2012. október 27., szombat

A leísmo, a laísmo és a loísmo a spanyolban
Nyelvjárási eltérések a harmadik személyű névmások használatában

A spanyol személyes névmásokról már volt szó több témában is korábban, azonban csak érintőlegesen tértem ki három fontos nyelvjárási jelenségre, amelyek viszont sokszor megzavarhatják a nyelvtanulók „tisztánlátását”. Ezekről lesz szó a mai témában.

Áttekintés

Mint tudjuk, a spanyol személyes névmások (pronombres personales) négy esettel (caso) rendelkeznek, alany- (nominativo), tárgy- (acusativo), részes (dativo), valamint elöljárós (melyet neveznek határozói vagy függő esetnek is, spanyolul caso preposicional vagy oblicuo). Ezek közül az alany- és az elöljárós esetűek az ún. hangsúlyos névmások (pronombres tónicos), a csak igével használatos részes és tárgyesetűek pedig a hangsúlytalan névmások (pronombres átonos). Az utóbbiakra a pronombres clíticos elnevezést is használják a szakirodalomban (a clítico jelentése ’tapadó-’, illetve ’simulószó’, továbbá összetételben proclítico, ha az igét megelőzi, és enclítico, ha hátulról tapad hozzá).

Az esetek szám és személy szerinti eloszlása azonban nem túl „logikus” – elöljárós esete például csak az egyes szám első és második, valamint a visszaható névmásnak van (a többinél megegyezik az alanyesettel), a tárgy- és a részeshatározó eset pedig csak harmadik személyben különbözik egymástól, és szintén csak a harmadik személyben van megkülönböztetett visszaható névmás is (amely viszont az egyes és a többes számban azonos). Ugyanez a helyzet a nemek vonatkozásában is: az alanyesetű névmások az egyes szám első és második személyű alakok kivételével megkülönböztetik a nemeket, a tárgyesetű névmások csak a harmadik személyben, a részes és az elöljárós esetűek – beleértve a visszahatókat is – pedig egyáltalán nem.

De hogy nyelvjárási jelenségekről beszélhessünk egyáltalán, tekintsük át gyorsan a művelt vagy „sztenderd” norma szerinti személyes névmásokat a harmadik személy vonatkozásában. Alanyesetben, egyes számban ezek az él, ella, ello (< lat. nom. ĬLLE, ĬLLA, ĬLLUD), többes számban ellos, ellas (< lat. acc. ĬLLOS, ĬLLAS); tárgyesetben, egyes számban a lo, la, lo (< lat. acc. ĬLLUM, ĬLLAM, ĬLLUD), többes számban los, las (< lat. acc. ĬLLOS, ĬLLAS); részes esetben pedig a le, les (< lat. dat. ĬLLI, ĬLLIS). (Ez majdnem teljesen megfelel a latin esetrendszernek azzal a különbséggel, hogy a spanyol alanyesetű többes szám is a latin tárgyesetűből származik.) A sztenderd spanyol köznyelvben használt tárgy- és részeshatározó esetű névmásokat az alábbi táblázat foglalja össze.

(Forrás: El Mexicano)

Nyilván egyszerű dolgunk lenne, ha ez mindenhol így is lenne, a nyelv azonban folyamatosan változik. A latinban még mindkét számban és mindhárom személyben megkülönböztették a részes és a tárgyesetet egymástól. A spanyolban ez azért nincs így, mert az első és második személyű latin tárgyesetű névmásokból (, / NŌS, VŌS) lettek a részes esetűek is (me, te / nos, os), míg a latin egyes számú részes esetű (MIHI, TIBI), valamint a visszaható részes névmásból (SIBI) a spanyolban az elöljárós esetűek (mí, ti, sí) lettek (a többes számú részes esetű latin NŌBIS és VŌBIS eltűnt, azaz valószínűleg egybeesett az alany- és tárgyesetű NŌS, VŌS alakokkal).

Látjuk tehát, hogy latin > spanyol átalakulásnál az első és második személyű névmások elvesztették a tárgy- és a részes eset eredeti megkülönböztetését, csak a harmadik személyekben tartották meg azt, az esetrendszer kissé átalakult. A mai spanyol nyelvjárásokban ez az átalakulás pedig folytatódik, kiterjedve a harmadik személyű névmásokra is, ami a leísmo, laísmo és loísmo elnevezésű jelenségeket eredményezi. A továbbiakban arról lesz szó, hogy mit is jelentenek ezek egészen pontosan, és mennyire elfogadottak a művelt köznyelvben.

A leísmo

A leísmo (magyarul kb. ’le-zés’) a legelterjedtebb a három közül, és a részes esetű le, les névmás használatát jelenti tárgyesetben is, a sztenderd nyelvbeli lo(s), la(s) helyett. A leísmo Spanyolországban és Latin-Amerikában is általánosan elterjedt, azonban más-más jelentéssel.
  • Spanyolországban csak hímnemben használják a le(s) névmást tárgyesetben a lo(s) helyett, abban az esetben, ha személyről van szó: —¿Conoces a José? —No, no le conozco. ’Ismered Josét? – Nem, nem ismerem őt’; de: —¿Conoces estos libros? —Sí, los conozco. ’Ismered ezeket a könyveket? – Igen, ismerem azokat’. (Nőnemben személyekre és dolgokra is a la(s) névmás használatos tárgyesetben a művelt nyelvben: —¿Conoces a María / esta novela? —Sí, la conozco. / —No, no la conozco. ’Ismered Maríát / ezt a regényt? – Igen, ismerem őt/azt. / Nem, nem ismerem őt/azt.’) A jelenség oka egyes szakemberek szerint az, hogy a beszélők nemcsak a nemek, hanem a személyek és a dolgok megkülönböztetésére is törekszenek.
(Forrás: El Mexicano)
  • Latin-Amerikában a leísmo a magázással, vagyis az usted(es) névmás használatával van összefüggésben. Ez az ún. leísmo de cortesía, és nemre való tekintet nélkül használják: A usted le respeto. / A ustedes les respeto. ’Önt tisztelem. / Önöket tisztelem.’ Harmadik személyről szólva, valamint tegezés esetén is a norma szerinti tárgyesetű névmásokat használják: lo/la quiero ’szeretem őt’, los/las quiero ’szeretem őket / szeretlek titeket’.
(Forrás: El Mexicano)

A fent tárgyalt spanyolországi leísmo – csak hímnemben és csak személyekre – és a latin-amerikai leísmo de cortesía a művelt köznyelvben ma már teljesen elfogadott. A leísmo összes többi esete (kivéve bizonyos igékkel használt eseteket, amikor szemantikailag sem különböztethető meg egyértelműen a tárgyeset a részes esettől) nem számít helyesnek a művelt normában.

A laísmo és a loísmo

A laísmo (kb. ’la-zás’) és a loísmo (kb. ’lo-zás’) a leísmo nevű jelenséggel ellentétben az etimológiailag tárgyesetű la(s), lo(s) névmások „antietimologikus” használatát jelenti (nőnemben, illetve hímnemben) részes esetben, az annak megfelelő le(s) helyett. Mindkettő tájszólási jellemző, és a művelt köznyelvben helytelennek számítanak.

A laísmo – részes esetben a la(s) használata le(s) helyett nőnemben – a középkorból származó, ó-kasztíliai eredetű népnyelvi jelenség, és ma is jobbára csak Kasztília középső és északnyugati részén elterjedt az igénytelen nyelvhasználatban: Yo *la di un beso a Josefa ’Adtam egy csókot/puszit Josefának’ – helyesen: Yo le di un beso a Josefa; vagy például Cuando abrió la Marcelina, *la dijeron: ¿Vive aquí Marcelina Domínguez? ’Amikor kinyitotta [az ajtót] a Marcelina, azt mondták neki: Itt él Marcelina Domínguez?’ – helyesen: le dijeron. A nyelvjárási laísmo oka, hogy – a tárgyesettel párhuzamban – a beszélők részes esetben is törekszenek a nemek megkülönböztetésére (ha visszaemlékszünk egy korábbi témára, egyes számban az olasz is megkülönbözteti a nemeket részes esetben – a latin dativusban viszont nem volt nem szerint megkülönböztetés).

(Forrás: El Mexicano)

A loísmo, vagyis hímnemben a tárgyesetű lo használata részes esetben a le helyett, szintén a középkori Kasztíliából származó, erősen tájszólási jelenség, és korántsem annyira elterjedt, mint a laísmo: *Los dije que no se movieran de aquí ’Mondtam nekik, hogy ne mozduljanak el innen’ – helyesen: Les dije que no se movieran de aquí.

Mivel a laísmo és a loísmo a középkori kasztíliaiból nem került be a déli (andalúziai) nyelvjárásokba, a Kanári-szigeteken, valamint Spanyol-Amerikában nem terjedtek el ezek a jelenségek.

Összefoglalás

A leísmo, laísmo és loísmo olyan nyelvjárási jelenségek, amelyekben a harmadik személyű névmások tárgy- és a részeshatározó esete közötti különbség eltűnik a nemek, valamint a személyek és a dolgok megkülönböztetése javára.

A leísmo a részes esetű le(s) névmás használatát jelenti tárgyesetben (a lo(s), la(s) helyett), a laísmo és a loísmo pedig a tárgyesetű la(s), lo(s) névmások tájszólási használata részes esetben (a le(s) helyett, vagy csak nőnemben, vagy hímnemben is).

A leísmo a művelt normában a cikkben leírt esetekben teljesen elfogadott, azonban a laísmo és a loísmo tájszólási jelenségek, az iskolázott beszélők kerülik őket.

14 megjegyzés:

  1. Jó cikk, de a leísmó használatát nem értem. Akkor most Spanyol-Amerikában opcionális, vagy kötelező a magázásnál? Célszerű ilyen esetben használni?

    (Még nem tartok a névmásoknál. Mindig a 9. Rudi-leckénél vagyok, nem nagyon jut rá idő. Pedig ha beledöglök is, végigveszem azt a könyvet.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A következőt mondja erről a DPD (LEÍSMO, 4. g) pont): „Az egész spanyol világban általános leísmo másik esete az ún. »leísmo de cortesía«. A le(s) névmás tárgyas funkcióban történő használatáról van szó, amikor a jelölt beszédpartner megszólítása usted. Ezt a fajta leísmo-t a lo(s), la(s) használatából következő kétértelműség elkerülésére való törekvés indokolja, mivel az utóbbiak utalhatnak egyaránt egy jelenlévő, valamint egy harmadik személyre is, aki nem vesz részt a beszélgetésben: »Ande, y discúlpelo [a él], que yo en seguida le acompaño [a usted]« (MDíez Expediente [Esp. 1992]); »Que Dios le acompañe y le proteja. Yo aquí le espero« (Chao Altos [Méx. 1991]); »¿Quiere que le acompañe? [Nőhöz szólva]« (Rossetti Alevosías [Esp. 1991]). Mindazonáltal dokumentáltak példákat arra is – főleg Peruból és a Dél-Amerika déli részéről –, amikor nem használatos az ilyen fajta leísmo: »Lo acompaño, sargento« (Scorza Tumba [Perú 1988]). Bár a »leísmo de cortesía« nem annyira bevett, amikor a beszédpartner nőnemű, elfogadhatónak vélendő, különösképpen bizonyos rögzült üdvözlési vagy elköszönési formulákban, mint a Le saluda atentamente és hasonlóak.”

      Törlés
    2. Tehát eszerint Spanyolországban is él a leísmo de cortesía, amit én azért nem emeltem ki külön, mivel ott hímnemben egyébként is kizárólagos a le (én legalábbis nem hallottam még máshogy), nőnemben viszont nem túl elterjedt, csak Latin-Amerikában, így aztán tök mindegy. :)

      Törlés
  2. Jó, akkor ahogy lejött, nem kötelező az amerikaiban, de ajánlott magázáskor a kétértelműség elkerülése miatt. Figyelni fogok erre, ha odaérek majd egyszer végre valahára.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg az az igazság, hogy így is eléggé ritka az ilyen szituáció, mivel a magázás eleve nem elterjedt... Nem hiszem, fogsz valaha is olyan emberrel kapcsolatba kerülni, akit magáznod kellene. :)

      Törlés
  3. Szerintem, ha megtanulod, hogy a részes eset a le, les és a tárgyeset a lo/la, los, las, és ezeket helyesen ( amegfelelő igékkel) használod, akkor már nagy bajod nem lehet a dologból. :)

    El mexicano: Köszi szépen, remek a cikk és szépen rávilágítottál a különbségekre, érdekes, amikor az ember rájön, hogy tényleg ezt így használja és aztán megmondják neki, hogy miért is... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Plusz a magyarországi spanyoloktatásban (nem tudom, hogy máig így van-e, de az én időmben még így volt) az az általános kényszerképzet, hogy csak az európai spanyol A NYELV és csak az a helyes, így aztán nem csoda, hogy a leísmo-t tanítják, amikor valójában az egy újítás és szigorúan véve nem is része a sztenderd nyelvnek. (Mint ahogy a pöszézés sem „az eredeti kiejtés, ami Latin-Amerikában eltűnt”, hanem szintén spanyolországi újítás, ami nem került át a félszigeten kívüli területekre, mégsem ezt tanítják...)

      Törlés
  4. Hay un par de cosas con las que discrepo totalmente: ó-kasztíliai eredetű népnyelvi jelenség, és ma is jobbára csak Ó-Kasztíliában elterjedt a kevésbé iskolázott rétegek nyelvében.... esto no es así, está muy que muy extendido desde Madrid hacia arriba, y no solamente es entre gente inculta, pues aunque ellos mismos saben que no es correcto lo usan constantemente,está tan arraigado que no creo que pase mucho tiempo hasta que lo acepten como correcto. A mí personalmente me molesta mucho cuando lo oigo, medios de comunicación inclusive. Y el segundo punto es el siguiente: mivel a magázás eleve nem elterjedt... Nem hiszem, fogsz valaha is olyan emberrel kapcsolatba kerülni, akit magáznod kellene. :) Supongo que es un poco broma, pero la realidad es bien distinta, evidentemente no tienes edad para que no te tuteen, pero cuando llegas a mi edad no tengas dudas que tienes que luchar para que no te traten de Ud. y no sentirte una vieja chocha!!! Cuando me preguntan: en qué le puedo ayudar? Todo, suponiendo haber entendido tu explicación en húngaro.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bueno, la región "desde Madrid hacia arriba" como dices, es, en grandes rasgos, Castilla la Vieja. Claro que no es tan preciso geográfica y políticamente, pero me refiero a la Castilla histórica. Por lo demás tienes razón, cabe saber que "El Vaquero" es hasta más joven que yo. (A ver si puedo precisar un poco el artículo).

      Törlés
    2. Información adicional (sacada del DPD, LAÍSMO, 3.): «El laísmo, al igual que otros fenómenos paralelos relacionados con el uso antietimológico de los pronombres átonos de tercera persona, como el leísmo y el loísmo, comienza a fraguarse en la Castilla primitiva durante la Edad Media [...], pero no consiguió extenderse a la variedad del castellano andaluz, por lo que no se trasladó al español atlántico (Canarias e Hispanoamérica). El área propiamente laísta se circunscribe básicamente a la zona central y noroccidental de Castilla. Aun así, por influencia de la norma culta estándar, es patente la voluntad de los hablantes cultos de esas zonas y, sobre todo, de los escritores, de ajustarse al uso etimológico».

      Törlés
  5. La cuestión no estaba en la zona de España sino en el hecho de gente culta o cateta!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sí, eso es lo que he precisado en el artículo, cambiándolo a 'en el habla descuidada'.

      Törlés
  6. Si, si lo había entendido. Mi amiga Carmen ( madrileña ) siempre la escribe a mi madre, y yo le pregunto: y en dónde la escribes? en la espalda?

    VálaszTörlés

A hozzászóláshoz – a kéretlen megjegyzések (spam) és a névtelenséggel való visszaélés elkerülése érdekében – regisztrált azonosító szükséges a listából választható szolgáltatások valamelyikénél.