2012. július 7., szombat

Az egykori trubadúrköltészet nyelve ma

Okcitánia/Languedoc címerpajzsa
(Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)
Okcitán... az emberek többsége, ha meghallja ezt a szót, általában nem tudja hova tenni. Ha viszont azt mondom, hogy provanszál, akkor ez már talán sokak számára ismerősen cseng, ha máshonnan nem, az iskolai irodalomórákról. Pedig a kettő ugyanazt jelenti – legalábbis az egykor virágzó trubadúrköltészet újlatin nyelvére utalva. Maga a trubadúr szó is természetesen okcitán eredetű: forrása a trobar (< népi latin *TROPARE) ’talál’, innen pedig átvitt értelemben ’rímeket talál, költ’ jelentésű igéből származó melléknév/főnév, a trobador – ejtsd kb. [truvadú], IPA [truβaˈðu] –, azaz egyszerűen ’versköltő’ (ahonnan átkerült a spanyolba is trovador alakban).

Az okcitán (saját elnevezése occitan, ejtsd kb. [ucitá]; katalánul occità [ukszitá], spanyolul occitano [okszitáno]) nyelvtörténetileg a katalánnal áll a legközelebbi rokonságban (lehetne őket akár egyazon nyelv változatainak is tekinteni, ahogy tették is régebben); vele együtt átmenetet képez a francia, illetve a galloromán és az iberoromán nyelvek között. Hangzásában a központi nyelvjárás leginkább a spanyolra emlékeztet, a franciával határos nyelvjárásokon viszont már erős francia hatás hallható (például a „raccsolás”, vagyis az /r/ uvuláris – nyelvcsappal történő – képzése). Elnevezése az òc [o] ’igen’ (< lat. HOC [EST] ’ez az’) szóból származik, ti. „az a [latin] nyelvjárás, amelyben az ’igen’-t hocnak mondják”, s innen kapja a lenga d’òc (vagyis ’az òc-nyelv’ – franciául langue d’oc) nevet is, amely egyúttal annak a történelmi tájegységnek is a névadója, ahol a nyelv kialakult a latin ott beszélt változataiból (Lengadòc, fr. Languedoc).

Anyanyelvi beszélőinek számát a források 500 000 (rendszeres nyelvhasználó) és 2 000 000 (alkalmi nyelvhasználó) közé becsülik, ám számuk csökken, így az okcitán (a gascogne-i nyelvjárás kivételével) az erősen veszélyeztetett nyelvek közé tartozik. Nem egységes nyelv, erős nyelvjárási tagoltság jellemzi. Területi változatai három nagy régióra és hat fő nyelvjáráscsoportra oszthatóak, egyes nyelvjárások között korlátozott mértékű kölcsönös érthetőséggel. Sztenderdnek tekintett változata a központi, languedoci nyelvjárás (lengadocian); az északi nyelvjárások, illetve a provençau már átmenetet képeznek a francia felé (a hidat az ún. frankoprovanszál vagy arpitán nyelvjárások alkotják, amelyek együttesen ma már külön nyelvnek számítanak):
  • Északi nyelvjárási régió
    • lemosin
    • auvernhat
    • vivaroalpenc vagy vivaroaupenc
  • Déli nyelvjárási régió
    • provençau (provanszál)
    • lengadocian (languedoci – központi)
  • Nyugati (gascogne-i) nyelvjárási régió
    • gascon (gascogne-i)
      • aranés (aráni – Spanyolországban)
Mint látható, a délkeleti provençau nyelvjárást is nevezik magyarul provanszálnak, ez az azonban nem tévesztendő össze a középkori költészetben használt (ó)provanszállal, amely a languedoci, vagyis a mai sztenderd okcitán régebbi változata. A nyelvjárások közül a gascogne-i vagy gascon [gaszkú] hangtanilag erősen különbözik a többitől, amit a kutatók lehetséges aquitaniai-baszk szubsztrátumhatással magyaráznak (az ókori aquitaniai nyelvet ma az óbaszkkal tartják azonosnak). E nyelvjárásnak van egy sztenderdizált változata is, az aráni (aranés), melyet a spanyolországi Aran-völgyben használnak, ahol hivatalosan elismert, önálló nyelvi státusszal is rendelkezik.

Az okcitán nyelvjárásai (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

A sztenderd (languedoci) nyelvváltozat hét magánhangzó-fonémával rendelkezik: (IPA) /a/, /e/, /ɛ/, /i/, /ɔ/, /u/, /y/; ez annyiban tér el a katalántól (hangsúlyos szótagban), hogy csak egyféle, nyílt [o] hang létezik, ugyanakkor rendelkezik a magyar [ü] hanggal is – a franciához hasonlóan –, amely viszont nincs meg a katalánban. Ezenkívül többek között az is megkülönböztetni legközelebbi testvérnyelvétől, hogy megtalálhatóak benne a spanyolra jellemző, a latin hangsúlyos rövid Ĕ és Ŏ magánhangzókból fejlődött ie és ue kettőshangzók (bár előfordulásuk sokszor nem esik egybe a megfelelő spanyol szavakéval; pl. népi lat. VĔCLU (lat. VETULUS) > okc. vièlh [bjel] ’öreg’, lat. NŎCTE > okc. nuèch [nuecs]; vö. sp. viejo, noche).

A magánhangzók helyesírása viszonylag következetes. Az /a/ fonémát az a, illetve (hangsúlyjellel) az à, az /e/ hangot az e, é, az /ɛ/-t az è, az /i/-t az i, í, az /ɔ/-t az ò, á, valamint hangsúlytalan szóvégen az -a, az /u/-t az o, ó, az /y/ – magyar [ü] – hangot pedig mindig az u, ú jelöli. A magánhangzójelek olvasata összefoglalva:
  • a, à – magyar rövid á [a], hangsúlytalan utolsó szótagban magyar (nyílt) o [ɔ];
  • e, é – magyar rövid é [e];
  • è – magyar e [ɛ];
  • i, í – magyar i [i] vagy – magánhangzóval, hangsúlytalanul – j [j];
  • ò, á – magyar nyílt o [ɔ];
  • o, ó – magyar u [u] vagy – magánhangzó előtt, hangsúlytalanul – [w];
  • u, ú – magyar ü [y] vagy – magánhangzó előtt, hangsúlytalanul – [w].
A mássalhangzórendszer összességében hasonló a katalánéhoz, azonban egyes hangok betűjelölésében van némi eltérés: a lágy [lj] és [ny] – IPA [ʎ], [ɲ] – mássalhangzókat a portugálhoz hasonlóan az lh és nh digráfokkal jelölik, amelyek azonban szó végén [l] és [n] hangokká egyszerűsödnek; a kettőzött betűk (ll, mm, nn, rr stb.) hosszú mássalhangzókat jelölnek – akárcsak a tl [ll], tm [mm], tn [nn], ahogy a katalánban is. A katalántól eltérően a j és e, i előtt a g [dzs]-t – IPA [ʤ]-t –, míg tg, tj, valamint a ch is zöngétlen [cs]-t – IPA [ʧ]-t – jelöl. A tz, x és e, i előtt a cc a magyar [c] – IPA [ʦ] – hangot jelöli, a magyar [s] – IPA [ʃ] – hangot viszont az angolhoz hasonlóan az sh betűkapcsolattal írják át.

Jellegzetes történelmi táj Okcitániában – Carcassonne, Languedoc (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

A spanyolhoz és a katalánhoz hasonlóan valósulnak meg környezetüktől függően a /b/, /d/ és /g/ fonémák, vagyis erős pozícióban [b], [d], [g] zárhangokként, gyenge helyzetben pedig [β], [ð], [ɣ] rés- vagy közelítőhangokként. Az okcitánban (a franciától érintett nyelvjáráscsoportok kivételével) szintén nem létezik /b/–/v/ megkülönböztetés. A zöngés zárhangok szóvégi helyzetben zöngétlenednek; szó végén az -n, valamint – a katalánhoz hasonlóan – az -r általában néma.

Nyelvtanában alapvetően nem különbözik a többi újlatin nyelvtől. A határozott névelő egyes számban lo, la, l’ (az utóbbit használják magánhangzóval kezdődő szó előtt, mindkét nemben), többes számban los, las, ahogy a spanyolban. A személyes névmások: ieu [jeu], tu [tü], el/ela [el/elo], nosautres/-as [nuzautresz/-osz], vosautres/-as [buzautresz/-osz], eles/elas [elesz/elosz]. A létige (èsser) ragozása: soi [szuj], siàis [sziájsz] ~ sès [szesz] ~ ès [esz], es [ész], sèm [szem], sètz [szec], son [szun]; egy szabályos ige, pl. a cantar ragozása: canti, cantas, canta, cantam, cantatz, cantan. Érdekesség, hogy a tagadás mondatban a pas szócskával történik (hasonlóan a francia ne ... pas szerkezethez), amely az ige után áll: pl. compreni pas ’nem értem’ – vö. katalán No ho entenc, spanyol No (lo) comprendo/entiendo. (A pas tagadószócska forrása a latin PASSU(M) ’lépés’, amely olyan jelentésű kifejezésekből önállósult és vált általános tagadószóvá az ófranciában és a régi okcitánban, mint a ’nem megyek/teszek egy lépést sem’.)

Végül lássunk néhány példát okcitánul, a sztenderd változatban. A már megszokott, az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának első cikkelye így hangzik ezen a nyelven:
Totas las personas nàisson liuras e parièras en dignitat e en dreches. Son cargadas de rason e de consciéncia e mai lor se cal comportar entre elas amb un eime de frairetat.
Az alábbi videón pedig a Barcelona TV Infòc című, okcitán nyelvű kulturális műsorának egyik része látható, katalán feliratozással.


Ajánlott oldalak

10 megjegyzés:

  1. Az okcitán nyelvjárások és a katalán között mennyire van kölcsönös érthetőség?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, jó kérdés, ha abból indulunk ki, hogy még a spanyol–katalán és a spanyol–okcitán is többé-kevésbé érthetőek kölcsönösen, akkor az okcitán és a katalán még inkább. A videón katalán feliratozás van, nagyjából abból is le lehet szűrni. Talán olyasmi különbség lehet, mint a spanyol és a portugál-galiciai között. De megkérdezem a spanyol nyelvész ismerősömet, aki katalán, szóval nála jobban senki nem tudhatja erre a választ. :)

      Törlés
    2. Nos, elég hosszú választ írt az ismerősöm, lényegében mindazt leírta tömören, ami egyáltalán a kölcsönös érthetőségre mint fogalom értelmezésére igaz, de idézem (sajnos nem tudom betenni az eredeti szöveget, csak a fordítást, mert úgy néz ki, a blogger lekorlátozta a hozzászólások hosszát):

      „Ez egy olyan kérdés, amire nehéz válaszolni. Először is azért, mert mint már egyszer meséltem neked, még nem hallottam spontán beszélgetést okcitánul. Másodsorban és főleg, mert az érthetőség eléggé relatív, és sok tényezőtől függ: a beszélő előzetes ismereteitől (úgy általánosságban, mint nyelvi szempontból: ezekről a nyelvekről vagy másokról, melyek áthidalóként szolgálhatnak), az üzenet tartalmától (könnyebb megérteni egy olyan beszélgetést, amelyekben kultizmusok és szakkifejezések szerepelnek, amelyek közösek bármelyik nyelvben, mint egy olyat, amelyben honi szavak vannak) és a szövegkörnyezettől.

      Mindez ellenére, azt lehetne mondani, hogy az okcitán eleve a katalánhoz legközelebb álló nyelv, ezért érthetőbb egy olyan beszélő számára, aki ezt a nyelvet beszéli (mert különben a katalánok többsége spanyolul* és franciául is tud). Még így is, figyelembe kell venni, hogy még a katalán saját nyelvjárásai között is vannak érthetőségi problémák (ezenkívül nem is kölcsönösek: egy mallorcai számára könnyebb megérteni egy katalóniait, mint fordítva, és még könnyebb egy katalóniainak megérteni egy valenciait, mint az ellenkezője – mindez a nyelvjárások különböző fonetikai bonyolultsága miatt).

      Nos, elfeledkeztem az arániról. A gascogne-inak ezt a változatát valóban hallottam többször is, legalábbis a tévében. Nem nehéz megérteni (amikor már egy nagyon kicsit hozzászoktál). Még így is, általánosságban, a katalánokat kissé meg szokta lepni elsőre: azt képzelik, hogy jobban hasonlít a katalánra, mint amennyire valójában.

      *Itt Katalóniában nem ritka olyan beszélgetéseket hallani, hogy az egyik beszélő kasztíliaiul és a másik katalánul fejezi ki magát. Sőt, ismerek egy fiatal párt, akik – amikor egymással beszélgetnek – következetesen így csinálják: ő [nő] katalánul, és ő [férfi] kasztíliaiul. Egy nem túl vájt fülű szemlélő ebből azt vonhatja le, hogy kölcsönösen érthető, sőt, azonos a két nyelv.”

      Törlés
  2. Köszönöm a választ! Az újlatin nyelveket egyáltalán nem ismerem, ezért a feliratozás katalán mivolta sem tűnt fel :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm!
    Ja, érdekelne a múltkor említett indián szöveg, de nem találtam meg az e-mail címedet..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hittem, sikerült letöltened, a Facebookon kinn volt néhány napig a link (de aztán leszedtem, mert szinte senki nem volt rá kíváncsi). Ezeket találod benne: ajmara, azték (nawatl), guaraní, karib, kecsua, maja nyelvek (cocil, hakalték, isil, jukaték, vazték), mapucse (= mapudungun vagy araukán), misték, szapoték.

      Törlés
    2. Akkor figyelmetlen voltam :)

      Köszönöm, ezúttal sikerült letöltenem.

      Törlés
    3. Kíváncsi vagyok, neked mik lesznek a benyomásaid, nekem az ajmara úgy hangzik, mint a koreai, a kecsua, mint a kínai, a misték pedig, mint a japán. A szapoték meg olyan, mintha valamilyen sémi/berber nyelv lenne, a karib és a mapucse meg az afrikai bantu nyelvekre emlékeztet.

      Törlés
  4. Egyébként visszatérve az újlatin nyelvek kölcsönös érthetőségére, íme egy tipikus példa, az olasz himnusz spanyol fordítással. Úgy szemléld, hogy az újlatin nyelveken belül a spanyol nem a legközelebbi rokona az olasznak (sőt, lényegében csak a románnál nem távolabbi). (A helyesírás ne tévesszen meg: e, i előtt a [k] hangot az olaszban a ch, a spanyolban a qu jelöli; a [cs] hangot pedig a spanyolban a ch, az olaszban pedig a ce/ci. Több lényeges különbség nincs.)

    VálaszTörlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.