentir ige nem is létezik...

Gondolom, mindenki kezdi kapiskálni, hogy itt valami bűzlik. Nem is véletlenül tettem idézőjelbe a „visszaható ige” kifejezést: a visszaható alakú névmással ragozott legtöbb igének valójában semmi köze nincs a visszaható igékhez. De akkor miért is ragozzák őket névmással? A kérdésfeltevésben félig a válasz is benne van: ezeket az igéket a spanyol akadémiai nyelvtan – a névmás funkciójának megkülönböztetése nélkül – egyszerűen úgy nevezi, hogy verbos pronominales (a továbbiakban: VP-k), azaz magyarul kb. ’névmással ragozott igék’.

Chica bañándose. Se lava a sí misma. Fürdő lány. Megmossa magát.

Ha ugyanis jól belegondolunk, azt is lehetne vitatni, hogy vajon a me lavo igealak tényleg visszaható-e vagy sem. Ezzel kapcsolatban kétféle értelmezés él: az egyik szerint tárgyas ige, és a tárgy a cselekvő személye (’én mosom magamat’); a másik szerint viszont tárgyatlan ige, és cselekvője valójában inkább elszenvedi a cselekvés hatását (vö. ’mosakszom’). Még érdekesebb a me despierto ’felébredek’ ige: ha azt vesszük, hogy a despertar jelentése ’felébreszt’, akkor nyilvánvaló volna, hogy a despertarse az végső soron ’felébreszti magát’, s így lesz a jelentése ’felébred’. Na de van annak értelme, hogy valaki „felébreszti magát”? – Persze, hogy nincs, hiszen valójában ez történik vele. Nos, éppen ezért látták úgy a spanyol grammatikusok, hogy nem is érdemes külön visszaható igékkel foglalkozni, hiszen mint láthattuk, e kategória létezése erősen vitatható (más eset, amikor azt mondom, hogy me compré una casa ’vettem magamnak egy házat’: itt a cselekvés valóban visszaható, de nem a comprarse igéről van szó, hanem a comprar ige és a részes esetű névmás visszaható alakjának használatáról).

Nyelvtanilag minket mégis az érdekel, hogy akkor mire is szolgál a névmás az ilyen igéknél, ha egyszer már beláthatjuk, hogy igazából nem visszahatóak. Vizsgáljuk meg a következő mondatokat!
  • Se hundió el barco, pero afortunadamente todos los miembros de la tripulación se salvaron. ’Elsüllyedt a hajó, de szerencsére a legénység minden tagja megmenekült.’
  • No quiero irme. Me estoy muriendo por ti. ’Nem akarok elmenni. Meghalok érted.’
  • La siguiente canción ya se la saben todos. ’A következő dalt már tudjátok mindannyian.’
    ¿Te crees esa tontería? ’Magad is elhiszed ezt a hülyeséget?’
  • No me arrepiento de lo que dije, era lo que pensaba. ’Nem bánom meg, amit mondtam, az volt, amit gondoltam.’
A fenti példák mindegyikében az a közös, hogy VP-ket találunk bennük, amelyeknél a névmás szerepe azonban más és más. Az első példában szereplő hundirse ’elsüllyed’ ige, bár elsőre visszahatónak tűnhetne (’elsüllyeszti magát’), mégsem lehet az, hiszen a visszaható ige feltétele, hogy legyen egy aktív cselekvője, aki saját magával/magának csinál valamit. A hajó viszont nem cselekszik, hanem elszenved egy olyan eseményt, amelyet alaktanilag cselekvő igealak fejez ki. Az ilyen igét mediális, magyarul „félszenvedő” igének hívjuk (spanyolul construcción media vagy pasiva refleja, ami azt jelenti, hogy az igealak cselekvő, de a jelentése félig-meddig szenvedő).

Barco hundiéndose... ¿¿Se hunde a sí mismo?? Süllyedő hajó... Elsüllyeszti magát??

A második esetben a névmás jelentést módosít, illetve jelentésárnyalatot ad. Az irse jelentése ’elmenni’, míg az ir jelentése ’menni, járni’. A példa második mondatában a névmás kifejezetten arra utal a morirse igénél – a morir-ral szemben –, hogy az átvitt értelemben használatos (nyilván nem arról van szó, hogy tényleg meghal az illető, hanem arról, hogy nagyon szeret valakit). Érdekes ugyanakkor, hogy a morir nem használatos VP-ként ’meghal’ jelentésben, ha a halál erőszakos cselekmény eredménye: Un muchacho de catorce años (*se) ha muerto en Pamplona, abatido también por la violencia etarra ’Egy tizennégy éves fiú halt meg Pamplonában, szintén az ETA*-erőszak sújtott le rá’.

A harmadik példákban a névmás részes esetű (ez persze nem az alakjából derül ki, hiszen a visszaható névmás nem különbözteti meg a tárgy- és a részes esetet), és valami olyasmit fejez ki, hogy az alany érintett, érdekelt a cselekvésben vagy történésben, tehát lényegében érzelmi szerepet lát el. Az efféle névmáshasználat neve a spanyolban dativo ético, kb. „érzelmi részes eset”.

A negyedik példában a már említett arrepentirse ’megbán’ ige szerepel, melynek vonzata a de elöljárószó. Furcsa lesz kimondani, de ez esetben a névmásnak az égvilágon semmilyen jelentése, funkciója nincs: egyszerűen nem létezik nélküle az ige, azaz kizárólag VP – a nyelv már csak ilyen.

A T/2. alakok csak az európai spanyolban használatosak (Forrás: El Mexicano)

Összefoglalva tehát, a VP-k a névmás funkciójától függően az alábbi főbb csoportokba sorolhatóak:
  1. mediális ige (a névmás szenvedő jelentést fejez ki cselekvő szerkezetben);
  2. visszaható ige (vitatott kategória);
  3. VP jelentésmódosító-árnyaló névmással;
  4. VP érzelmi datívusszal;
  5. VP kizárólagosan (névmás nélkül nem ragozható – lásd alább).
Az utolsó csoportba a Nueva gramática de la lengua española (2009: 41.13k, 3103) szerint a következő leggyakoribb igék tartoznak – ezek tehát kizárólag névmással ragozhatóak:

abalanzarse
aborregarse
abstenerse
aburguesarse
acartonarse
acurrucarse
adentrarse
adormilarse
  (adormitarse)
adueñarse
agolparse
agusanarse
antojarse
arracimarse
arremolinarse
arrepentirse
arrogarse
atenerse
atreverse
bifurcarse
condolerse
contonearse
demudarse
desdibujarse
desentenderse
desgañitarse
despelotarse
desquitarse
desternillarse
desvivirse
dignarse
empecinarse
enamoriscarse
endeudarse
enfrascarse
enfurruñarse
enlozanarse
ensañarse
ensimismarse
esforzarse
fugarse
grillarse
guasearse
herniarse
indisciplinarse
inmiscuirse
jactarse
mofarse
obstinarse
pavonearse
pitorrearse
portarse
querellarse
rebelarse
regodearse
repanchi(n)garse
repantigarse
resentirse
sincerarse
suicidarse
transparentarse
ufanarse
vanagloriarse

A spanyol VP-k eredete a latinban gyökerezik. A klasszikus latinban a szenvedő igeragozás eredetileg szintetikus alakokból állt (pl. LAUDAT ’dicsér’ és LAUDATUR ’dicsértetik’, azaz ’dicsérve van’), és természetesen ugyanúgy léteztek olyan igék, amelyeket szenvedőként ragoztak, de jelentésük nem volt szenvedő (ezeket nevezi a szakirodalom deponens igéknek). A szenvedő igeragozás viszont az élőbeszédből hamar kiveszett, így a visszaható névmás (, , , NŌS, VŌS, ) használata az aktív igeragozással kiterjedt a szenvedő és mediális jelentések kifejezésére is.

19 megjegyzés:

  1. Ezek a visszaható igék, leginkább az 5. esetben, nem inkább a latin deponens igék analógiái, mintsem a passivumé? Na persze nem alaktanilag mondom, csak a "logikájára" gondolok. Nekem pl. az "arrepentirse" és mondjuk a "loquor 3 locutus sum" ebből a szempontból analógok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre nehéz lenne válaszolni, mivel az 5. csoportba tartozó legtöbb ige már spanyol fejlemény, belső szóképzés eredménye. Végül is akármi lehet, de nincs jelentősége, mivel névmásnak nincs semmiféle megkülönböztető szerepe, csak úgy van.

      Törlés
  2. Igen, igen, ezért is gondoltam ahogy írtam, mert ahogy az (*arrepentir) ige sem létezik, és az (arrepentirse) igénél a névmásnak semmiféle megkülönböztető szerepe nincs, ugyanúgy pl. a (*horto, hortare, hortavi, hortatum) ige sem létezik, csak a (hortor, hortari, hortatus sum), és itt sincs semmi jelentése a passzívumnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, akkor valószínűleg ezzel analógok a spanyol VP-k is. Az viszont érdekes, hogy a latin deponens igék meg éppen nem VP-k a spanyolban: FABULARI > hablar (és nem *hablarse).

      Törlés
  3. A németben dettó ugyan ez a helyzet: olyan igék visszahatóak, amik valójában semmi visszaható jelentéssel nem rendelkeznek. A nehézség a nyelvben, hogy az arányuk is nagyon nagy a "sich"-es igéknek. Tehát magolni kell rendesen. Mi értelme van, hogy a sich bewerben um+ tárgyeset - pálkyázik vmire ige visszaható. Lehet ez valami indoeurópai sajátosság...

    Jake

    VálaszTörlés
  4. Ejjnye, ennek a macának senki nem segít mosakodni?

    Ezekben a névmással együtt ragozott igékben az a szívás, hogy kezdő nyelvtanulónak bekavarnak az egybeírás miatt. A szótárban nem fogja megtalálni ezeket az névmásos igei alakokat.

    A németben hasonlóképp van. A sich nem csak visszahatás kifejezésére van, hanem csak árnyalja egyes igék jelentését. Szívás, mert magolni kell az igével együtt és rohadt sok ilyen ige van.

    VálaszTörlés
  5. Én inkább olyasmit tudok elképzelni azokban a nyelvekben, ahol hasonló a helyzet, hogy eredetileg valóban visszaható igék voltak (esetleg valamiféle szenvedő jelentést, történést fejeztek ki), aztán a jelentésük megváltozott és így elszakadt a névmás eredeti funkciójától, amely egyszerűen megmaradt, az "igéhez nőtt".

    VálaszTörlés
  6. (Ha az illusztrációidat beraknák a spanyolkönyvekbe, hundertprozentsicher a siker ;) )

    A "dicsérve van" és a "dicsértetik" között szerintem van különbség: az első már egy befejezett, míg az utóbbi még egy folyamatban levő cselekvést ír le. A német pl. a kettőt megkülönbözteti (Vorgangs-, ill. Zustandpassiv), bár szerintem ez abból adódik, hogy, mivel (már, vagy soha se) a német igedők nem fejez ki konkrét befejezett, folyamatos vagy instans állapotokat (relatív igeidők [Plusquamperfekt, „Plusquamplusquamperfekt”, Futur II kivételével]), ezért csak a nyelvtani csoportosítás más.

    Valószínű, hogy van köze a dolognak a latinhoz, azonban van némi különbség, ami a classicus gyakorlatot illeti. Ugyanis a legtöbb esetben a visszaható névmás egyedüli használata inkább jelentésmódosulást ( 3. pont) eredményez (se praebet - bizonyul valaminek, se habet - lenni valahogy, se dat - megnyugszik, apud se est - eszméleténél van), ahol meg valódi reflexiót eredményez (1. pont), ott azt rendszerint mindig passivummal is ki lehet fejezni. A dat. ethicust a latin is használja.

    A VP-k és a latin (semi)deponens igék között van egy különbség. Az álszenvedő igék többségének saját magán kívül is vannak tranzitív vonzatai, teljesen ugyanúgy működnek jelentésükben, mint az aktív igék.

    VálaszTörlés
  7. "(Ha az illusztrációidat beraknák a spanyolkönyvekbe, hundertprozentsicher a siker ;) )"

    Hát igen, de sajnos az eddigi tapasztalataim szerint épp azokat érdekli a legkevésbé ez a blog, akik a spanyollal professzionálisan foglalkoznak, pl. tanítják. (Próbáltam már megkörnyékezni néhány spanyolos oldalt együttműködést ajánlva (köztük a Cervantes Intézettel), de válaszra sem méltatták...

    "A "dicsérve van" és a "dicsértetik" között szerintem van különbség: az első már egy befejezett, míg az utóbbi még egy folyamatban levő cselekvést ír le."

    Én nem érzek ilyen jellegű különbséget a kettő között: nekem a "dicsérve van" = 'dicsérik' (=/= dicsérve volt/lett). Szerintem a szenvedő szerkezet nem feltétlenül jelent befejezettséget, azt a 'van' ige alakja adja meg.

    "A VP-k és a latin (semi)deponens igék között van egy különbség. Az álszenvedő igék többségének saját magán kívül is vannak tranzitív vonzatai, teljesen ugyanúgy működnek jelentésükben, mint az aktív igék."

    Ez érdekes, szerintem ehhez hasonló eredetű a spanyolban az "általános alany": Cuando se tiene razón 'Amikor az embernek igaza van' (szó szerint: 'Amikor birtokoltatik igazat').

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Én nem érzek ilyen jellegű különbséget a kettő között: nekem a "dicsérve van" = 'dicsérik' (=/= dicsérve volt/lett)."

      Én is így érzem, a dicsérve van lehet ugyanúgy folyamatos, pl.: A kormány a gondok ellenére a mai napig dicsérve van Mexikóban. (bár nem szép a szerkezet, ebből a szempontból ez mellékes)
      Vagy a dicsértetik is lehet befejezett: A kormány a gondok ellenére egészen a ciklus végéig dicsértetett Mexikóban.(a passzívumot pedig a mai magyarban már nem használják, de ez szintén nem fontos a példa szempontjából)
      A lényeg az igeidőn (a "-va/ve + létige" esetében a létige, a passzívum esetében az passzívum igeigeje) és nagymértékben a határozók és egyéb mondatalkotókon van. Ennek oka, hogy a magyar nyelvben alaktanilag nem lehet a perfektivitást vagy a progresszivitást kifejezni, csak mondattanilag.

      "apud se est": itt inkább csak arról van szó, hogy lehet absztaktabb jelentése is egy szerkezetnek, mert egyébként szintaktikailag teljesen általános az eset: "apud + acc. = -nál/nél, többek között(magyarul is mondhatjuk: magánál van), itt a "se" csak a szabályosan hasznélt acc., csak ebben az esetben a visszaható névmás acc.-ja.



      Törlés
    2. Nunca se es demasiado cuidadoso. 'Soha nem vagyunk [az emberek] eléggé óvatosak.' :)

      Törlés
    3. Eso es cierto :)

      Törlés
    4. Nuntiulus Noster (M. P. J.)2012. december 8., szombat 10:11:00 CET

      "Hát igen, de sajnos az eddigi tapasztalataim szerint épp azokat érdekli a legkevésbé ez a blog, akik a spanyollal professzionálisan foglalkoznak, pl. tanítják. (Próbáltam már megkörnyékezni néhány spanyolos oldalt együttműködést ajánlva (köztük a Cervantes Intézettel), de válaszra sem méltatták..."

      Alapjába véve az összes másodlagosan oktatott nyelv hajlamos egyfajta zártságra, vagy sznob elitizmusra. Mondjuk én személy szerint nem értem ezt az elzárkózódást, mert itt rengeteg olyan részletinformáció van, amely az öntanulást segítik. Bár a hazai spanyoloktatás helyzetét még egyszer se vizsgáltam.

      "Én nem érzek ilyen jellegű különbséget a kettő között: nekem a "dicsérve van" = 'dicsérik' (=/= dicsérve volt/lett)."

      Igen-igen, hajlamos vagyok összekeverni a határozott igenevünket a befejezett melléknévi igenévvel. A magyarban ez az igekötőktől függ. Köszönöm mindkettőtöktől a korrekciót.

      Az utolsó bekezdésed célját viszont, Gábor, nem értem, ugyanis tisztában vagyok mind a fenti prepozíció jelentésével, mind a visszaható névmás ragozásával. :) Továbbá, ugyanezt eljátszhatjuk mind a három másik példával, ugyanis a latinnak nincsenek visszaható igéi (olyan igék, amelyeket csakis kizárólag visszaható névmással lehetne használni), hanem csak álszenvedői igéi vannak, amelyeknek a tranzitív vonzata nem feltétlenül önmaga, hanem lehet bármi (hortatur socios, paribusque accingitur armis: Aeineis 6, 184; buzdította társait, s magára öltötte a megfelelő fegyvereket.). Én csak arra akartam rámutatni, hogy a visszaható névmás során jelentésmódosulás, vagy árnyalat következik be.

      Törlés
    5. "Én csak arra akartam rámutatni, hogy a visszaható névmás során jelentésmódosulás, vagy árnyalat következik be."

      Na igen, az alma nem esik messze a fájától. :)

      Törlés
  8. Nemrég találtam rá az oldalra és abszolút hiánypótló. A legtöbb spanyoltanulással foglalkozó weboldal és sok könyv is csak példamondatokat mutat be, a miértet nem fejti ki. Én most frissítem fel régen elfeledett spanyol tudásom és éppen a "visszaható" igéket nézem át. A decir és decirse között értem a különbséget. Az utóbbival kapcsolatban merült fel bennem a kérdés, hogy mi a helyzet az általános alany esetében. Cómo dices = hogy mondod te Cómo se dice en espanol = általánosságban hogy mondják spanyolul (nem egy konkrét személy hogy mondja) Milyen igéknél fordul elő hasonló alkalmazás? Valamint a parecer/parecerse is egy kicsit bonyolultnak tűnik. Mikor melyiket kell használni? Köszönöm. Anna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anna!

      Az ún. „általános alany” eléggé szerencsétlen és megtévesztő magyar elnevezés az oktatási gyakorlatban a szenvedő igeragozásra. A se ugyanis semmiféle alanyt nem jelöl, hanem egyszerűen a passzivitást jelzi harmadik személyben. A konkrét kérdésedre válaszolva tehát ez bármelyik igével lehetséges: a se dice szó szerint ’mondatik’: ¿Cómo se dice en español...? = ’Hogy mondatik spanyolul az, hogy...?’. Se vende(n) libros „Könyvek eladók”, szó szerint: ’Könyvek eladatnak’. Az ilyen esetekben az igét nem kötelező többes számban egyeztetni, de a lényeg az, hogy ez ebből a szenvedő ragozásból alakult ki.

      Ami a másik kérdésed illeti, a parecer jelentése ’tűnik, látszik’, a parcerse (a) pedig ’hasonlít’ valamihez. Pareces cansado/a ’Fáradtnak tűnsz’; El español se parece mucho al italiano ’A spanyol nagyon hasonlít az olaszhoz’.

      Remélem, tudtam segíteni.

      Törlés
    2. Igen, nagyon szépen köszönöm!

      Törlés
  9. Remek írás és mélyreható! Köszönöm!!! Azt hiszem,tanításnál is alkalmazni fogom. :)

    VálaszTörlés

A hozzászóláshoz – a kéretlen megjegyzések (spam) és a névtelenséggel való visszaélés elkerülése érdekében – regisztrált azonosító szükséges a listából választható szolgáltatások valamelyikénél.