2012. március 10., szombat

Egy csokoládé vaníliával a plázában?
Spanyol eredetű szavak a magyarban

A sok fárasztó nyelvtani téma után most talán egy pihentetőbb következik. Bizonyára többen is kíváncsiak rá, hogy vajon milyen spanyol eredetű szavaink vannak. Bár a kérdésfelvetés egyszerűnek tűnik, megválaszolni mégsem annyira az.

Az első dolog, ami problémaként merül fel, hogy egyáltalán mit tekint(s)ünk „spanyol eredetű” szónak. Ha csak olyat vennénk figyelembe, amely közvetlenül a spanyolból került be a nyelvünkbe, akkor rendkívül egyszerű dolgunk lenne, és máris lezárhatnánk a témát, mivel ilyen nincs (hiszen a magyarok a történelem során soha nem voltak közvetlen kapcsolatban a spanyolokkal). Minden spanyol eredetű szó valamely másik, nagy presztízsű európai nyelv (általában a német, a francia, az olasz vagy az angol) közvetítésével kerülhetett csak be a magyarba, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem csupán a magyarba, tehát ezek többsége nemzetközi vagy vándorszó. Ilyenkor viszont felmerül az a kérdés, hogy lehet-e az ilyen szavakat egyáltalán spanyol eredetűeknek tekinteni (és érdemes-e velük foglalkozni), hiszen egy jövevényszó általában olyan eredetűnek számít, amilyen nyelvből közvetlenül származik.

A másik probléma, hogy mivel a spanyol újlatin nyelv, szavainak a többsége a latinból, kisebb részük pedig valamely más nyelvből származik, akikkel a történelem során kapcsolatba kerültek, vagyis végső soron azt lehet mondani, hogy még a „spanyol szavak” sem igazán spanyol szavak. Tekinthetnénk spanyol eredetűeknek azokat a szavakat, amelyek a spanyolban változtak meg vagy az ott meghonosodott formájuk terjedt el. Itt viszont az a kérdés jön, hogy akkor mit tekintünk egyáltalán magyar szónak, jövevényszónak, illetve idegen szónak, mely utóbbi nem igazán vált még a nyelv részévé (vagyis az emberek még nem érzik, hogy az magyar szó lenne). A spanyol eredetű szavak többsége ugyanis csak a spanyol vagy hispán kultúrával kapcsolatos fogalom – nagyon kevés olyan van, amelyből általános használatú szó lett –, éppen ezért ezeket sem lehet igazából spanyol eredetű magyar szavaknak tekinteni.

Madrid főtere, a Plaza Mayor – a plázák őse? (Forrás: Wikimedia Commons / Sebastian Dubiel, CC)

Mindamellett meg lehet próbálkozni egy szűk lista összeállításával, amiben viszont az is benne van, hogy „ha akarom, spanyol szó, ha nem, akkor nem”, tehát semmiképpen sem lehet a kérdést tudományos alapokra helyezni. Az általam összeszedett listában olyan szavakat vettem figyelembe – a teljesség igénye nélkül –, amelyek elterjesztésében a spanyol fontos szerepet játszott (zárójelben az eredeti spanyol alakot tüntettem fel). A listát persze a fentebb leírt fenntartásokkal kell szemlélni.

csokoládé (chocolate)

A kedvelt édesség neve a spanyolban azték eredetű, azonban vitatott, hogy melyik navatl szóból vagy szóösszetételből származik. A DRAE egy xoco-atl összetétel lehetőségét veti fel, melynek jelentése ’keserű víz’ lenne. A magyarba német közvetítéssel került, a német formát tükrözi -d- is.

vanília (vainilla)

Ha már csokoládé, akkor nem hiányozhat a vanília sem, amely a spanyol vainilla [bajníjja] magyarosítása. A vainilla a vaina ’hüvely, tok’ kicsinyítőképzős alakja, amely a latin VAGINA szóra vezethető vissza.

kakaó (cacao)

S hogy teljes legyen a sor, a kakaó szintén a spanyolból elterjedt nemzetközi szó, amely a csokoládéhoz hasonlóan azték eredetű, a navatl nyelvben cacahua [kakawa] formában.

gitár (guitarra)

Az egyik legnépszerűbb hangszer nevének végső forrása az ógörög κιθάρα (kithára) ’citera, húros hangszer’, amely arab közvetítéssel került a spanyolba, ahol guitarra [gitárra] alakban honosodott meg. A francia ezt guitare [gitár] alakban vette át és adta tovább a többi európai nyelvnek.

blabla és hablaty (habla?)

Gyakran gúnyolják azzal a spanyol nyelv hangzását – persze csak azok, akik nem értik –, hogy „hadarós blablanyelv, hablaty”. Talán nem járunk túl messze az igazságtól, hiszen elképzelhető, hogy e szavak alapja maga a spanyol habla (< ósp. fabla < lat. FÁBULA ’beszélgetés, társalgás’) ’beszéd’. Némely forrás szerint a blabla a franciában keletkezett ikresítéssel, amely ’mellébeszélés, halandzsa’ jelentésben került be több európai nyelvbe, köztük a magyarba is; mindazonáltal ez az etimológia erősen vitatott, és valószínűbbnek tűnik, hogy egyszerű hangutánzó szóval állunk szemben. A hablaty eredetére nézve viszont nincs semmiféle „hivatalos” információ, így ez is csak találgatás marad.

bodega (bodega)

Már az ókori rómaiaknak és a görögöknek is egyik kedvenc itala volt a bor, és a spanyolok továbbvitték a kultuszát. Így a spanyol bodega ’borospince’ is természetesen latin-görög eredetű, méghozzá a latin APOTHECA ’éléskamra, borospince’ (< ógörög ἀποθήκη [apothéké] ’tároló’) majdnem szabályos spanyol folytatója, a szó eleji a- lekopásával.

siló (silo)

A spanyolból elterjedt, ’takarmány tárolására szolgáló tartály vagy verem’ jelentésű szó, végső forrása tisztázatlan. A legtöbb forrás a latin SIRUS, SIRU(M) ’verem’ (< ógörög σιρός, szirósz) szóra vezeti vissza, ami azért problémás, mert nem igazán lehetne mivel magyarázni az [r] > [l] változást. A katalán nyelvész, Joan Coromines Breve diccionario etimológico de la lengua castellana című etimológiai szótára szerint elképzelhető, hogy az ókelta sílon ’mag’ szóból származik, s persze mint minden bizonytalan eredetű szónál, akadnak olyanok is, akik egy baszk zulo [szulo] ’mag’ alakból eredeztetik, amely talán szintén a latin SIRU(M) átvétele (bár ez ellen szólna, hogy a baszkban inkább [l] > [r] változás figyelhető meg a latin átvételekben, nem fordítva).

tornádó (tronada)

Ennek a szónak a története felettébb érdekes. Eredeti alakja a spanyolban tronada ’mennydörgés’, a tronar (trueno) ’mennydörög’ igéből, amely a latin TONARE ’dörög’ igére vezethető vissza. A spanyol tronada az angolba tornado alakban került be, amely közvetítette a többi nyelvbe, majd az angol forma visszakerült a spanyolba is (hogy használják-e, más kérdés, én még nem hallottam). Jelenleg ez az etimológia tűnik elfogadottnak, míg régebben úgy tartották, hogy a régi spanyol tornar ’visszatér, megfordul’ (< lat. TORNARE) igével állhat kapcsolatban (ti. ’forgószél’).

hurrikán, orkán (huracán)

A tornádóról máris eszünkbe juthatnak a hasonló jelentésű és azonos eredetű hurrikán és orkán (’pusztító erejű szélvihar’) szavaink. Mindkettő a spanyol huracán [urakán] alakból terjedt el, melynek végső forrása a Haiti szigeti taíno nyelv. A magyarban mindkét szó német jövevényszó, azzal a különbséggel, hogy míg az orkán a hollandon keresztül került a németbe, addig a hurrikán valószínűleg közvetlenül a spanyolból.

gerilla (guerrilla)

A legtöbbször Latin-Amerikával kapcsolatban hallhatjuk ezt a szót, melynek jelentése ’szakadár fegyveres csoport’, ’szabadcsapat’. A spanyol guerra [gerra] ’háború’ főnév kicsinyítőképzővel ellátott guerrilla [gerríjja] alakjából származik, amely francia közvetítéssel terjedt el. A spanyol (és olasz) guerra pedig végső soron germán eredetű (< *werra, vö. angol war). Mint látható, a szóban eredetileg két r-et találunk, az egyszerűsödés talán a francia, angol vagy német ejtésre vezethető vissza, illetve egyébként sem ritka az idegen szavakban szereplő hosszú mássalhangzók rövidülése.

aligátor (lagarto)

A krokodilféle hüllő nemzetközi elnevezése a spanyol lagarto ’gyík’ jelentésű főnév módosulata, melynek végső forrása a latin LACERTU(M), azonos jelentésben.

flamingó (flamenco)

Az állatoknál maradva, e madárnév forrása a spanyol flamenco ’flamand’, ’flamingó’, illetve ’flamenco [folklór]’, amely a holland Vlaming ’flamand [ember]’ szóból származik; a magyarba német közvetítéssel került. Az azonban, hogy az eredetileg ’flamand’ jelentésű spanyol szóból hogyan keletkezett a madár, illetve az andalúziai cigányok által elterjesztett folklór neve, bizonytalan. (Bár a DRAE mindhárom jelentést ugyanazon szócikk alatt tárgyalja, igazából nem teljesen biztos az sem, hogy az utóbbinak egyáltalán van-e köze etimológiailag az előbbi kettőhöz.)

nutria (nutria)

S még egy állatnév, amely ismerős lehet a hamis barátokról szóló korábbi témából, a spanyol jelentése ugyanis ’vidra’. A spanyolban a népi latin NUTRIA~LUTRIA folytatása, mely a klasszikus latin LUTRA ’vidra’ alakváltozata.

hidalgo (hidalgo)

E szó már átcsúszik abba a kategóriába, amit én inkább idegen szónak érzek, s csak a spanyolokkal összefüggésben használatos. Viszonylag gyakori előfordulása miatt szerepel csak itt. Az hidalgo [idálgo] a szegényebb spanyol nemesek jelzője volt a középkorban, akik bizonyos kiváltságokat élveztek. Az hijo de algo ’valaki~valami fia’ kifejezés összevont és rövidült alakja; a régi spanyolban előfordult hijodalgo (hijo d’algo), fidalgo, fijodalgo (fijo d’algo) alakokban is. (Az hijo [ícho] egyébként az óspanyol fijo [físo]~[híso] formán keresztül a latin FILIU(M) ’fiú’ szóra, az algo pedig az ALIQUOD ’valaki, valami’ névmásra vezethető vissza.)

torreádor (toreador)

Szintén a spanyol kultúrával kapcsolatos szó: ’a bikaviadalon a bikával való küzdelem résztvevője’. A spanyol toreador (igen, egy r-rel; hogy a magyarban miért lett ebből kettő, az jó kérdés) szó átvétele, ahol a torear ’bikával küzd’ ige -dor (< lat. -TOR) névszóképzővel ellátott alakja; az ige végső forrása a toro (< népi latin TORU(M) < lat. TAURUS) ’bika’ főnév. Mindazonáltal, a toreador szót a mai spanyolban már nem használják; helyette a torero használatos, azonos jelentésben, vagyis a ’bikaviadal résztvevője’ (a játék főhőse, aki a bikát a végén megöli, a matador, a spanyol matar [< ? lat. MACTARE] ’megöl’ igéből).

tangó (tango)

Az argentin eredetű, erotikus töltetű tánc nevének eredete bizonytalan. Két elképzelés jöhet szóba: az egyik szerint egyszerű hangutánzó szó (ezt adja meg a DRAE is), vagy lehetséges, hogy a régen ’megérint’ – ma ’megszólaltat [húros vagy ütőhangszert]’, ’penget’ – jelentésű tañer (< lat. TANGERE) ige egyes szám első személyű régies tango (ma taño) alakjából önállósult főnév.

pláza (plaza)

Végül egy egészen új szóval zárnám a listát. A pláza vagy plaza – többnyire tulajdonnevekben, mint Duna Plaza –, azaz ’bevásárló- és szórakoztató központ’ forrása a spanyol plaza [plásza] ’tér’, amely a népi latin PLÁTEA [plácja] ’széles utca, udvar, tér’ alakra vezethető vissza, ez pedig az ógörög πλατεῖα (plateía) ’széles út’ átvétele. A főterek a piaccal az ókorban és a középkorban a városok kereskedelmi központjai voltak; kialakításukat máig őrzik a hispán országokban a plaza mayorok. Modern szóként a mai bevásárlóközpontokra az angolban kezdték el használni, az 1922-ben, Kansas Cityben (Missouri) a spanyol főterek mintájára épült Country Club Plaza üzleti negyed nyomán.

Hangsúlyozom, hogy a lista nem teljes – nem is lehetne az, a bevezetőben leírtakra tekintettel – de természetesen, akinek még eszébe jut valamilyen gyaníthatóan spanyol eredetű szó, írja le a hozzászólásában!

17 megjegyzés:

  1. Őszintén szólva én a 'hidalgo'-t nem vettem volna be a listába,mert szerintem elég kevesen hallottak a kifejezésről vagy kevesen tudják egyáltalán ,hogy mit jelent.Ugyanakkor kimaradt a listáról a señor,az amigo,a flamenco és a tangó,melyek már inkább közismertnek tekinthetők.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan erről beszéltem a bevezetőben, hogy miért nem lehet meghatározni, hogy mi számít spanyol eredetű magyar szónak. Az általad felsoroltak – a tangó kivételével – inkább ismert spanyol (idegen) szavak, de semmiképpen sem közhasználatúak a magyarban (egy beszélgetésben senki nem fogja kiejteni, hogy amigo vagy señor, hacsak nem éppen egy spanyol filmről/sorozatról beszél, de még akkor sem biztos).

      Törlés
    2. "de semmiképpen sem közhasználatúak a magyarban " Miért,a hidalgo vagy siló az ?? És miért ne mondhatnám azt, hogy XY flamenco táncórákat vesz, vagy flamenco-t táncol,v. flamenco-tanfolyam ? Vagy mondjuk elmesélem egy mexikói élményemet,és azt mondom "épp a benzinkútnál álltam, és odajött hozzám egy nagydarab amigó,és pénzt kért",stb.,vagy mondjuk haverok között miért ne használhatnám az amigo vagy hombre megszólítást ? Miért lennének ezek kevésbé használatosak vagy ismertek,mint a hidalgo,amit csak max. tudományos vagy irodalmi írásokban olvastam,de még senkitől nem hallottam kiejteni (hétköznapi,kötetlenebb beszélgetésben meg főleg) ?

      Ahogy azt sem hiszem,hogy a gringó,a pampa (dél-amerikai füves puszta),a koka (pl. kokacserje) vagy a machete (vagy magyarosan ejtve macséta) ismeretlenül csengene a magyar fül ( vagy nyelv) számára.(Most lehet azon vitázni,h. a koka és a pampa indián eredetű szó,de akkor is a spanyolon keresztül került a többi nyelvbe,vö. csokoládé).

      Törlés
  2. A tangót felvettem, illetve még a flamingót (a flamenco helyett), hiszen inkább ez a magyar szó.

    VálaszTörlés
  3. Aquí también usamos el término plaza en algunos centros comerciales, Málaga Plaza, o el Gran Plaza donde compro habitualmente, con la salvedad que no se usa en ese caso al principio para no confundirlo con las plazas ( terek ) existentes, ya que no es lo mismo quedar en la Plaza Málaga que en el Málaga Plaza, o en la plaza Flores, o en el Flores plaza. Además lo solemos distinguir también por el artículo, quedar en la plaza o quedar en el Málaga plaza, pues realmente es una especie de abreviatura de quedar en el centro comercial Málaga Plaza.

    Me puedes llevar en tu coche? al Gran Plaza, o ya sois muchos y no cabo?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pues sí, el artículo a veces puede tener un importante valor distinguidor.

      Törlés
    2. Ez a 'cabo' nem a 'quepo'? Csak kerdezem, nm vagyok biztos benne.

      Törlés
    3. De, quepo, csak Irene szívatott minket. :) Akkoriban volt egy kvízkérdés, hogy mi a caber ige E/1. alakja, de aki nem hagyta magát becsapni, nem dőlt be neki. ;)

      Törlés
  4. Mielőtt elkezdtem olvasni a cikket, hirtelen két ilyen jutott eszembe, de az egyiket "ellőtted", ez pedig a "hablatyol". Ugyan nem ismerem az eredetét, de meggyőződésem, hogy ez a szleng szó valahogyan a "hablar" igéből jön. :)
    A másik (magyarban szintén szleng) szó a "tropára tört", tönkrement.. szerintem ez az "estropear"-ból jöhet, így vagy úgy, nem? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát legfeljebb úgy, hogy az estropear a spanyolban olasz eredetű (< stroppiare), és a magyar is egy olasz "nyelvjárásból" vette át (északolasz trop(o), olasz troppo 'sok, nagyon'), az olaszba viszont a franciából került.

      "[tropa] [...] A magyarba a kártyanyelvből kerülhetett 'huszonegynél több [...] jelentésben, és 'tönkrement, elhasználódott' értelme azon alapul, hogy a "huszonegyesben" az a vesztes, akinek a kártyái huszonegynél nagyobb értékűek." (Zaicz Gábor (főszerk.): Etimológiai szótár, Tinta, Budapest, 2006, 868.)

      Törlés
  5. Mecha (kanóc) = mécses? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A DRAE szerint "talán a francia mèche-ből". Most lusta vagyok újból elővenni az etimológiai szótárat, de 99%-ban biztos vagyok benne, hogy a magyarban is ugyanez az eredete. Szerintem felesleges eredeti spanyol átvételek keresésével próbálkozni a magyarban, mert nincs ilyen. :) Még megtévesztő hasonlóság esetén is legfeljebb arról lehet szó, hogy az olasz vagy francia átvétel mindkét nyelvben, de közvetlenül spanyol eredetű magyar szó nincs.

      Törlés
  6. Válaszok
    1. Nem rossz, csak kérdés, hogy ez mennyire számít magyar szónak. :)

      Törlés
    2. Szerintem is magyar szó. Biztos vannak még ilyen szavak, de tuti, hogy kevés, nagyítóval kell keresni.

      Törlés
    3. A spanyol baratnom latta, hogy igy irtam le, es megjegyezte, hogy milyen meno, hogy ezt a szot mi igy "leforditjuk". Mire elgondolkoztam, hogy ez nem forditas, csak magyarositas, de erre a szora nincs sajat szavunk.
      Mindenesetre erre rakeresve talaltam a blogot, ami zsenialis, szoval maris megerte. :)

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.