2012. február 18., szombat

Tegezés és magázás a spanyolban
Tú, vos vagy usted? Vosotros vagy ustedes?

Több olvasó is kérte, hogy szenteljek egy cikket a spanyol magázás–tegezés kérdésének. A téma valóban eléggé érdekes ahhoz, hogy megérje teljes áttekintő képet adni a tegezés és a magázás rendszeréről, történeti hátteréről, illetve a megszólításként használt személyes névmások és a hozzájuk kapcsolódó igealakok használatáról. Úgyhogy íme, közkívánatra, és remélem, hogy mindenki hasznára válik.

A gondolatmenet megértéséhez először is azt kell tisztáznunk, hogy egyáltalán mit értünk tegezés és magázás alatt: jelentéstanilag mindkét esetben második személyben beszélünk (hiszen a „második személy” azt jelenti, akit megszólítunk), azonban míg a tegezésnél nyelvtanilag is második személyű igealakokat használunk, addig a magázásnál nyelvtanilag harmadik személyű igealakkal fejezzük ki magunkat második személyhez szólva. A magyarban ez a rendszer meglehetősen következetesen épül fel, hiszen mindkét számban megvan a tegező és a magázó formula (egyes számban te + E/2., illetve Ön/maga + E/3. igealak; többes számban ti + T/2., illetve Önök/maguk + T/3. igealak). A spanyolban a kép valamivel változatosabb, ami – hatalmas területen beszélt nyelvről lévén szó – a nyelvjárások közötti eltérésekből adódik. Tekintsük át mindenekelőtt dióhéjban a tegezés és a magázás kialakulásának történelmi hátterét a spanyol vonatkozásában!

Történeti áttekintés

A latinban még nem létezett magázás, csak tegezés volt (TŪ AMAS ’te szeretsz’ és VŌS AMATIS ’ti szerettek’), így magázó személyes névmások sem léteztek (sőt, eredetileg még harmadik személyű névmások sem). A császárkori birodalomban, a 4. század körül alakult ki az udvarban az a nyelvi szokás, hogy az uralkodó a hatalom, az őt megszólítók pedig a tisztelet kifejezésére többes számban beszéltek (’mi, a császár’, illetve ’ti, a császár’); innen származik a magyar köznyelvi „királyi többes” elnevezés is. Ez a középkorban aztán bevett udvariassági formulává vált, és használták az óspanyolban is: Ya, doña Ximena, la mi mugier tan complida, commo a la mi alma, yo tanto vos quería ’Ó, Ximena asszony, az én hű feleségem, ahogy a lelkemet, én annyira szerettelek titeket’ (Cid: 278–279, 12. század).

Mint látható tehát, kezdetben csak „sima” és „udvarias” tegezést különböztettek meg, az utóbbi a többes szám használatával valósult meg. Mivel azonban a vos (< lat. VŌS ’ti’) névmás jelentette egyrészt azt, hogy ’ti’, valamint az „udvarias” tegezésben azt is, hogy ’te’ (a mellett), ezért egy idő után szükségessé vált azt is megkülönböztetni, hogy egyes, avagy többes számú a megszólított személy. Ez az igény vezetett a Spanyolországban ma is használatos vosotros/vosotras (< vos otros/otras [< lat. ALTEROS], azaz ’ti, a többiek’) ’ti’ névmás kialakulásához, amely 1250-ből dokumentált legelőször; míg Latin-Amerika egyes területein (leginkább Argentínában, Uruguayban és néhány közép-amerikai országban) a régi nyelvi vos névmás már csak a ’te’ jelentésben él tovább, viszont a többes szám második személyű igealak módosulatával – vagyis ezekben a latin-amerikai országokban a régi „udvarias” tegezés vált az általános tegező formulává, a helyett vagy mellett (e területeken a megszólítás használata túl hivatalosnak vagy bizalmatlannak számíthat).

A késő középkorban (12–14. század), a vos mintájára kezdett elterjedni egy másik udvarias tegező formula, a vuestra merced ’kegyelmetek’ (a latin MERCES, MERCĒDE(M) nőnemű főnév eredeti jelentése ’díj, fizetés’, majd innen később ’jutalom, kegyelem’), melyet mint a megszólított személyre utaló fogalmat, egyes szám harmadik személyű igével használtak: Señora, si vuestra merced quisiese, tiempo era ya de me ir, pues toda vuestra tierra está ya en paz et no avéis por qué me detener aquí ’Asszonyom, ha kegyelmetek úgy akarja, régen ideje már, hogy elmenjek, hiszen az egész földeteken béke van már, és nincs miért itt visszartartanotok engem’ (Libro del cavallero Cifar, 1300). E kifejezés az idők során többféle változatban egyszerűsödött (vuesa merced, usarced, vuested stb.), majd az egyik ilyen összevont alak további egyszerűsödéséből jött létre a modern nyelvi magázó formula, az usted (< vusted < vuested < vuestra merced) ’Ön/maga’ (rövidítve Ud. vagy Vd.), amely ebben az alakban 1572-ből már dokumentált.

Az usted többes száma, az ustedes (< vuestras mercedes ’kegyelmeitek’; rövidítve Uds. vagy Vds.) ennek megfelelően a többes számú magázás formája lett, többes szám harmadik személyű igével használva, amely viszont Latin-Amerikában felváltotta a vosotros ’ti’ névmást is, így gyakorlatilag a latin-amerikai spanyolban többes számban nem tesznek különbséget tegezés és magázás között, vagyis alaktani értelemben csak a magázás létezik. Az a mókás mindebben, hogy mint látjuk, történetileg a magázás is a tegezésből – annak udvarias formájából – alakult ki, majd többes számban a nyelvterület legnagyobb részén átvette az eredeti tegezés szerepét is. Ezek után nézzük meg, hogy alakul a mai kép Spanyolországban és Hispano-Amerikában.

Spanyolország: mint a magyarban

Spanyolországban a legegyszerűbb a helyzet, hiszen éppúgy, ahogyan a magyarban, mind egyes számban, mind többes számban megkülönböztetik a tegező és a magázó formulákat.

Egyes számban
, tegezésnél a névmás használatos egyes szám második személyű igével (cantas, comes, vives; felszólító módban canta – no cantes, come – no comas, vive – no vivas), magázásnál pedig az usted ’Ön’ megszólítást használják egyes szám harmadik személyű igével (canta, come, vive; felszólító módban cante – no cante, coma – no coma, viva – no viva).

A többes számú tegezésnél a vosotros (férfiak vagy vegyes társaság), vosotras (kizárólag nők) megszólítás használatos a többes szám második személyű igealakkal, melynek végződése – a -d végű állító felszólító alak kivételével (amelyet a beszélt nyelvben gyakran [r]-rel ejtenek) – minden módban és időben -is (cantáis, coméis, vivís; felszólító módban cantad – no cantéis, comed – no comáis, vivid – no viváis). (A vosotros, -as tárgy- és részes esete os, amely szintén a régi vos – hangsúlytalan helyzetben végbement – rövidülése.) Magázásnál az ustedes ’Önök’ névmást használják a többes szám harmadik személyű igealakkal (cantan, comen, viven; felszólító módban canten – no canten, coman – no coman, vivan – no vivan). (Andalúziában, bár visszaszorulóban van, előfordul, hogy többes számban tegezésnél is az ustedes névmást használják, de a tegező – 2. személyű – igealakkal: ustedes cantáis ’ti énekeltek’.)

Természetesen nemcsak az igealaknak kell egyeznie a nyelvtani számmal és személlyel, hanem a személyes névmások eseteinek is, tehát a magázó usted és ustedes formákkal tárgy- és részes esetben a harmadik személyű névmások használatosak. Spanyolországban hímnemben nincs különbség a tárgy- és a részes eset között, vagyis mindkettővel a le, les (eredetileg részes esetű) névmást használják: Sinceramente le digo a usted que le/la respeto mucho ’Őszintén megmondom Önnek, hogy nagyon tisztelem’. A spanyolországi rendszer áttekintése az alábbi ábrán látható.

A teljes mérethez kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

Szintén fontos tudnunk – s ez nemcsak Spanyolországra, hanem az egész nyelvterületre érvényes – hogy a megszólító (akár tegező, akár magázó) névmásokat még tiszteletből sem írjuk nagy kezdőbetűvel – ahogy a magyarban eléggé elterjedt szokás, a bizalmas levelezésben is –, hacsak nem mondatot kezdünk velük. Máskülönben egyetlen esetben nagybetűsek a megszólítások: ha valamilyen istenséghez vagy királyhoz szólunk.

Latin-Amerika: kétféle tegezés, de többes számban csak „magázás”

Hispano-Amerikában a panoráma már kicsit összetettebb. Itt ugyanis csak egyes számban különböztetnek meg tegező és magázó alakokat; többes számban alaktanilag csak a „magázás” létezik (a vosotros, vosotras, os névmást egyáltalán nem használják), de természetesen a bizalmas nyelvben is ez használatos. Ami azonban a képet kissé bonyolítja, hogy viszont kétféle tegezés létezik: a megszólítással történő (tuteo), és a vos névmással történő (voseo). A kettő használata területfüggő, bár vannak olyan helyek, ahol mindkettő egymás mellett él (csak például az egyik bizalmasabbnak, a másik hivatalosabbnak számít).

A val egyszerű a dolgunk, hiszen ugyanazt az igealakot használják, mint Spanyolországban, vagyis a nyelvtanilag egyes szám második személyűt (cantas, comes, vives, felszólító módban canta, come, vive / no cantes, no comas, no vivas). A vos megszólításhoz azonban külön igealak tartozik, amely nyelvtanilag eredetileg többes szám második személyű alak volt (hiszen mint említettem a történeti áttekintésben, a vos a latinban és az óspanyolban a ’ti’ megszólításnak felelt meg, amelyet az udvarias tegezésnél ’te’ jelentésben is használtak, de többes számú igealakkal), s ennek változatai élnek a mai nyelvben: vos cantáis > cantás~cantái(s); coméis > comés~coméi(s)~comís, illetve vivís. A művelt normában azonban csak a cantás (cantáis), comés (coméis), vivís alakok elfogadottak, a többi tájszólási formának számít. Hasonlóképpen a kijelentő mód jelen idejű alakjaihoz, a felszólító módú állító alakok is az eredetileg többes szám második személyűek módosulatai, a szóvégi -d lekopásával: (vos) cantá (< cantad), comé (< comed), viví (< vivid). Az összes többi igeidőben, valamint a tiltó felszólító módban is, a vos megszólítással használt alakok a művelt normában megegyeznek a val használatosakkal (no cantes, no comas, no vivas). A vos tárgy- és részeshatározó esete te, ahogy a nál; elöljárós esete vos, tehát megegyezik az alanyesettel, mint a spanyolországi vosotrosnál (pl. a vos te quiero ’téged szeretlek’, te (lo) digo a vos ’neked mondom’).

Sötétkék szín jelöli azokat az országokat, ahol a
voseo a beszélt és az írott nyelvben is általános.
A középkékkel jelölt területeken a voseo csak a
beszélt nyelvben általános, míg a halványkékkel
jelzett országokban csak regionális, vagy együtt
él a névmás használatával. A szürke színnel
jelölt területeken csak a névmás használatos.
(Forrás: Wikimedia Commons, CC)
De mi a helyzet a rendhagyó igékkel, hogy képezzük ezeknek a vos megszólításhoz tartozó alakjait? Nem kell pánikba esni, hiszen ennél egyszerűbb dolog nincs! Kijelentő mód jelen időben csupán elhagyjuk a spanyolországi vosotros névmáshoz tartozó többes szám második személyű alak -is végződéséből az i-t: (vosotros) estáis → (vos) estás, vais → vas, sois → sos, podéis → podés, tenéis → tenés stb., a III. ragozású (-ir végű), a vosotroshoz tartozó alakban szabályos képzésű igéknél pedig a voseo alakja teljesen azonos a vosotros névmással használt alakkal: (vosotros) decís, dormís → (vos) decís, dormís. A felszólító módú állító forma képzése pedig még ennél is egyszerűbb: levágjuk a többes szám második személy -d-jét, a magánhangzó pedig ékezetet kap (hiszen a hangsúly helye nem változik): decid (vosotros) → decí (vos), dormid → dormí. Egyetlen egy felszólító alak kivétel ez alól: az ir ige vos névmással használt felszólító alakja andá, melyet a hasonló jelentésű andar igétől kölcsönöz (< andad), mivel az id a -d elhagyásával túl rövid lenne. (Egyébként a vosotroshoz tartozó igealakban nem létezik rendhagyó képzésű ige.) A tiltó felszólító alak viszont minden esetben megegyezik a val használttal, legalábbis a művelt normában, hiszen ezt a kötőmódból kölcsönzik (no estés, no vayas, no seas, no tengas, no digas, no duermas stb.).

A voseo mind a beszélt, mind az írott nyelvben szinte kizárólagos Argentínában, Paraguayban és Uruguayban, a beszélt nyelvben viszont sokkal több országban elterjedt (Costa Rica, Nicaragua, Honduras stb.), ha nem is többségi használatú. A legtöbb anyanyelvi beszélővel rendelkező három hispán országban, Mexikóban (104 millió), Kolumbiában (45 millió) és Spanyolországban (42 millió) viszont a tuteo az általános (szintén ezt a tegezési módot használja az Egyesült Államok – főleg Kubából és Mexikóból származó – 37 milliós spanyol ajkú „kisebbsége” is). (Lásd a fenti térképet.)

A magázás, hasonlóképpen, ahogy Spanyolországban, Latin-Amerikában is az usted megszólítással történik, az egyes szám harmadik személyű igealakkal (usted canta, come, vive; cante, coma, viva / no cante, no coma, no viva). A többes számban viszont, mint említettem, nyelvtanilag csak „magázó” forma létezik: vagyis az ustedes névmás a többes szám harmadik személyű igealakkal éppúgy jelenti azt, hogy ’Önök/maguk’, mint azt, hogy ’ti’ (ustedes cantan, comen, viven; canten, coman, vivan / no canten, no vivan, no coman). Az egyetlen dolog, amely némiképp megkülönböztetheti többes számban a tegezést és a magázást, az a tárgyesetű névmás használata. Ha ugyanis az ustedes jelentése ’Önök’, akkor Latin-Amerikában tárgyesetben is, nemtől függetlenül, általában a les névmást használják (ez az ún. leísmo de cortesía): les quiero ’szeretem Önöket’ vs. los/las quiero ’szeretlek titeket’. (Ez persze éppúgy igaz az egyes számú magázó usted esetében is, ahogy Spanyolországban.) Az alábbi táblázat a latin-amerikai helyzetet szemlélteti.

A teljes mérethez kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

A fentiek természetesen az általánosan elterjedt művelt normára vonatkoznak, az egyes nyelvjárásokban és tájszólásokban mindenféle kevert alakok is előfordulhatnak (pl. a megszólítás használata a voshoz tartozó igealakkal, vagy fordítva; vagy pl. bizonyos helyeken a bizalmas nyelvben egyes számban is az usted megszólítást használják; ugyanígy a tárgyesetben előfordul a magázó formulánál is a lo(s) és a la(s) névmások használata; stb.). Mindezen nyelvjárási jellegzetességek részletes ismertetése meghaladná e téma kereteit, és nem is a spanyolosok összezavarása a célom – nyilván más kérdés, hogy ha valaki arra vállalkozik, hogy egy adott latin-amerikai országban kíván hosszú távon tartózkodni, akkor úgyis rá lesz kényszerülve az ottani nyelvjárás jellegzetességeinek elsajátítására, ami anyanyelvi környezetben sokkal egyszerűbb lesz.

Összefoglalás

A latinban és az óspanyolban nem létezett magázás, az a tegezés egyik udvarias formájából alakult ki a 14–16. századra. Spanyolországban hasonlóan épül fel a rendszer, mint a magyarban: egyes és többes számban is megkülönböztetnek tegező és magázó formulákat (tú és usted, illetve vosotros és ustedes), a magázó formákban a magyarhoz hasonlóan nyelvtanilag harmadik személyű igelakkal (usted canta, ustedes cantan).

Latin-Amerikában egyes számban, nyelvjárástól függően kétféle tegezés létezik, az egyik megegyezik a spanyolországival (tú cantas), a másiknál a régi nyelvi vos megszólítás „királyi többesként” való használata él tovább ’te’ jelentésben a spanyolországi vosotrosszal használt igealak módosult formájával (vosotros cantáis → vos cantás). A val való tegezés spanyol elnevezése hivatalosan tuteo, a vos megszólítás használatáé pedig voseo (mindazonáltal a beszélt nyelvben e fogalmakat nem használják, helyettük az hablar de tú/vos, azaz ’val/vosszal beszélni’ kifejezés használatos), mely utóbbi a sztenderd nyelvben Argentínában, Paraguayban és Uruguayban használatos. Többes számban a latin-amerikai spanyolban nyelvtanilag csak magázás létezik az ustedes névmással, többes szám harmadik személyű igealakkal, amely ott felvette a bizalmas ’ti’ jelentést is. Az udvarias beszédben az ustedes megszólítással tárgyesetben is a les névmás használatos, ez utalhat ott a „valódi” magázásra. Az alábbi ábrán a spanyolországi és a latin-amerikai rendszer összesítő táblázata látható.

A teljes mérethez kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

Érdekesség

Köztudott, hogy mind Spanyolországban, mind Latin-Amerikában meglehetősen elterjedt a tegezés, és nem csupán a fiatal generáció, vagyis a 30 év alattiak között. Spanyolországban a taxisofőr és a bolti eladó is szinte sértve érzi magát, ha nem tegezi le őt az ügyfél (Magyarországon ennek éppen az ellenkezőjére számíthatunk) – de természetesen az idős vagy magas pozícióban lévő embereket ott is magázni illik, a kellő tiszteletet megadva. Azonban ha egy spanyol valakiben már minimálisan is megbízik, egyből áttér a megszólításra és a tegezésre.

Vajon mi ennek az oka? Talán nem is sejtjük, de az emberek hiúságával van mindez összefüggésben. A spanyol világban ugyanis a magázás nemcsak a tisztelet jele, hanem egyúttal bizalmatlanságot, valamint azt is sugallja, hogy az illetőt idősnek nézzük. A spanyolok viszont nem szeretik, ha öregemberekként kezelik őket, ezért elvárják, hogy tegeződjünk velük! (Ezt magam is megtapasztalhattam nemrég egy édesapám korabeli spanyol üzletemberrel való levelezésem során, aki körülbelül a harmadik levélnél már tegezésre váltott, és a levél végén már az Un abrazo [’Ölelés’] kifejezéssel köszönt el – anélkül, hogy valaha is találkoztunk volna személyesen.) Azt hiszem, a spanyolok életkedvéről, pozitív hozzáállásáról és vendégszeretetéről sokszor mi is példát vehetnénk!


Nos, bízom benne, hogy ezennel minden érdeklődőnek kielégítő áttekintő képet sikerült nyújtanom a témával kapcsolatban, s a további kérdéseket, észrevételeket, kiegészítéseket, ahogy eddig is, a hozzászólásokban várom.

30 megjegyzés:

  1. Szia, már nagyon hiányoltam ezt a cikket, és meg is köszönöm, mert nagyon jó lett.
    Egy kis megjegyzés:
    A Chilében a voseo és a tú is egyaránt használatos, ki hogy érzi, úgy használja, egy mondaton belül akár 2 féle képpen is, de a műveltebb réteg általában a tú névmást preferálja.
    Tehát:
    voseo chileno:
    vosotros cantáis => tú cantái vagy cantáy ( a vos nem használatos csak az argentín kisebbség használja)
    -ir és -er végű igéknél pedig:
    vosotros venís => tú venís
    vosotros queréis => tú querís

    a felszólító módban általában a sima tú-s alakokat használják néhányat kivéve:
    salir e/2 lehet a rendhagyó : Sal! vagy simán Sale!
    hacer 1/2 lehet a rendhagyó is: Haz! vagy simán Hace!
    fura de hozzá lehet szokni...

    subjuntivóban pedig:
    ugyanígy: tener => vosotros tengáis => tú tengai
    almorzar => vosotros almorcéis => tú almorcís

    a létige ragozása a köznyelvben lehet:
    tú eres helyett a tú soi (ezt még nem láttam soha)

    a névmásokról meg annyit, ahogy eleinte nagyon összezavartak, mert a "te" (neked, téged) névmással egyenrangúkét használják az "os" névmást, ami ugyanazt jelenti ott.

    :) Köszi a cikket még1x!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van, ahogy írtam is, ez már az a "tájszólás" kategória, ahol mondanak mindent össze-vissza. :) Számomra ez a a többes számú igével a legérdekesebb (de ha jól tudom, a portugál pl. azt mondja, hogy 'ti vannak'). Köszönöm a kiegészítést!

      Törlés
    2. :) nemrég elkezdtem nézni egy chilei sorozatot, na az aztán a kihívás megérteni, valamikor 5-ére sikerült megértenem, h mire is céloz... :D és nagyon nagyon sokszor használják a chilei voseo-t is, de a tú-t is az az érdekes, a vos inkább 'vo'-nak hangzik, mivel a chileiek nem szeretik SEHOL az 'S'-eket, csak ott, ahol nagyon muszáj :P.

      Törlés
    3. ja és a brazil portugálban: voce ^-ezzel "e" tetején :D E/3 igealakkal használatos a tú névmás helyett, ahogy a voces T/3-mmal a vós némás helyett, és ez utóbbi Portugáliában is! Van most itt Fóton egy brazil lány ismerősöm, azt se tudja, hogy kell ragozni az igéket a vós után :D szóval.. na :P szépek ezek a nyelvek.

      Törlés
    4. Igen, a chilei délspanyol nyelvjárás, az andalúzhoz áll közel. Hasonló a venezuelai és a kolumbiai parti nyelvjárások is.

      Törlés
  2. húúú le a kalappal! ennyire rövid idő alatt ilyen alapos cikket, lekövültem, és tényleg nagyon köszönöm. nem szorult belém kérdés, a táblázatokat lementettem, ha elvesznék újra, majd előkapom puskázni. szerintem kiadhatnád tankönyvben is, én legalábbis nem láttam még ennyire részleteset, de még hasonlót sem.

    VálaszTörlés
  3. Mondjuk nem tudok rá gombot varrni, de eszembe jutott róla valami. A latin-amerikai spanyolra is igaz az, ami az amerikai angolra, azaz, hogy ezek az amerikai nyelvjárások a kontinentális nyelv hagyományőrző-régies változatai, kicsit eltérő fejlődéssel?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Attól függ, miben. Összességében egyik nyelv vagy nyelvjárás sem régiesebb vagy újítóbb, mint egy másik, ha nem mondod meg konkrétan, hogy mit vizsgálsz. Lásd pl. itt, bizonyos latin-amerikai nyelvjárásokban megmaradt a régi vos, sőt, valahol a val együtt él és rétegnyelvi különbség van a kettő használata közt, tehát egy ilyen nyelvjárásra mondhatnánk, hogy "régies", mert őrzi a középkori állapotot. Igenám, de a többes számban Latin-Amerikában mindenhol eltűnt a "tegezés", tehát mégis újító. Annyit lehet csak mondani, mind a latin-amerikai, mind a spanyolországi nyelvjárásokban vannak régies, ill. újító dolgok; a latin-amerikai spanyolt leginkább talán szókincsben lehet régiesnek nevezni, illetve hangtanilag abból a szempontból, hogy nem egyszerűsíti le a művelt átvételekben lévő mássalhangzócsoportokat (-ct-, -pt-, -cc-, -x- stb.), pl. az actor ma már Spanyolországban [at'tor] még a tévébemondóknál is, ennél csak az [aθ'tor] közönségesebb, de elterjedt az utóbbi is.

      (De jó példa a francia is: azt mondják, hogy ez távolodott el leginkább a latintól, igenám, de pl. bizonyos igék E/3. alakjában őrzi a szóvégi latin -t hangot, amelyet még ejtenek is, ha a következő szó magánhangzóval kezdődik...)

      Törlés
    2. Vagy például a klasszikus példa: a középkori [ʦ]-ből Nyugat-Andalúziában, a Kanári-szigeteken és Latin-Amerikában (ahogy a portugálban, a franciában, a katalánban és az okcitánban is) [s] lett, míg Kasztíliában [θ]. Melyik a "jobb" vagy a "régiesebb"? Ha azt veszed, hogy az [s] áll közelebb a [ʦ] képzéséhez, mert csupán elvesztette a zárat, semmi más nem történt, akkor mondhatnád, hogy a latin-amerikai, kanári-szigeteki, andalúziai spanyol, illetve a francia, portugál, katalán, okcitán "régiesebbek". Na de így viszont ezekben a nyelvváltozatokban eltűnt a különbség az eredeti [s] és a [ʦ]-ből kialakult [s] között, tehát újítóbbak, míg Kasztíliában ez a különbség máig megvan, annak ellenére, hogy a [θ] képzése a [ʦ]-től jobban eltávolodott, mint az [s]-szé.

      Törlés
  4. Ez a bejegyzés hiánypótló, gratulálok.:) Viszont megnézném hogyan társalog egy argentin vagy chilei egy kasztíliaival. Egyáltalán, hogy döntik el, hogy tegező vagy magázó viszonyban vannak-e? :)

    Jake

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem egyszerűen tudomásul veszik és elfogadják, hogy a másik úgy beszél, mert éppen argentin, chilei, spanyol stb. Egyik spanyol anyanyelvű sem fog eltérni a saját nyelvjárásától vagy nyelvi szokásaitól, csak mert éppen más országból való szintén spanyol anyanyelvűvel beszél, tehát a spanyol továbbra is azt fogja mondani a mexikóiaknak, hogy vosotros, a latin-amerikai pedig azt, hogy ustedes, az argentin, hogy vos, tehát szerintem ebből ők nem csinálnak problémát.

      Természetesen azt is mindenhol értik, hogy vosotros (és a többit is), csak nem használják, mert archaikusnak hat. Ezt kb. úgy lehet elképzelni, hogy ha pl. a magyarnak is lenne egy távoli nyelvjárása, ahol azt mondanák, hogy "kegyelmed", ettől te még megértenéd, hogy ő magáz téged, csak furcsálnád, hogy "jé, ilyet nálunk már 300 éve nem mondanak". :)

      Törlés
    2. Több nap után eszembe jutott valami ezzel kapcsolatban, vagyis mi van akkor ha egy nyelvet nagy területen beszélnek több nyelvjárásban és a különböző változatok beszélői találkoznak.
      Mivel egész Latin-Amerikában ai se eu te pego őrület van, még a spanyol nyelvűek is kívülről fújják ezt a zeneszámot:). Szóval egy brazil riporter elcsípte Cristiano Ronaldo-t (aki madeirai) és megmutatták neki ezt a számot és kérdezték a brazil pop zenéről. Ronaldo meg brazil kiejtéssel, csizve meg dzsizve, a dél-portugál nyögéseket mellőzve beszélt a tévében. Szerintem azért mert tudta, hogy brazil portugálul illik megszólalnia.
      Lehet, hogy a spanyolok is változtatnak a nyelvi szokásaikon ha latin-amerikai tv-ben kell megszólalniuk, talán azért, hogy jobban értsék a nézők.

      Jake

      Törlés
    3. Elképzelhető, hogy a portugáloknál/braziloknál ez a szokás, a spanyolban még nem hallottam ilyesmire példát. Eszük ágában nem lenne más nyelvjárásban beszélni, legfeljebb csak viccből szokták utánozni, ahogy a másik országban beszélnek. Ehhez persze az az erős nyelvjárástudat is hozzátartozik, ami ma nagy divat a spanyolban, "juszt sem beszélnének másképpen", mert mindenki a saját nyelvjárását szereti a legjobban. (Egy andalúzt pl. majdhogynem zavar, hogy északon "normálisan" beszélnek – vagyis kiejtik a szóvégi mássalhangzókat –, míg egy északi szerint az andalúz "paraszt, aki nem tud rendesen beszélni"...)

      Törlés
    4. Hehe, most olvasom kedves Jack hozzászólását, épp a minap beszélgettem az egyik chilei barátommal és szörnyülködve mondja, hogy van egy riporter a chilei TV-ben, aki már 10 éve ott él és nem képes megtanulni a chilei spanyolt... és hogy mindig nagyokat röhögnek rajta.. a chileiekről biztosan állíthatom, hogy eszük ágában sincs másik nyelvjárást beszélni, ha nem muszáj. (kivétel persze a kivándorlás egy másik spanyol nyelvű országba, akkor biztosan megtanulják a helyi nyelvi szokásokat, de általában a chileiek az USA-ba vagy Ausztráliába mennek, ott meg ugye angolul folyik a diskurzus :) )

      Törlés
    5. Ha spanyol a riporter anyanyelve, akkor miért kellene neki megtanulnia a chilei nyelvjárást... mindenkinek jogában áll abban a nyelvjárásban beszélni, amelyik az anyanyelve, senki nincs semmire rákényszerítve. Ha egy latin-amerikai Spanyolországban telepszik le, ő sem fogja megtanulni a spanyolok selypítését, vagy ha egy spanyol megy Latin-Amerikába, szintén nem fog úgy beszélni, mint az ottaniak. Ezt el kellene tűrnie a társadalomnak, elvégre ugyanazt a nyelvet beszélik. ;)

      Törlés
  5. Nem csak a kiejtés terén értem a konzervativizmust, hanem a szókészlet, és nyelvtan tekintetében is vizsgálható. A hagyományőrzést a kiejtésben pedig lehet úgy is mérni, ha egy hang (vagy szó kiejtése) több állomást érintve változott meg, de az egyik nyelvjárásban még csak egy korábbi állomásnál tart ez a folyamat, akkor ebben a tekintetben az utóbbi nyelvjárás konzervatívabb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Természetesen bármely szempontot lehet vizsgálni, és azt lehet mondani, hogy azon szempont alapján konzervatívabb, én csak azt mondom, hogy összességében nem mondhatod azt, hogy egyik nyelvváltozat konzervatívabb (vagy újítóbb), mint a másik, mert mindig lesz olyan szempont, ami alapján az, és egy másik, ami alapján egyáltalán nem az.

      Ha a szókincset vesszük, akkor a spanyol az újlatin nyelvek között eleve meglehetősen konzervatív (nála már csak a szárd, illetve bizonyos tekintetben a román (!) konzervatívabb, már ami a latin szókincset illeti, pl. az összes újlatin nyelvből – mondjuk az európai portugálból és a galiciaiból nem – kiveszett a nunca < NUNQUAM 'soha', a cuyo < CUIU 'akié, amié', bár ez már a spanyolban is csak az írott nyelvben használatos; stb.), és a spanyol nyelvváltozatok közül pedig szintén egyértelmű, hogy a latin-amerikai konzervatívabb (pl. antier < ANTE HERI 'tegnapelőtt', vö. ibériai anteayer, ami már belső képzés: ante 'előtt' + ayer < AD HERI 'tegnap').

      Törlés
  6. Csak gratulálni tudok... és megköszönni a történelmi magyarázatot. Ennyi év után még azt is megtudtam (bár nem írtad le), hogy miért rövidítik az usted-et az Ud.-n kívül Vd.-nek ill az Uds.-t Vds.-nek régiesen. Sose tudtam, igaz nem is kerestem okát. A vos magyarázatod szenzációs, és mivel tényleg parciális (pár országra terjedő) a használata, én személy szerint is külön köszönöm, mert csak pár alkalommal hallottam a gyakorlatban és bár értettem, alapvetően halvány fogalmam nem volt, hogy mit kezdjek vele. Gratulálok még egyszer!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Ezt a rövidítést jó, hogy említed, bele is írom!

      Törlés
  7. Akkor ezek szerint a vakerolósoknak a tuteo a javallott. Jól értem?

    VálaszTörlés
  8. Argentinaban a vos-t hasznaljak es meg a Che-t is, peldakepp: Che veni aca. Ernesto Guevara beceneve volt a Che, mivel sokat hasznalta Cubaban.
    Amikor Cubaban jarok mindjart tudjak, hogy Argentin vagyok az akcentusomrol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ha jól tudom, az ott olyasmi, mint az oye (hé/hallod-e).

      Törlés
    2. Viszont érdekes, hogy a magyarban ugyanakkor a te használható indulatszóként, a spanyol viszont nem: pl. Te, láttad ezt? De: *Tú/*Vos, viste eso? -- ez így rosszul hangzik, ehelyett inkább Oye/Che, viste eso?

      Törlés
    3. Dejate de joder che
      Contame che que paso
      Prestame 100 pesos che
      Peldak ahol nem azt jelenti, hogy Oye

      Törlés
    4. DICCIONARIO DE ARGENTINISMOS
      che. Vocativo sin equivalente en español. Permite dirigirse a alguien sin pronunciar su nombre: "¡Che, vení acá!"; "¿Te parece, che?". Reservado al trato íntimo. // NOTA POSTERIOR: Numerosos lectores se quejan diciendo que che sí se dice en Valencia. De acuerdo, pero eso es valenciano, ¿entienden? No castellano, ¡valenciano! O no se enteraron del artículo 3 de la Constitución Española y etc.

      Törlés
    5. "Vocativo sin equivalente en español." -- Az argentinok szerint ők nem spanyolul beszélnek? Kicsit vicces ez a megfogalmazás. Ha úgy írta volna, hogy "sin equivalente en otras variedades del español", úgy már lenne értelme.
      Egyébként szetintem ez nem vocativo, hanem interjección (és a DRAE szerint is). A vocativo az a Tú/Vos.

      Törlés
    6. Argentinok szerint Castellan-ul. Az ertelmezo szotar is azt mondja, hogy Diccionario castellano. Egy argentin sem mondja azt, hogy Hablas Espanol?; hanem azt, hogy Hablas Castellano?
      Erdemes magnezni ezt az oldalt:http://argentinismos.tripod.com/

      Törlés
    7. Érdekes, ehhez képest az általad idézett "Diccionario de argentinismos" mégis "español"-t ír. De teljesen mindegy, hogy nevezik ugyanazt a nyelvet, mert annak a definíciónak amúgy sincs értelme ebben a formában.

      Törlés

A hozzászóláshoz – a kéretlen megjegyzések (spam) és a névtelenséggel való visszaélés elkerülése érdekében – regisztrált azonosító szükséges a listából választható szolgáltatások valamelyikénél.