2012. július 14., szombat

Hány szó van a spanyolban a ’nyelv’-re?

A magyarok gyakran szoktak azzal dicsekedni, hogy az anyanyelvük mennyire gazdag, sőt, a „legkülönlegesebb nyelv a világon”, mert mindenre rengeteg szinonima van, és sok mindent sokféleképpen ki lehet fejezni. Akik ezt állítják, természetesen nem a nyelvészek vagy azok, akiknek egy kis fogalma is van a nyelvek működéséről. Tudományos alapon ugyanis nem létezik „gazdagabb” és „szegényebb” nyelv, mint ahogy „könnyű” és „nehéz” nyelv sem.

Lehet, hogy az egyik nyelvben egy dologra öt rokon értelmű szó létezik, egy másik nyelvben ugyanazt csak kettővel tudják kifejezni, egy harmadikban meg csak eggyel, de az is lehet, hogy egy negyedikben egyáltalán nincs külön szó arra a dologra, ami viszont nem jelenti azt, hogy nem tudják kifejezni – legfeljebb nem egyetlen (tő)szóval.

Ha már nyelvről beszélünk, a magyarban ez például éppen egy olyan szó, amelynek nincs valódi szinonimája. Jóllehet, mondhatjuk, hogy a beszéd, nyelvezet szavak bizonyos jelentésben rokon értelműek lehetnek a nyelvvel, de nem mindig: azt például, hogy Hány nyelvet tudsz, nem kérdezhetjük meg úgy, hogy *Hány beszédet tudsz, sem pedig úgy, hogy *Hány nyelvezetet tudsz (azaz nyilván feltehetünk ilyen kérdéseket, csak éppen teljesen mást jelentenek).

A világ nyelvcsaládjai: az újlatin nyelveket a sötétkék szín jelöli (Forrás: Wikipedia, GFDL/CC)

A spanyolban viszont több – legalább három – olyan szó létezik, melynek jelentése ’nyelv’, és többnyire teljes értékű szinonimákként is használhatóak, noha azért halvány árnyalatnyi különbségek lehetnek is köztük. Ezek pedig a lengua, az idioma, a lenguaje, illetve szóba jöhet még egy negyedik is, az habla (bár ennek használata jóval korlátozottabb). Nézzük őket sorjában.

A lengua [léngwa] forrása a latin LĬNGUA (< ólatin DINGUA, vö. angol tongue). Ez a szó jelenti egyaránt a ’nyelv’-et mint testrészt (szervet) – ahogy magyarul is –, valamint a ’nyelv’-et mint az emberek közötti kommunikáció rendszerét, illetve a ’nyelv’-et mint megkülönböztető kifejezést a dialektussal, nyelvjárással, tájszólással szemben.

A lengua legáltalánosabb szinonimája – és egyúttal nála elterjedtebb is – az idioma (hímnemű!), amely a latin IDIŌMA ’sajátos kifejezésmód’ jelentésű főnéven keresztül a görög ἰδίωμα ’sajátosság’ szóra vezethető vissza. A lengua és az idioma szinte bármely szövegkörnyezetben felcserélhető egymással ’nyelv’ jelentésben: ¿Cuántas lenguas hablas? ~ ¿Cuántos idiomas hablas? ’Hány nyelvet beszélsz?’ Egy apró árnyalatnyi különbség a két szó között, hogy míg a lengua inkább általánosságban jelenti a nyelvet, mint rendszert, eszközt, addig az idioma – ahogy eredete is árulkodik róla – mindig egy adott nemzet vagy nép, közösség saját nyelvére utal (ezért is gyakoribb a használata az olyan jellegű kifejezésekben, mint a ’Hány nyelvet beszélsz?’, hiszen nyilván itt is egy-egy közösség konkrét nyelvére utalunk).

A harmadik ’nyelv’ jelentésű szó a lenguaje [lengwáche], amely a spanyolban provanszál jövevényszó – lenguatge [lengwádzse] –, melynek végső eredete a népi latin *LINGUATICUM ’nyelvezet’. (Ugyanez a forrása az ófrancia language ’nyelv’ főnévnek, ahonnan bekerült az angolba, míg a modern franciában langage alakra egyszerűsödött.) Az előző kettővel ellentétben ezt a szót inkább ’nyelvezet’, azaz ’beszédmodor, stílus, egyfajta nyelv’ jelentésben használják, mint például lenguaje culto ’művelt nyelv’, lenguaje poético ’költői nyelv’ stb. – de éppúgy nem hiba, ha a lengua és az idioma szavak szinonimájaként használjuk.

Utoljára hagytam az habla (< ósp. fabla < lat. FABULA ’beszélgetés’) szót, amely már nem teljes értékű szinonima. Az habla jelentése alapvetően ’beszéd’, azonban használják ’nyelvváltozat, nyelvjárás, tájszólás, nyelv’ jelentésekben is: el habla aragonesa ’az aragóniai nyelv(változat)’, las hablas de España ’Spanyolország nyelvei/nyelvjárásai’. Vagyis az habla ebben az értelemben mintegy áthidalja a ’nyelv’, illetve a ’nyelvjárás, tájszólás’ kifejezések közötti jelentéskülönbséget.

12 megjegyzés:

  1. Ezeket a laikus fogalmakat és mítoszokat én is szeretem: "legkülönlegesebb nyelv", "legkönnyebb nyelv" (bár ebben a kategóriának azért van valami értelme alap- és középfogig a nyelvtanuló szempontjából), "legnehezebb nyelv" (teljesen szubjektív), "legszebb nyelv", "legősibb nyelv" (miva'?). Nagyon muris, mikor ezeket (a könnyű kivételével) a magyarra akarják ráhúzni kicsit sem szűk látókörűen és elfogultan.

    Szerintem míg az ember nem beszél a főbb nyelvcsaládok mindegyikéből (latin, germán, szláv, stb.) legalább egy nyelvet elég jól (legalább használható és társalgásképes erős középfok), addig ilyen kérdésben jobb, ha nem is próbál szakérteni.

    Legfeljebb egy-egy faktorra lehet még úgy szakérteni, pl. a szépség, ha az ember nagyon sok nyelv fonetikáját, hangkészletét, jellemzőjét ismeri. A nehézség-könnyűség kérdésköréhez azonban mindenképp sok nyelven kell ténylegesen tudni, és ez csak keveseknek, a kivételeseknek adatik meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek, épp ezért ragadom meg mindig az alkalmat, ha van valamilyen jó ötletem, amivel ezeket a tévhiteket szét lehet foszlatni. Ilyen a 'nyelv' fogalom is. ;)

      Törlés
  2. Viccesek szoktak lenni a neten keringő, a magyar vagy más nyelvvel kapcsolatos körlevelek, idézetgyűjtemények :)

    Érdekes viszont, hogy a japánban a nyelv, mint testrész jelentésű sita (舌) szónak ha van is "beszéd" jelentése, az ma már csak kifejezésekben fordul elő (legalábbis ezt tapasztaltam).
    A szájnak (口:kucsi) is van beszéd, nyelv, vélemény stb jelentése.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És a 'nyelv' mint kommunikációs rendszer hogy van japánul?

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Köszi! Az mennyire igaz, hogy a japán szókincs közel 50%-a kínai jövevényszó (már amennyire a szókincset mérni lehet)?

      Törlés
  4. Hű, jó kérdést tettél fel :)
    Sajnos csak régi adataim vannak: egy japán nyelvtöri könyv* szerint, az 1891-ben megjelent Genkai (言海) nevű egynyelvű szótárban a címszavak 34,7 százaléka volt sino-japán. Ezzel szemben egy 1962-es felmérés szerint, amely során 90 féle magazin szókincsét vizsgálták meg, a sino-japán szavak aránya már nagyobb volt:
    japán: 36,7
    sino-japán: 47,5
    Azonban a szavak gyakorisága felől nézve, a japán szavak gyakoribbak (53,9 százalék), mint sino-japán társaik.

    Van egy szintén régi cikk**, ami a heian-kori irodalmi művek szókincsét vizsgálta. Pl a Taketori monogatariban (A bambuszgyűjtő öregember története) a sino-japán szavak aránya 7,9 százalék , vagy pl a Gendzsi monogatariban (magyarul Gendzsi regénye vagy Gendzsi szerelmei címmel jelent meg) 4,8 százalék.


    * 『日本語の歴史』東京大学出版会、első kiadás 1997.
    ** http://ja.scribd.com/doc/59439814/%E5%92%8C%E8%AA%9E%E3%81%A8%E6%BC%A2%E8%AA%9E%E3%80%80%EF%BC%88%E7%AF%89%E5%B3%B6%E8%A3%95%EF%BC%89

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm ezt is! Hát igen, itt igazolódik az az elméleti probléma, hogy nem lehet pontosan meghatározni egy nyelv szókincsének összetételét (vö. Spanyol szókincs).

      Törlés
    2. Köszi, meg is néztem a cikket (gondolom, Te írtad:) ).

      A fresco-ról jut eszembe, van egy ilyen nevű élelmiszeráruház-lánc Kiotóban :) Nem is tudtam, hogy spanyolul van :)

      OFF: a kommentmezőbe hogy ágyazod be a linkeket?

      Törlés
    3. Valóban, én voltam a fő kidolgozó. :)

      Linket sima html-kóddal lehet beágyazni < a href=URL > SZÖVEG < /a > (szóközök nélkül).

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.