2012. március 25., vasárnap

Mindenről a sinalefa tehet? De mi az, és hogy működik?

A spanyol beszéd a magyartól eltérően nem darabos,
hanem „áramvonalas” (A kép forrása: EsMás.com)
A kezdő spanyolosok hamar szembesülnek már az első szövegértéses kísérleteiknél azzal, hogy hiába is próbálták tökéletesen elsajátítani a kiejtést, valami mégsem stimmel, az anyanyelvűek nem egészen úgy beszélnek, ahogy várnánk; valahogy nem „egyenként” ejtik ki a szavakat, amihez a magyar fül van szokva. De mi történik valójában?

A választékos magyar beszédben a szavak jól elhatároltak egymástól, vagyis arra szoktuk mondani, hogy „szépen beszél”, aki a magyar szavakat jól elkülönítetten, köztük rövid szüneteket hagyva ejti ki. Azonban nem minden nyelvben van ez így. Elég sok indoeurópai nyelvben nem annyira élesek a szóhatárok, mint a magyarban, sőt, bizonyos szabályok alapján olykor kötelező szavakat összevonni, és éppen az számít hibásnak, ha ezeket külön ejtik. Így volt ez már a latinban és a görögben is, ahol szigorú szabályok határozták meg a szavak egymáshoz illesztését, ami főként a verseknél volt fontos.

Ugyanez igaz az újlatin nyelvekre is, amelyekben nemhogy külön-külön kellene a szavakat kiejteni a mondatban, hanem szinte minden esetben megtalálják a módját, hogy a folyékony beszéd érdekében a szavakat valahogyan „egymáshoz kössék”. Ez általában összevonásokkal, hangkiesésekkel valósul meg. Ezek a szóösszevonások biztosítják e nyelvekben a beszéd „gördülékenységét”, és bonyolítják egyúttal a kezdő magyar nyelvtanulók dolgát, mivel ezáltal a beszéd elsőre követhetetlennek, megértése reménytelennek tűnhet. De nincs mit tenni, ehhez hozzá kell szokni, és meg kell próbálni elvonatkoztatni a magyar beszédmódtól. Természetesen ez csak rengeteg gyakorlás és idegen nyelvű szöveg hallgatása révén lehetséges.

A szóösszevonás az élőbeszédben minden lehetséges esetben megtörténik, azonban míg egyes nyelvekben, például a franciában vagy az olaszban ez írásban is jelölt a „kötelező” esetekben (ami ezekben a nyelvekben hangkieséssel jár), addig a spanyolban az is nehézséget jelent kezdetben, hogy a helyesírás ezt – néhány lexikalizálódott esetet kivéve – nem jelöli, viszont ugyanúgy érvényesül a beszédben. (Az átírás során a pontosság kedvéért a nemzetközi fonetikai ábécé jeleit fogom használni, melyek magyarázata itt található.)

A spanyol ábécéről szóló cikkből már tudjuk, hogy bizonyos spanyol mássalhangzók kiejtése – nevezetesen a b/v, d, g betűkkel jelölt hangoké – függ a szóban, sőt, a mondatban elfoglalt helyüktől, ugyanis a folyamatos beszédben ezek rés- vagy közelítőhangként – [β], [ð], [γ] – valósulnak meg szókezdő helyzetben is, ha az előző szó (a kiejtésben) magánhangzóra végződik. Vagyis e hangok kiejtésénél nem számítanak a szóhatárok, tehát már ezt is lehet egyfajta szóösszevonásnak tekinteni. Azonban nem csak erről kell beszélnünk. Ami inkább a legtöbb megértési nehézséget okozza a nyelvtanulók számára, hogy a spanyol anyanyelvűek a szavak találkozásánál egymás mellé kerülő magánhangzókat összevonják, azaz egyetlen szótagban ejtik ki: e jelenség neve sinalefa. Mértéke persze nyelvjárástól és beszédstílustól is függ (pl. a „legextrémebb” tájszólásokban, mint a délspanyol andalúz nyelvjárás, melyben nem ejtik a szó végi mássalhangzókat, a magánhangzók közötti -d-, valamint a szó és szótag végi -s is kiesik, természetesen sokkal nagyobb mértékben érvényesül a szóösszevonás), de ne bonyolítsuk még tovább a dolgot, maradjunk inkább a sztenderd – vagy az ahhoz közel álló – köznyelvi változatoknál.


Tökéletesen gördülékeny...

A sinalefa többféleképpen valósulhat meg attól függően, hogy hány és milyen magánhangzók kerülnek egymás mellé ily módon, és ezek közül melyik hangsúlyos. A spanyolban legfeljebb öt magánhangzó vonódhat össze egy szótagba, ami csak úgy lehetséges, ha egy kettőshangzóra végződő és egy szintén kettőshangzóval kezdődő szó közé egy egyetlen magánhangzóból álló szó ékelődik, mint például a Partió a Europa ’Elindult Európába’ mondatban, amelyben az [ioaeu] hangsor egyetlen szótagban ejtődik. Ám alapvetően kétfajta esetet kell megkülönböztetnünk: amikor két (vagy több) azonos, illetve amikor két (vagy több) eltérő magánhangzó találkozik a szóhatároknál.

Amikor két azonos és hangsúlytalan magánhangzó kerül egymás mellé, a sinalefa kötelező érvényű (máskülönben a beszéd eléggé affektálttá válna), és úgy realizálódik, hogy egyetlen magánhangzót ejtenek: la amiga [laˈmiγa] ’a barátnő’, una alubia [unaˈluβja] ’egy szem bab’, tonto orgullo [ˈtontorˈγuʝo] ’ostoba büszkeség’, mi invitado [mimbiˈtaðo] ’az én vendégem’. Amennyiben az egyik vagy mindkét magánhangzó hangsúlyos, a sinalefa nem kötelező érvényű – inkább csak a kötetlen nyelvre jellemző –, ilyenkor a két magánhangzót külön-külön ejtik: pobre Eva [ˈpoβreˈeβa] ’szegény Éva’, sofá ancho [soˈfaˈanʧo] ’széles fotel’; de előfordulhat köztes megoldás is, amikor egyetlen hosszú magánhangzót ejtenek: la ancha [ˈlnʧa] ’a széles’.

Ha két vagy több eltérő magánhangzó találkozik a szóhatároknál, kétféle megoldás lehetséges: kettős- vagy hármashangzó alakul ki, ami főleg akkor jellemző, ha [i] vagy [u] vesz részt a folyamatban (pl. casi abierto [ˈkasjaˈβjerto] ’majdnem nyílt’, ni una sola [ˈnjunaˈsola] ’egyetlen egy sem’, continuo impuslo [konˈtinwojmˈpulso] ’folyamatos lendület/lökés’); vagy az egyik magánhangzó kiesik (pl. todo aquello [ˈtoðaˈkeʝo] ’mindaz’, ¿cómo te ha ido? [ˈkomotaˈiðo] ’hogy ment (neked)?’, qué te importa [ˈketimˈporta] ’mit érdekel téged’).

(Forrás: El Mexicano)

A sinalefa az óspanyolban az írott nyelvben is elterjedt volt, azonban a modern spanyolban mindössze két esetben jelenik meg a helyesírásban: az egyik az al (< a el), a másik pedig a del (< de el), vagyis a két elöljárószó határozott névelővel összevont alakjában. Ez alól kivételt képez az az eset, amikor a névelő tulajdonnév része: a El Salvador ’El Salvadorba’, illetve de El Salvador ’El Salvadorból’ (a beszédben azonban ilyenkor is megtörténik az összevonás: [alsalβaˈðor], [delsalβaˈðor]).

Történetileg szintén sinalefa az oka annak, hogy a hangsúlyos [a]-val kezdődő nőnemű főnevek előtt nem la és una, hanem el és un névelők állnak: el alma (las almas) ’a lélek (a lelkek)’, un águila (unas águilas) ’egy sas (néhány sas)’. (A szabály érvényes az algún, -una ’valamely/valamilyen’ és ningún, -una ’semmilyen/semmiféle’ névmásokra is.) Sokan tévesen azt gondolják az el névelő miatt, hogy az ilyen főnevek „egyes számban hímneműek”, ám természetesen erről szó sincs (s ez onnan is belátható, hogy jelzőjük is nőnemű marad: el agua clara ’a tiszta víz’, un águila blanca ’egy fehér sas’). A spanyol hím- és nőnemű határozott névelő forrásai, a hangsúlytalanul használt latin ĬLLE és ĬLLA mutató névmások kezdetben el és ela alakokra rövidültek, viszont az ela elejéről már nagyon korán lekopott az [e], így lett belőle la. Hangsúlyos [a]-val kezdődő nőnemű főnév előtt azonban – eufonikus okokból – nem az e-, hanem az -a kopott: ĬLLA ÁQUĬLA > ela águila [eˈlaɣila] > el águila (hasonlóképpen alakult a határozatlan névelő esetében is: ŪNA ÁNĬMA > una alma [uˈnalma] > un alma). Írásban kezdődhet a szó néma h-val is, a szabályt ez nem befolyásolja: el habla (< ĬLLA FÁBŬLA) ’a beszéd’.

Mint már említettem a kettőshangzókról szóló cikkben is, a szóösszevonásnak nagyon fontos szerep jut a metrikában, ugyanis kiválóan alkalmazható a megfelelő szótagszám kigazdálkodására a versekben és a dalokban. S ha már Thalíának múlt vasárnap oly nagy sikere volt a rappeléssel a spanyol nyelv állítólagos könnyűségéről szóló témában, ismét a mexikói énekesnőt hívom segítségül, akinek az alábbi dalával remekül szemléltethető is a sinalefa (a szövege innen letölthető).

38 megjegyzés:

  1. Hé, mehhikói! Átszótagolást nem találom benne utalás szintjén sem. Így nem tudom meg, hogy hangsúlyos szótag átszótagolódhat-e, azaz a las almas lehet-e "la salmas" [la.sal.mas]. Lehet nem is hangsúlyfüggő. Melyik esetkörökben nem történhet meg hasonló?

    A maca viszont maximálisan kipipálva, nem is akár milyen, és ezt még irene sem tudja leszilikonosozni :-P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, mert nem értek hozzá, a RAE fonetikája pedig nagyjából semmit nem ír róla (csak ennyit össz-vissz, amit én is leírtam). :P Egyébként ez szerintem magától értetődik bizonyos esetekben. (Vagy mégsem... Olyanra pl., hogy un alma egyáltalán nincs példa átírrással, hogy az most [u'nalma] vagy [un'alma], szóval passzolom a kérdést.) Majd INyŐ elmondja a véleményét, ha esetleg erre jár vagy szólsz neki. ;)

      Törlés
    2. A hallásomra hagyatkozva a las almas biztos, hogy inkább [la'sal.mas]. (Erről mintha valamit olvastam is volna, majd megnézem.)

      Törlés
  2. Most már itt hagytál felcsigázva, ezért utána néztem.

    Canepari mester itt azt írja, hogy:
    "6.3.1.8. Usually (except in slow speech), a final C, followed by an initial V, in
    words without breaks, resyllabifies: /e'loro/ el oro, /u'nombre/
    un hombre, /'muco so'nores/ muchos honores, /'lu θama'riʎa/ luz amarilla.
    Hence, there is no difference between: helado and el hado /e'lado/, elegido and el ejido /ele'xido/, helecho and el hecho /e'leʧo/, heleno and el heno (e'leno) /e'leno/, la sabes and las aves /la'sabes/, enaguas and en aguas /e'nagwas/, enojo and en ojo /e'noxo/"


    Mivel nem írta, hogy lennének kivételek, ezért ez a maestro stílusában azt jelenti, hogy fiai més lányai ma zurban, mindig va nátszótagolá sa spanyolban. Tehát nem függ sem hangsúlytól, sem mástól.

    Más példáknál is megerősíti megelőző oldalakon:
    el aqua /e'lagwa/, la radio /lar'radjo/

    VálaszTörlés
  3. Ha esetleg mást is érdekel, aki nem angolos, annak megjegyzésként: akkor van átszótagolás, HA a szó mássalhangzóra végződik, ÉS a rá következő szóban szókezdő magánhangzó van ÉS nincs közöttük szünet.

    Nyilván nem kötelező, az átszótagolás csak lehetőség, de folyamatos beszédben szinte mindig alkalmazzák, kivéve, ha nyomatékosítanak (félreértést elkerülendő). Illetve énekléskor írja még, hogy akkor fordulhat még elő, hogy nem szótagolnak át.

    (Most azt a részt fordítom, amiben a mondathangsúlyt írja, ez már 2 oldalnyi)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Közben megtaláltam, szűk egyetlen oldal van erről a RAE NGLE fonetikájában; röviden azt írja, hogy a szóhatárokon a hangzócsoportok általánosságban ugyanúgy viselkednek, mint a szavakon belül, következésképpen az el arma ('a fegyver') [e'lar.ma]. Viszont a rá következő bekezdésben meg megmagyarázza, hogy szünettel ejtve az al arma ('fegyverre') pedig [al'ar.ma]. Magyarul mindkettő érvényes.

      De lehet, hogy majd írok erről egy külön cikket, mert végül is azt a keveset, ami van róla, úgy, ahogy van, le tudom fordítani, és akkor majd mondhatom, hogy mindenki vitatkozzon a RAE-vel, ne velem, én csak lefordítottam. :P :)))

      Törlés
    2. (De most látom, hogy végül is Canepari is ugyanezt írja.)

      Törlés
  4. Igen, ő is azt írja. A szünet megakadályozza a szótagolást bármilyen nyelvben, egyértelmű.

    Sőt, arról is ír, amiről ez a cikk szól, ugyanazt írja, mint te.

    (Nagyon kemény ez a mondathangsúlyos rész. Minden szó hangsúlyos, kivéve néhány kategóriát. Itt nyelvtani kategóriákat és nyelvtani példákat ír, meg kifejezéseket, de ezekhez kéne tudni a spanyol nyelvtant és a spanyol szavak jelentését is. Végül is haladok vele, amit tudok, kihámozok. Majd küldöm mailben, aztán átnézed.).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hangsúlytalanok az elöljárószók, névelők, kötőszók, a vonatkozó névmások, a személyes névmások tárgy- és részes esete, valamint a birtokos determinánsok. Viszont ez csak a lexikális vagy fonológiai hangsúly, ugyanis a szupraszegmentális (a fonológiai rendszer elemei felett álló) körülményektől függően bármi lehet hangsúlyos vagy hangsúlytalan. Például a mi casa 'az én házam' kifejezésben a mi birtokos determináns lexikálisan hangsúlytalan, na de ha kihangsúlyozod, hogy 'az ÉN házam' (és nem a tied), akkor hangsúlyos lesz (az anyanyelvűeknél nem ritka, hogy ilyenkor hibásan még ékezetet is tesznek rá, pedig a helyesírást nem befolyásolják a szupraszegmentális elemek).

      Törlés
  5. Biztos, hogy csak ezek? Canepari ír kifejezéseket is, amikben egyes (az általad is írt kategóriákba nem eső) szavak is hangsúlytalanok.

    A személyes névmások alanyesete, birtokos esete akkor hangsúlyos? A szupraszegmentális izével nem kell foglalkozni, nyilván a beszélő azt hangsúlyoz szánt szándékkal, amit akar.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sőt, hivatalosan mint kategória, úgy is nevezik a tárgy- és részes esetet, hogy hangsúlytalan személyes névmások (pronombres personales átonos), az alany- és elöljárós esetet pedig hangsúlyos személyes névmások (pronombres personales tónicos). "Birtokos eset" alatt (ilyen nincs) gondolom inkább a birtokos névmásra gondoltál, ami szintén hangsúlyos: la casa mía.

      Nem tudom, mire írja Canepari, de nyilván minden szót egymás után nem lehet hangsúlyozni a valós beszédben, tehát biztosan hangsúlytalanná válhatnak egyes, lexikálisan hangsúlyos szavak a mondatban (pl. a kérdő névmások függő kérdésben általában hangsúlytalanná válnak, attól függetlenül, hogy alaktanilag/lexikálisan hangsúlyosak).

      Törlés
    2. Nem írja azt, hogy minden szót hangsúlyozni kéne. Inkább csak megemlít néhány kategóriát, amelyek hangsúlytalanok. A tömör, szűkszavú stílusából pedig következik, hogy a többi, ezekbe a kategóriákba nem eső szó hangsúlyos. Nyilván semleges, folyamatos beszédben értendő, ezt sem írja, hanem gondolom magától értetődőnek tartja (connected speechet ír). A témával szintén ebben a fent linkelt doksiban foglalkozik, a 6.3.2.3. ponttól kezdve (20-22. oldal).

      Ennek ellenére a való életben a beszélők élnek ezzel a szupraszegmentális hangsúllyal. Sőt, valószínűnek tartom, hogy a spanyolban is (akárcsak a németben, angolban, és gyaníthatóan a többi nyelvben) nagy beszédtempónál néhány hangsúlyozandó szó közül néhánytól megvonják a hangsúlyt, így gazdálkodnak úgy a hangsúlyokkal, hogy ne legyen a túl sok hangsúly miatt döcögős a beszéd, pláne ha egyébként egymást közvetlenül követnék 1-1 szótagnyira a hangsúlyok. Ezek maguktól értetődő, speciális esetek. A nyelvtanulónak eleinte nem igazán érdekesek, inkább elég csak tudnia ezekről, érdemes csak a főszabályt követnie.

      Törlés
  6. Siliconada no, pero Photoshopeada si...........pero así el tema sinalefa parece la cabina de un camionero!
    Aunque no tengo claro quien lo desmerece más si mi paisano Manolo, Thalia la barbie geriátrica o la photoshopeada.......
    Pero supongo que habrá gente a la que le alegre la vista, próxima vez por favor quiero un bombero buenorro.

    VálaszTörlés
  7. Oh!!!!!!! ahora he leído lo que he escrito, y reconozco que me he pasado!! perdona, no me di cuenta que he sido tan brusca!!! aunque, pero.... me mantengo en que este tipo de imágenes degrada de alguna manera tus textos. Es mi opinión, claro. Mil disculpas por la brusquedad ........

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No pasa nada, no te preocupes, es tu opinión y yo la respeto. El motivo principal fue que el blog necesitaba un poquito de mercadotecnia o "márketin" para aumentar un poco el número de visitas, por eso puse estas imágenes (me lo aconsejó un colega que tiene varios blogs y más experiencia en el tema que yo, así que pensé probar lo que sugería a ver si ayudaba).

      Törlés
    2. Szerintem is kell maca. Vagy szilikonos vagy Photoshopos, de kell. Igaza volt a kollégádnak. Esetleg, kisebbre lehetne méretezni a képet úgy, hogy ki lehessen nagyra kattintani, így a konzervatívabbakat sem zavarná annyira, és talán a cikket sem kéne annyit görgetni lefelé. Sőt, a szöveggel körbe is lehetne futtatni, úgy még helytakarékosabb.

      Esetleg még vicceket is lehozhatnál Mejicano, akár videóval, akár csak hanggal, vagy csak szöveg+fordítással, meg elemzéssel (elemezve milyen nyelvi szerkezeteket használ, milyen kiejtési jelenségeket). Ha már a káromkodásos témát hárítottad, még források említése szintjén is :-)

      Törlés
    3. Válasz az Offtopicban, mert ez már nem ide tartozik.

      Törlés
  8. qué te importa [ˈketimˈporta]...

    ... én eddig legtöbbször így hallottam: ['ketejm'porta]

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, természetesen ez is egy lehetséges megoldás. Nincs semmilyen kőbe vésett íratlan szabály arra, hogy mikor van kiesés és mikor diftongáció (mindig mindegyik megoldás lehetséges), a lényeg csupán az, hogy soha nem fogják úgy ejteni a természetes beszédben, hogy ['ke.te.im'porta], ahogyan pl. a te espero kifejezést sem ejti úgy soha senki, hogy [te.es'pero].

      Törlés
    2. Jó, akkor átfogalmazom: én eddig sosem hallottam úgy, hogy ['ketim'porta]. Legalábbis Kasztíliában, ahol a legtöbb időt töltöttem. Illetve filmekből, dalokból sem emlékszem erre a megoldásra. Ettől még persze nyilván létezik, csak az a kérdés, hogy egy ilyen hasznos oktatóblognak (amelyet egyébként kedvelek, félre ne érts) melyiket célszerű tanítania. És mivel a különféle dialektusokról amúgy is szoktál írni, ez egyáltalán nem könnyű kérdés. :)

      A kötözködésemmel okozott frusztrációért cserébe megosztom veled saját agymenéseimet a közép-délszláv diarendszerről, 4 részben. Sajnos nem annyira tudományos, mint szerettem volna, mert leszóltak a központból, hogy úgy nem fogja elolvasni senki, ezért van benne némi humor is. Legalábbis olyasmi, amin annó röhögtünk, amikor beleraktuk. http://srbija.blog.hu/tags/szvasztika%252Fszlavisztika

      Törlés
    3. Nem hiszem, hogy itt bármelyikünk is kötözködne. Én egy-egy lehetséges megoldásra írtam példát. Oké, bevallom, az általad kifogásolt konkrét kifejezés éppen fejből jött, viszont olyat már igenis hallottam, dalban is, és nem is egyszer, hogy no me importa ['nomim'porta], que te impida [ketim'pida], me imagino [mima'xino] stb. Ha meghallgatod pl. ennek vagy ennek a bejegyzésnek a végén lévő dalt (a szövegre is van link), meggyőződhetsz róla magad is. ;)

      Gratulálok a blogodhoz, első ránézésre is nagyon igényes és szórakoztató. Kellenek is a nyelvi ismeretterjesztő blogok, mert az emberekben nagyon sok tévhit él. Csak így tovább!

      Törlés
  9. Lenne itt még valami Al MacSzikói. Már nem először báttcslya a szemem, hogy keresztezed az IPA átírást és a magyar fonetikával átírást. Jobb lenne, ha az IPA után kapcsos zárójelek közé írnád a magyar fonetikát [sina'lEfa]{szinálefa}, kivastagítva a hangsúlyos szótagot.

    Egyébként a sinalefa alakilag miből ered? Egyik része a sine-ből gondolom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, rémlik valami, hogy erről volt már szó (talán nem itt, hanem INyŐ blogjában), de sajnos nincs igazán jó megoldás. Az IPA-t nem mindenki ismeri (sőt, a nyelvészeken és az olyan nyelvmániásokon kívül, mint mi, szinte senki), a magyar kiejtéssel való átírás pedig túlzottan egyszerűsítő. Viszont még mindig jobb, mint egy olyan jelrendszer, amit egyáltalán nem értenek, hogy kell olvasni (pl. aki az IPA-t nem ismeri, annak a [x] jel simán azt jelentheti, hogy az "ksz", amikor semmi köze ahhoz). A spanyol [a]-ra pedig a magyaros átírásban azért nem jó az [á], mert az magyarul hosszú magánhangzó (ilyen a spanyolban egyáltalán nincs), és sokkal durvább hiba így olvasni, mint magyar [a]-t ejteni helyette, másrészt pedig annyi sütnivalója még egy teljesen átlagembernek is van, hogy egy idegen nyelven az [a]-val átírt hang az nem magyar "a", hanem rövid á (szóval szerintem ennyi felületesség megengedhető). Feltételezve viszont, hogy a blogot főként olyanok olvassák, akiknek azért valami fogalmuk van az idegen nyelvekről, nem lesz nekik gond elképzelni, hogy a magyaros átírás az kb. hogy hangzik helyesen. ;)

      "Egyébként a sinalefa alakilag miből ered? Egyik része a sine-ből gondolom."

      Nem, görög szó: "Del lat. sinaloepha, y este del gr. συναλοιφή, de συναλείφειν, confundir, mezclar" (vagyis a görög szünalifé jelentése 'összekeverés').

      Törlés
  10. Kéjne ed kisszegíccég. Világos, hogy ha két azonos mgh.-ó találkozik, akkor mi van, ez a része megy.

    Akkor vagyok bajban, ha két vagy több eltérő hangsúlytalan magánhangzó találkozik a szóhatároknál, akkor nem tudom, hogy melyik megoldást részesítsem előnyben és ha a hangkiesést választom, akkor melyik hang esik ki, az első, vagy a második. Gondolom, ha a résztvevő hangsúlytalan hangok között van u/i, akkor érdemes sinalefa helyett inkább w/j-re gyúrni. Ha nem u/i, akkor csak a sinalefa jön szóba, de ilyenkor meg nem tudom, melyik hangsúlytalan hang essen ki. Első vagy második?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A sinalefa egyszerűen egy szótagban történő ejtést jelent a szóhatároknál, és független attól, hogy részt vesz-e benne [i/u] vagy sem. (Az is sinalefa, ha az /i/-ből [j] lesz vagy az /u/-ból [w].) Az igaz, hogy ha két olyan magánhangzó találkozik, amelyek közül az egyik [i] vagy [u], akkor ezek többnyire félhangzósulnak.

      Ha két nyílt(abb) hangsúlytalan magánhangzó találkozik, akkor vagy szintén félhangzó lett a zártabból (pl. [e] > [j]), vagy pedig az egyik – általában az első, vagyis az első szó utolsó magánhangzója – kiesik.

      Ezért nem hangzik túl jól a Selena Gómez-dalban sem a cada instante úgy ejtve, hogy /kadans'tante/, mert inkább /kadins'tante/, inkább az -a esik ki. De a konkrét kifejezéstől is függ. Erre sincs szabály, csak a gyakorlat.

      Törlés
  11. "mint például a Partió a Europa ’Elindult Európába’ mondatban, amelyben az [ioaeu] hangsor egyetlen szótagban ejtődik". Ezesetben ez egy "pentaftongus"? :) Nyilvan nem hasznaljak e kifejezest, de mivel egy szotagban ejtodik, a di- es triftongus analogiajara lehetne, nem? igaz ezek kulon szavak, de a di- es triftongus is csak szoban ertelmezheto, hiszen irsban a maganhangzo es a felhangzo(k) kulonalloak, szoban pedig ez is egy szotag, egy szotagban pegik nem lehet ket maganhangzo. Jol ertem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, fonológiai értelemben véve legalábbis (bár én valószínűnek tartom, hogy ilyenkor a három középső hang eggyé "semlegesül", tehát valójában csak hármashangzót ejtenek).

      Törlés
  12. "Ez alól kivételt képez az az eset, amikor a határozott névelő tulajdonnév része: a El Salvador ’El Salvadorba’, illetve de El Salvador ’El Salvadorból’ (a beszédben azonban természetesen ilyenkor is megtörténik az összevonás: [alsalβaˈðor], [delsalβaˈðor])." En ugy tudom, hogy ebben az esetben is irasban is megtortenik az osszevonas. Pl.: Soy del Peru. Persze ez lehet nem sztenderd is, de a perui utlevelen igy szerepel: Republica Andina Del Peru. Ez csak Peru eseten van igy, ez egy kivetel?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg kell különböztetni azt az esetet, amikor a névelő a név része, attól, amikor nem a név része, de a nevet gyakran névelővel használják. Az El Salvador az első eset, ilyenkor írásban nincs összevonás, mivel az El mondattanilag innentől kezdve már nem is névelőként viselkedik, hanem a név első tagjaként (helyesírásilag nem is lehetne hogy összevonni: *dEl, *d’El ?).

      A Perú, Uruguay, Argentina, Estados Unidos stb. országnevek a második kategóriába tartoznak, ezeknek nem része a névelő, viszont gyakran névelővel használják őket: en (el) Perú, de(l) Perú, en (la) Argentina, en (los) Estados Unidos stb.

      Nyelvenként változik egyébként a névelőhasználatot a nevek tekintetében: a portugálban (és a görögben is) pl. minden név elé, még a keresztnevek elé kötelező határozott névelőt tenni (o José, a Maria stb.); az olaszban és a franciában szintén általában névelővel használják az országneveket (ol. l’Italia, la Spagna, fr. l’Autriche, l’Espagne stb.).

      Törlés
  13. Koszonom, igy mar ertem, azt tudtam, hogy pl. Argentina vagy Estados Unidos nevek nem tartalmaznak nevelot, csak hasznaljak igy is, viszont Perurol azt hittem, hogy az orszag neve El Peru, mint pl El Salvador.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyébként könnyen tudod ellenőrizni, hogy melyik esetről van szó, ha a spanyol Wikipédiában felkeresed az adott ország szócikkét, a címben minden helyesen szerepel (El Salvador, Perú stb.).

      Törlés
  14. Esetleg még egy módszer, ami sokat segít a sinalefa megértésében, megszokásában: (1) dalszöveg letöltse, (2) dal meghallgatása, (3) dalszövegben sinalefák aláhúzogatása, (4) dal együtténeklése, megtanulása a sinalefákra koncentrálva főleg. Nekem iszonyú jól bevált.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van, ezt én is csak megerősíteni tudom, nagyon sokat lehet dalszövegekből tanulni e téren. Emlékszem, kezdőként nekem is sokszor gondot okozott a beszéd megértése. (Magyar anyanyelvű tanárral nem, de amikor gimi második évfolyamában kaptunk egy anyanyelvű tanárt, akkor már sokkal jobban kellett figyelni.)

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.