2012. február 11., szombat

Miért nem kezdődhet s+mássalhangzóval spanyol szó?

Csak illusztráció, ilyen tábla nincs!
A spanyolul tanulóknak bizonyára feltűnt, hogy ez a nyelv elutasítja az s+mássalhangzós szókezdeteket. Ilyen szavak ugyanis egyáltalán nem léteznek a spanyolban: az eredetileg, vagyis a latinban – látszólag – ilyen hangcsoporttal kezdődő szavak elején a spanyolban egy e- magánhangzót találunk (pl. lat. SPERANTĬA > esperanza ’remény’). Ez az [e] mindig hangsúlytalan, és a kiejtésben még az idegen szavakban is megjelenik, ha azok s+mássalhangzóval kezdődnének: pl. stop [esztop] vagy smog [eszmog]. Bár a nyest.hu-n – szerzői múltamban – írtam már egy cikket ezzel a jelenséggel kapcsolatban, ott azonban nem az volt a célom, hogy az okait ismertessem. De most megnézzük, valójában mi is áll mögötte!

Mindenekelőtt azzal kell kezdenem, hogy nem kizárólagosan a spanyolra jellemző nyelvtörténeti jelenséggel van dolgunk az újlatin nyelvek között: a magánhangzó-betoldás az Olaszországtól nyugatra beszélt valamennyi újlatin nyelvben – az ófranciában, az okcitánban, a katalánban, a portugálban és a legkonzervatívabbnak tartott szárdban is – megtörtént. A franciában mára az [sz] el is tűnt ebben a helyzetben, így nyomát már csak a magánhangzó őrzi (pl. lat. STELLA ’csillag’ > ófr. esteile > fr. étoile; lat. SCHŎLA ’iskola’ > ófr. escole > fr. école stb.); mindazonáltal az újabb latin átvételekben ismét megjelenhet a szó elején s+mássalhangzó (pl. spécial ’speciális’), vagyis ez a változás az adott korban lezárult, és fonotaktikailag nem állandósult a modern franciában.

Mint a nyest.hu-n is említettem, az egyik elterjedt városi legenda a jelenség okával kapcsolatban, hogy az őslakosok, akik a római hódítóktól természetes nyelvcsere útján átvették a latint, képtelenek voltak kiejteni a szó eleji [szp], [szt] stb. csoportokat. Ezt nagyon könnyű megcáfolni, hiszen ha így lett volna, akkor minden bizonnyal egyéb mássalhangzócsoportokat sem tudtak volna kiejteni, márpedig ilyenek simán megjelenthetnek a szó elején ezekben a nyelvekben (pl. blanco ’fehér’, grande ’nagy’, flor ’virág’, frío ’hideg’ stb. – főleg a két utóbbi példa jelentős abból a szempontból, hogy az [f] épp olyan réshang, mint az [sz], mégsem jelent problémát a kiejtése); másrészt, a beszélőknek ma sem okoz gondot az olyan mássalhangzó-torlódások kiejtése a szavakban, mint amilyenek például a perspectiva ’távlat’, solsticio ’napforduló’, transporte ’közlekedés’ szavakban találhatóak (a mássalhangzó előtti, illetve a szóvégi [sz] gyengülése vagy kiesése a délspanyol nyelvjárásokban megint más folyamat, így azzal itt nem foglalkozom). Továbbá elég nagy területen terjedt el ez a jelenség ahhoz, hogy az egyébként sokféle, egymással nem is rokon nyelveket beszélő őslakosokat okoljuk érte – persze nyilván az őslakosság eredeti nyelvei is befolyásolhatják a változások irányát.

Az előzőekből már talán látszik, hogy az okokat bizony magában a latinban kell keresnünk! Na de ha a latinban éppen nem volt ilyen, akkor ezt honnan tudni? Nos, nem véletlen, hogy a bevezetőben a „látszólag” szót használtam. A latinban ugyanis az s, szó belsejében, ha mássalhangzó követte, az előző szótag végéhez, és nem a következő elejéhez tartozott – eltérően a mássalhangzó+l/r csoportoktól, amelyek mindig szótagkezdőnek számítottak. Így pl. a DETESTĀRI* ’elátkoz’ ige szótagolása inkább DE-TES--RI és nem DE-TE-STĀ-RI volt. Ebből következően a beszélők számára furcsának bizonyulhattak azok a szavak, amelyek [sz]+mássalhangzóval kezdődtek – hiszen „hogy kezdődhetne egy szó olyan mássalhangzóval, amely egy szótag végén van, ha nem is létezik az a szótag”. Innentől kezdve a beszédben úgy próbálták feloldani ezt az ellentmondást, hogy „pótolták” ezt a nem létező szótagot, mégpedig egy rövid [i] magánhangzó betoldásával, valahogy így: STĀRE ’állni’ → S--RE > ĬS--RE (vö. szárd istare, sp. estar). E beszélt nyelvi jelenségre néhány „eltévesztett” latin felirat hívja fel a figyelmet, például a Rómában talált, 105-ből származó ISMARA(G)DVS ’smaragd’, amely a görög szmaragdosz átvétele (vagyis feltehetően legelőször a latintól idegen [sz]+mássalhangzó csoporttal kezdődő jövevényszavak elején jelenhetett meg ez a „segédmagánhangzó”).

Spanyolország” feliratú EU-s országhatárjelző tábla a portugál–spanyol határon (Forrás)

Jó, de ha ez tényleg így volt a beszélt latinban, akkor miért nincs így az olaszban? – kérdezhetnénk teljesen jogosan. Nos, egyfelől máris pontosítanunk kell a kérdésben lévő állítást: ma már nincs így (de valamikor így volt). Másrészt ilyenkor jön a képbe az, hogy egy nyelv hangtani változásainál a szavakat nem önmagukban kell vizsgálnunk, hanem a környezetükkel együtt (a nyelvészek szerint a „szó” egyébként sem tudományosan meghatározható fogalom, hiszen például egy írásbeliséggel nem rendelkező nyelvben mi alapján lenne eldönthető, hogy mi számít egy szónak?). Viszont aki ismeri valamennyire az olasz nyelvet, tudja, hogy a szavak – néhány elöljárótól (con, in, per) eltekintve – csak magánhangzóra végződhetnek, amiből az is következik, hogy s+mássalhangzó kezdetű szó előtt a mondatban eleve csak magánhangzó állhat, amely a beszédben pótolja azt a bizonyos hiányzó szótagot! Ezért is van az, hogy az ilyen szavak előtt a hímnemű határozott névelő, az il (< lat. ĬLLU) is lo alakot vesz fel: pl. lo spagnolo (nem pedig *il spagnolo) ’a spanyol nyelv’. (A régi, illetve ritkábban még a mai írott nyelvben is megjelenik az ún. i prostètica vagy i eufònica az olyan kifejezésekben, mint például in Ispagna ’Spanyolországban’, illetve per iscritto ’írásban’, a jelenség azonban a mai olaszban, egyes régiók kivételével, erősen visszaszorulóban van.) Az olasszal szemben viszont a spanyolban végződhetnek – korlátozott számú – mássalhangzóra is a szavak, továbbá a lo (< lat. ĬLLUD) nem az el (< lat. ĬLLE) alakváltozata, ahogy az olaszban, hanem nyelvtani megkülönböztető szerepe is van, hiszen ez a semlegesnemű határozott névelő. Vagyis, míg a spanyol és a többi nyugati újlatin nyelv szó eleji magánhangzó-betoldással oldotta meg ezt a helyzetet, az olasz mondatfonetikailag rendezte.

A folyamatban lévő nyelvi változásoknak gyakori következménye ugyanakkor, hogy a beszélők elbizonytalanodnak, hogy vajon hogyan kell valamit „helyesen” mondani vagy leírni, és úgymond „túljavítják” a szavakat (vagyis megpróbálnak olyan alakokat – mások mintájára – „kijavítani”, amelyek nem is hibásak, s éppen a „javítás” által lesznek azok). Ezt hiperkorrekciónak nevezik. A latinban természetesen olyan szavak is voltak, amelyek eredetileg is magánhangzó+s+mássalhangzó csoporttal kezdődtek: pl. az HISPANĬA [iszpánja] – amelyből az España név származik – vagy az HISTORĬA [isztórja] ’történet’. Amikor viszont a beszélt nyelvben megjelent az s+mássalhangzóval kezdődő szavak elején a magánhangzó-betoldás, egy idő után nyilván elbizonytalanította a beszélőket, hogy az a magánhangzó ott volt-e eredetileg is, vagy sem, és azokat a szavakat is „kijavították”, amelyek eredetileg tényleg magánhangzóval kezdődtek. Így lett az olaszban az HISTORĬA-ból storia, az HISPĀNĬA-ból Spagna, vagy például az EXPLICĀRE ’magyaráz’ igéből (amely a beszélt nyelvben [eszplikáre]-ként hangozhatott) spiegare, illetve az INSTRUMENTU(M) [ĩsztrumentu] ’szerszám’ főnévből strumento – de még számtalan példát sorolhatnék. Mindezen hiperkorrekciók is azt igazolják, hogy a magánhangzó-betoldás az [sz]+mássalhangzó kezdetű szavakban még Itáliában, a latin nyelv szülőföldjén is nagyon elterjedt lehetett a maga idejében.


„Oit points from Espain go to Romania”

Már csak arra kellene választ adni, hogy az egyébként is furcsán viselkedő románban miért nincs így. Nyilván azért, mert azokban a vulgáris latin nyelvjárásokban, amelyekből a román kialakult, ez nem volt annyira elterjedt; de ez még nem válasz a kérdésre. A legvalószínűbb magyarázatnak a balkáni és a szláv nyelvek hatását tartanám, amelyekben egyáltalán nem jelent akadályt a mássalhangzó-torlódások kiejtése – de ez már legyen a szakemberek dolga.

__________
* A latinban nem annyira járatosak kedvéért megjegyzendő, hogy itt nem sajtóhibáról van szó: a detestor, -āri ún. álszenvedő ige volt a latinban, a szenvedő főnévi igenév végződése pedig a klasszikus korszakban nem -āre, hanem -āri volt.

20 megjegyzés:

  1. nagyon érdekes, köszönönjük:) volt a témáról egy cikk a nyesten is, emlékezem, tréfálkoztunk, hogy snoopy kutya spanyolul esnupi.
    már akkor meg szerettem volna kérdezni, hogy akkor viszont mi a helyzet azzal a kb. ötvenoldalnyi szóval a szótárban, ami s-sel kezdődik (a sábadótól - valszeg a héber sabbat-ból a swing-ig, ami pedig angol lehet, ha más nem. de vannak nagyon is latin alapú szavak, csak az elejéről pl.saber és santo vmint leszármazottaik.) hm?

    más, más, drága mexicano, kérlek, egyszer szentelj egy posztot a magázódásnak! borzasztóan kellemetlen, mert már régen illene tudnom használni, de valamiért mindig belezavarodom. barátoktól tanultam/tanulom, barátok között használom a spanyolt, így nemigen volt rá szükségem. ha pl. valamelyik barátom szüleivel találkozom, szabadkozom, hogy nem bunkó vagyok, csak nem nagyon ismerem a magázódás szabályait:) legfeljebb 1-1 kifejezést. aranyosan elnézik nekem, sőt, bíztatak a tegeződésre, csakhogy ettől nem leszek okosabb. múltkor kellett volna fogalmaznom egy hivatalos levelet, de hosszas tipródás után letettem róla:(
    könyvet olvasva felismerem nagyjából (mondjuk volt, hogy oldalakat kellett visszaolvasnom, mert eltoltam a megértést, h.ti.egymással beszélgetnek-e magázódva a szereplők vagy egy 3. személyről...) szóval ha jól sejtem, az ön/maga (tényleg, van különbség???) az E/3, a felszólítómód így subjuntivo; az önök/maguk a T/3. de lehet, hogy mégsem:(( mintha olvastam volna szöveget, ahol T/2-ben magáztak, mint az oroszok.
    ráadásul jó lenne tudnom azt is, van-e különbség ebben a vos-ozóknál.
    megér szerinted egy posztot? vagy kérdezzek priviben? netán maradjak "mézgagéza"? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „volt a témáról egy cikk a nyesten is, emlékezem, tréfálkoztunk, hogy snoopy kutya spanyolul esnupi.”

      Igen, írtam is, hogy volt, meg is van hivatkozva. :)

      „mi a helyzet azzal a kb. ötvenoldalnyi szóval a szótárban, ami s-sel kezdődik [...] vannak nagyon is latin alapú szavak, csak az elejéről pl.saber és santo”

      A e-betoldás kizárólag az s+MÁSSALhangzó kezdetű szavakra érvényes, a saber és a santo s+magánhangzóval kezdődik – legalábbis a tudomány eddigi állása szerint az a magánhangzó. ;) (S ha figyelmesen végigolvasod cikket, akkor arra is választ kapsz, hogy ez már több mint valószínű, hogy a latinban is így volt, csak éppen ezt a szó eleji magánhangzót nem írták le.)

      A magázás témája jó ötlet, erről már akartam írni, jó is, hogy eszembe juttattad. Összeszedem a háttéranyagot az NGLE-ből, aztán valamit összedobok róla márciusra.

      Egyébként röviden elöljáróban annyi, hogy többes számban csak Spanyolországban van különbség a tegezés és a magázás között (ott az egész rendszer olyan, mint a magyarban: tú cantas, usted canta, vosotros cantáis, ustedes cantan), Latin-Amerikában többes számban – alaktanilag – csak magázás van (ustedes cantan). Egyes számban pedig területeként változó: valahol vosszal tegeznek (vos cantás), valahol -val (tú cantas), valahol pedig egyes számban sincs nyelvtanilag tegezés (usted canta). Attól függ tehát, hogy honnan valósiak az ismerőseid.

      Érdekességként mondom, hogy a brazíliai portugál pl. egyáltalán nem is ismer második nyelvtani személyt, náluk csak én (eu), ő/maga (ele/ela/você), mi (nós) és ők/maguk (eles/elas/vocês) létezik (eu canto, ele/ela/vc. canta, nós cantamos, eles/elas/vcs. cantam).

      Törlés
  2. milyen furcsa, mármint a portugál, hogy leírva mennyire hasonlít a spanyolra, mintha egy spanyol anyanyelvű piásan gépelne, kimondva viszont teljesen más.
    a magázós cikk nagyon jól jön majd nekem, nagyon köszönöm. amit most olvasok pl. magázva felszólítás mintha t/2 lenne... "haced algo, por favor" (biztos, hogy csak ketten vannak!:)
    ööö tényleg belezöldülök:( nagyon várom a márciusi posztot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már elkezdtem írni, sőt, már majdnem kész is vagyok vele – lesznek benne szép színes táblázatok, mint mindig. ;) Egyelőre március 17-ére van belőve, de ha elkészülök vele, akkor lehet, hogy átvariálom az ütemezést és előbb kijön, mert ez egy eléggé fontos téma.

      Törlés
  3. Ez a magázódás-tegezés kérdés engem is nagyon érdekel. Múlt hónapban beleolvastam egy portugál nyelvkönyvbe, annyi kiegészítés, hogy az európai portugálban a T/2. személyben a ragozás megszűnt, és 3. személyben mondják. A nyelvtankönyvek zárójelben közlik a T/2-es igealakokat.

    Jake

    VálaszTörlés
  4. A latin inf végződése -are. Latin alatt ui., ha nem említesz korszakot vagy stílusréteget, akkor a klasszikus latint értjük. Mivel az -ari-t említed, pontosíts, hogy egyértelmű legyen.
    Egyébként ez az egyik kedvenc postod :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A cselekvő igéknél, valóban -ARE a végződés. De szenvedő/álszenvedő igék főnéviigenév-végződése -ARI, a DETESTOR, -ARI pedig ilyen. ;)

      Törlés
  5. Igen, és ez a latinosoknak egyértelmű is, de a nemlatinosoknak nagyon nem, és rájuk gondolva, ilyen részletekre is figyelned kell. Ezt értettem azalatt, h laikusabban kell néha írni. Ilyenkor jön jól a konkrét tanítási gyakorlat, és hidd el, a tanítványok rendkívül tehetségesek a nyelvi leleményekben :-)
    (Én meg előszeretettel mutatom meg neked továbbra is, ami egy átlag nyelvtanulónak félreérthető lehet, ha gondolod.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Világos, de most speciel tök irreleváns, hogy mikor mi a latin főnévi igenév végződése, mivel az egész cikknek semmi köze hozzá. Nyilván, ha olyan a téma, hogy ez fontos, akkor odaírom, de itt szerintem éppen felesleges túlbonyolítani. ;)

      Törlés
    2. Ja, ha neked letörik a kezed annyi plusz precízségtől, hogy odaírod a tanulók kedvéért, hogy psss inf... :-p)))))

      Törlés
    3. Legyen igazad, beírtam egy megjegyzésbe. ;)

      Törlés
  6. Kedves Mexicano!

    Spanyolul hol lehet erről a jelenségről olvasni?
    köszönöm,
    hedina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Hedina! Sajnos spanyolul nem igazán van erről használható szakirodalom, általában csak megemlítik a történeti hangtannál, hogy van ilyen, de nem magyarázzák meg az okait. Viszont angolul kiváló szakirodalom erre Paul M. Lloyd: From Latin to Spanish, amely ingyen elérhető a Google Books oldalon, a jelenségről szóló rész a 148. oldalon kezdődik.
      (De azért megkérdezem a spanyol nyelvtörténész ismerősömet, hátha ő tud rá spanyolul is elérhető irodalmat, amint válaszol, továbbítom.)

      Törlés
  7. Ugy nez ki, hogy 1 szo van ami kivetel: "STOP". Nics spanyol nyelvu orszag ahol "ESTOP" volna irva a stop tablara. "ALTO" "PARE" "STOP"
    Ezeket hasznaljak, soha nem hasznalnak "ESTOP" szot

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne keverd az írást a beszéddel! :)
      Persze, hogy nincs, a kép csak vicces illusztráció. Viszont egy átlagos anyanyelvű ezt [esztop]-nak ejti, mivel beszédben nem létezik *[szp-] szókezdet. (De ezt le is írtam a cikkben.)

      Törlés
    2. Az atlagos anyanyelvu spanyolban ESTOP-nak mondja.
      Mexicoban es Argentinaban STOP-nak mondjak.
      Hallgasd meg itt:
      http://www.wordreference.com/definicion/stop

      Törlés
    3. De azért azt vedd figyelembe, hogy az ilyen szótári felvételeknél, mivel azt ők is tudják, hogy kellene helyesen ejteni, gondosan ügyelnek rá. De az élőbeszéd teljesen más, amikor nem figyelsz oda. Kizártnak tartom, hogy valaki ne ejtsen elé egy [e]-t a természetes beszédben, hacsak nem magánhangzóra végződő szó után mondja. (De még dalokban is, pl. van egy mexikói dal, amelynek az egyik sora úgy kezdődik, hogy el smog... és ott is [eleszmog]-nak ejtik.) Azt el tudom képzelni, hogy az argentinok az olasz hatása miatt ki tudják mondani, de ez amúgy nem igazán jellemző, nagyon nem illeszkedik bele a spanyol fonotaktikába.

      Törlés
    4. Ugy van, igaz az, hogy Argentinaban az olasz nyelv sok behatassal van. Van egy nyelv amit LUMFARDO-nak hivnak es Buenosban meg mindig meg van amiben sok az olasz szobol eredo szo. Pl. laburo = munka; curda= reszeg, stb

      Törlés
    5. Igen, tangókban is használják. :) (A laburo, laburar közvetlen spanyol megfelelői egyébként a labor, laborar.)

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.