2011. december 3., szombat

Kettőshangzó, hármashangzó és hiátus

Nem olyan régen volt szó a spanyol szavak szótagolásáról és elválasztásáról, most pedig egy ehhez szorosan kapcsolódó téma következik, amellyel szintén szoktak gondok lenni. A következőkben tisztázzuk, hogy mi is az a kettőshangzó, mi a hiátus, és mikor szoktak ezek előfordulni.

A spanyol kettőshangzók (diptongos)

A kettőshangzó vagy diftongus (diptongo) két magánhangzó egy szótagban kiejtett kapcsolata. Ebből az is következik, hogy a kettőshangzót a szótagolásnál nem lehet felbontani, hiszen éppen az a lényege, hogy mindkét magánhangzó ugyanahhoz a szótaghoz tartozik. Könnyű belátni viszont, hogy ez csak abban az esetben jöhet létre, ha az egyik magánhangzó nem „teljes értékű”, vagyis önmagában nem képes külön szótagot alkotni. Az ilyen magánhangzót, vagyis a kettőshangzó „gyenge” tagját hagyományosan félhangzónak szokták nevezni (a legújabb szakirodalom a vocal satélite vagy vocal marginal megjelöléseket használja rá), illetve míg a másik, „teljes értékű” magánhangzó alkotja ténylegesen a szótagot.

A spanyolban a két legzártabb magánhangzó, az i és az u alkothat, ha hangsúlytalanok, kettőshangzót egy másik magánhangzó mellé kerülve. Ebben az esetben az i és az u „félhangzók”, vagyis igen röviden, szinte [j]-nek és [w]-nek hangzanak. Attól függően, hogy a „félhangzó” i vagy u a kettőshangzó első, vagy második tagja, megkülönböztetünk nyíló vagy emelkedő (diptongos crecientes), illetve záródó vagy ereszkedő kettőshangzókat (diptongos decrecientes).
  • Emelkedő kettőshangzók: ia, ie, io, iu; ua, ue, ui, uo – pl. patria ’haza’, tierra ’föld’, obvio ’nyilvánvaló’, ciudad ’város’; ill. agua ’víz’, bueno ’jó’, cuidar ’vigyáz’, antiguo ’régi’.
  • Ereszkedő kettőshangzók: ai, ei, oi – szó végén ay, ey, oy, uy –; au, eu, ou (ez utóbbi csak néhány szóban fordul elő) – pl. aire ’levegő’, reina ’királynő’, oigo ’hallom’; hay ’van’, ley ’törvény’, doy ’adok’, cuy ’tengerimalac’; illetve aula ’tanterem’, deuda ’adósság’, estadounidense ’egyesült államokbeli’.
Helyesírási megjegyzések: Ha az ue, ui kettőshangzókat g előzi meg, helyesírásuk üe, üi (megkülönböztetésül a gu digráftól, amely e, i előtt a /g/ hangot jelöli): bilingüe ’kétnyelvű’, pingüino ’pingvin’ (vö. guerra [ge-] ’háború’, seguimos [-gi-] ’követjük’). A muy ’nagyon’ határozószó, bár történetileg ereszkedő (záródó) kettőshangzót tartalmaz (ti. a lat. MULTU rövidüléséről van szó) – ez az oka annak is, hogy írásban nem *mui –, ejthetik emelkedő diftongussal is: [mwi].

(Forrás: El Mexicano)

A hiátus (hiato)

Mint fentebb már említettem, fontos, hogy csak akkor jöhet létre kettőshangzó, ha az i vagy az u hangsúlytalan. Ez persze még mindig nem jelenti azt, hogy a hangsúlytalan i vagy u és egy magánhangzó kapcsolata minden esetben diftongust eredményezne: nincs kettőshangzó például a riendo /ri.én.do/ ’nevetve’ és criar /kri.ár/ ’nevel’ szavakban. Ennek azonban helyesírási szempontból nincs jelentősége, ugyanis a spanyol helyesírás csak akkor jelöli a hiátust ilyen esetekben, ha az i vagy az u hangsúlyos: día /dí.a/ ’nap’, leí /le.í/ ’olvastam’, río /rí.o/ ’folyó’, búho /bú.o/ ’bagoly’ stb.

Mi is az a hiátus? Ahogy a fenti példákból is látszik, a día, leí, río, búho szavakban az ékezet nemcsak azt jelzi, hogy az i és az u hangsúlyos, hanem ezáltal azt is, hogy külön szótagot alkot, tehát nem kettőshangzó „félhangzójaként” jelenik meg (hiszen „félhangzó” csak hangsúlytalan magánhangzó lehet). Vagyis ezekben a szavakban a két magánhangzó eltérő szótagokhoz tartozik. Amikor két egymást követő magánhangzó eltérő szótagokhoz tartozik, hiátus, azaz hangrés jön létre. (A hangrés két magánhangzó közötti rövid szünetként valósul meg. Érdekesség, hogy a világ számos nyelvében – arab, maláj-polinéz nyelvek stb. – ez külön mássalhangzónak számít, amelyet gégezárhangnak neveznek. Amelyik nyelvben ez nincs meg, ott a beszélők általában megpróbálják valamilyen átmeneti félhangzóval feloldani, amire jól ismert példa a magyar tea, amely valójában úgy hangzik, hogy [teʲa]. Természetesen ugyanez érvényesül a spanyolban is – hacsak nem szótagolva beszélünk – például a día szónál, melynek ejtése valójában [díʲa].) Tágabb, köznyelvi értelemben a magánhangzók eltérő szótagokhoz tartozását is nevezik hiátusnak, megkülönböztetve a kettőshangzótól. A spanyol helyesírás ebből a szempontból meglehetősen következetes, hiszen minden esetben jelöli azt, ha egy magánhangzó mellett lévő i-re vagy u-ra esik a hangsúly, jelezvén egyúttal, hogy nem kettőshangzóról, hanem hiátusról van szó.

A nyílt magánhangzók – a, e, o – kapcsolatai a sztenderd nyelvben szintén minden esetben eltérő szótagokhoz tartoznak, azaz hiátust alkotnak, hangsúlytól függetlenül: pl. caer ’(le)esik’, línea ’vonal’, toalla ’törölköző’ stb. (Ezek kiejtésbeli és helyesírási vonatkozásairól még lesz szó a későbbiekben.)

A hármashangzók (triptongos)

Beszélni kell még egy kicsit a hármashangzókról vagy triftongusokról is. Ezek annyiban különböznek a kettőshangzóktól, hogy itt három magánhangzót ejtünk ki egy szótagban. Hármashangzó úgy jöhet létre a spanyolban, ha két félhangzós i, illetve u zárja közre a harmadik, szótagalkotó magánhangzót. A triftongusok – iai, iau, iei, uai, uei (szó végén: uay, uey), uau sokkal ritkábbak, mint a kettőshangzók, néhány (főleg hangutánzó) szó, illetve név kivételével csak a többes szám második személyű igalakokban fordulnak elő Spanyolországban (ezt az igealakot máshol nem is használják): estudiáis ’tanultok’, averigüéis ’kiderítitek’, buey ’ökör’, guau ’wow/vau’, miau.

A néma h és a kettőshangzók, hiátusok viszonya

A szótagolásról szóló témából már tudhatjuk, hogy a néma h betűt úgy kell tekinteni, mintha írásban sem létezne, hiszen a kiejtést semmiben sem befolyásolja. Ez érvényes a kettőshangzókra és a hiátusok jelölésére is. Senkit ne zavarjon meg, hogy például a búho /bú.o/, prohibir /proi.bír/ ’megtilt’, prohíbo /pro.í.bo/ ’én megtiltom’ szavakban ott van írásban a h: a hiátust ugyanúgy jelölni kell, mintha ott sem lenne, és a kettőshangzó létrejöttét sem akadályozza.

A szóhangsúly jelölése kettős- és hármashangzókon

Előfordulhat, hogy a szóhangsúly kettős- vagy hármashangzót tartalmazó szótagra esik, és éppen jelölni is kell. Kettőshangzó hangsúlyjelölésénél az ékezet mindig a nyílt vagy a szótagalkotó magánhangzóra kerül (iá, , , ; , , , ; ái, éi, ói; áu, éu), pl. trngulo ’háromszög’, entndeme ’érts meg engem’, blogo ’biológus’, cndo ’mikor’, hrfano ’árva’, cdate ’vigyázz magadra’, contin ’folytatta’, báilale ’táncolj neki’, péinate ’fésülködj meg’, óigame ’idehallgasson’, náutico ’hajózási, vízi’, farmacéutico ’gyógyszerész’ stb. (Ez nem minden nyelvben van ám így: például az ógörögben, teljesen függetlenül attól, hogy egy kettőshangzó melyik eleme volt a félhangzó, a hangsúlyjelet mindig a második magánhangzóra tették.) Hármashangzó esetében a középső magánhangzó kap ékezetet, ha jelölni kell a hangsúlyt: estudiáis ’tanultok’.

Még néhány tisztázandó kérdés

Egyes fonetikus nyelvészek szerint a nyíló, vagyis az emelkedő kettőshangzók (ia, ie, io, iu, ua, ue, ui, uo) nem is kettőshangzók, hanem egy mássalhangzó és egy magánhangzó kapcsolatai, mivel a fonetikában a [j] és a [w] mássalhangzóknak számítanak. Igazuk van? Nos, mivel nem vagyok szakember a témában, csak abban tudok állást foglalni, ami a spanyolt illeti. A [j] és a [w] közelítőhangok, amelyek bizonyos nyelvekben, például az angolban mássalhangzóknak számítanak (ez például onnan látszik, hogy szótag elején is állhatnak). Vagyis, ha előtte is mássalhangzó van, akkor a [j] és a [w] átkerül a következő szótag elejére. Igen ám, csak a spanyolban ez éppen nem így működik. Ha igaz lenne, amit a fonetikusok állítanak, akkor pl. a continuo ’folytonos’ szót a következőképpen kellene szótagolni: *con - tin - uo. De nem így kell, hanem úgy, hogy con - ti - nuo. Vagyis az uo [w] hangja nem mássalhangzó, hanem magánhangzó. Ugyanez igaz a [j]-re is: az aliento ’lehelet’ szót sem úgy szótagoljuk, hogy *al - ien - to, hanem úgy, hogy a - lien - to, tehát az ie [j]-je is magánhangzó. A [j] és a [w] jelölés talán éppen ezért nem is mindig túl szerencsés, hiszen ezek nem mássalhangzók, hanem az /i/ és az /u/ röviden ejtett, szótagot nem alkotó változatai (allofónjai). Precízebb lenne inkább egy, a betű alatti kis félkörrel – [i̯], [u̯] – jelölni őket, csak ez technikailag nem mindenhol megoldható. Megint más kérdés, hogy szókezdő helyzetben a [j]-t ejthetik mássalhangzósan is, pl. a hielo [jélo]~[gyélo] ’jég’ szóban, a művelt beszélők azonban mindenhol megkülönböztetik az hie- (hierro ’vas’) és a ye- (yerro ’hibázom’) hangsorokat egymástól.

Szintén van, aki szerint a día, río stb. szavakban is diftongus van. Ez természetesen nem igaz, amit megintcsak könnyű belátni. Ha az ilyen szavakban kettőshangzó és nem hiátus lenne, akkor az csak úgy volna lehetséges, ha az a, illetve az o lenne a „félhangzó” ezekben a szavakban. A spanyolban viszont csak az i és az u lehet félhangzó, ha hangsúlytalan, s mivel az a, e, o magánhangzók mind nyíltabbak az i-nél és az u-nál, nem viselkedhetnek félhangzóként egy diftongusban. Speciális eset, hogy a két legzártabb magánhangzó egymással is alkothat két kettőshangzót, ezek nevezetesen az iu és az ui, amikor valóban lehetne azon vitatkozni, hogy melyik a zártabb és a nyíltabb: a sztenderd  nyelvben ezeknek mindig az első tagját tekintik félhangzónak, a másodikat pedig a szótagalkotó magánhangzónak egy diftongusban (vagyis az iu [ju], az ui pedig [wi] – az -uy kivételével, amely [uj]-nak hangzik).

A gyors beszédben – illetve nyelvjárástól függően, főként Latin-Amerikában – előfordul, hogy két nyílt, kettőshangzót egyébként nem alkotó magánhangzó mégis egy szótagban ejtődik, vagyis diftongizálódik. Ez főleg az ae, ea, eo, oa, oe kapcsolatoknál jellemző, ha a zártabb magánhangzó hangsúlytalan, pl. trae ’ő hoz’, línea ’vonal’, cráneo ’koponya’, toalla ’törölköző’, coeficiente ’együttható’. Fonológiai és helyesírási szempontból azonban ezek mindig külön szótagokhoz tartoznak. Ugyanez érvényes a szóhatároknál is, illetve kettőshangzó akkor is létrejöhet a kiejtésben, ha az egyik szó magánhangzóra végződik, és a következő is magánhangzóval kezdődik. Az ilyen módon egymás mellé kerülő, eltérő szavakhoz tartozó magánhangzókat ejthetik hiátussal és kettőshangzóként is. Mindezt a spanyol nyelv nagyon jól ki tudja használni a költészetben és a dalokban a megfelelő szótagszám kigazdálkodásához. Fontos azonban, hogy míg az eltérő szótagokhoz tartozó magánhangzókat ejthetik diftongusként is (pl. línea /lí.ne.a/ vagy /lí.ne̯a/), ez fordítva már nem érvényesül: a „natív” kettőshangzókat soha nem ejtik két szótagban (pl. a bueno /bu̯é.no/ sosem lesz *[bu.é.no], vagy a bien /bi̯en/ *[bi.én]).

Összefoglalás

Kettőshangzó vagy diftongus akkor jöhet létre a spanyolban, ha egy hangsúlytalan i vagy u és egy másik magánhangzó egymás mellé kerülnek. Hármashangzó úgy keletkezik, ha két hangsúlytalan i vagy u zár közre egy nyíltabb magánhangzót. A kettőshangzót és a hármashangzót egy szótagban ejtjük ki, elemeire írásban sem bonthatóak. Ha a jelölt szóhangsúly kettőshangzóra esik, az ékezetet a nyílt magánhangzóra, a hármashangzónál a középsőre kell helyezni. Ha két magánhangzó eltérő szótagokhoz tartozik, akkor nem kettőshangzót, hanem hiátust (hangrést) alkotnak. A hiátust minden esetben ékezettel jelölik, ha a hangsúly i-re vagy u-ra esik. A beszédben két nyílt, hiátust alkotó magánhangzót is ejthetnek diftongusként, de valódi diftongust sosem ejtenek hiátussal. Kettőshangzó a szóhatároknál is létrejöhet a kiejtésben, ami jól kihasználható a költészetben. Az alábbiakban megtekinthető egy rövid oktatóvideó a diftongusokról, triftongusokról és a hiátusokról!

16 megjegyzés:

  1. Bizonyos mexikóiak meg vannak dicsérve, feltéve, ha nem sündörögnek át az amerikai határon, hogy El Americanók legyenek. Jó cikk és jó a videó is. Jutalomképpen pihenhetsz egy 5 percet a "Hasonulások a spanyolban" cikk írása előtt.

    VálaszTörlés
  2. Milyen nagylelkű itt valaki! ;) Viszont én azt hiszem, ezt a témát inkább INyŐ-re bíznám, mert nem nagyon értek a fonetikához.

    Tudtommal egyébként nem igazán jellemzőek a hasonulások, inkább csak nyelvjárásokban. Egy-két dologról tudok (pl. Kasztíliában a szóvégi -s-t [r]-nek ejtik zöngés mássalhnagzó előtt, Andalúziában meg a létező összes mássalhangzó-kapcsolatot leegyszerűsítik – pontosabban, ha két mássalhangzó egymás mellé kerül, akkor az első mindig hasonul a másodikhoz), de ebből meg nem lehetne alapos és igényes cikket írni, hiányos cikket meg nem érdemes.

    VálaszTörlés
  3. INyŐ már így is el van idegenedve a nyelvek őrzésétől. Angollal sem halad, lehet a kiejtési felmérésemre vár, amivel már hónapok óta lógok neki. Nem hinném, hogy egyhamar lesz a spanyolra kapacitása, egyébként is ő angolos. Írt a hasonulásokról ezt-azt a spanyol kiejtéses cikkében, de nem tért ki az összes esetre.

    Caneparit meg néztem, szinte semmit nem írt a hasonulásokról, rosszabbul áll, mint INyŐ. Így rád hárul feladatként, hogy igazi mexikóihoz méltóan megtanulsz érteni a fonetikához ÉS utána írod is a cikket : ) Ez garantálja, hogy nem töröd a fejed helyette ilyesmin:
    http://www.youtube.com/watch?v=l7qKD-Ph7ds#t=0m3s

    VálaszTörlés
  4. Az lehet, hogy angolos, de legalább fonológus (én meg csak mérnök). ;)

    Már így is megkaptam az összes nyelvésztől és nyelvésznövendéktől, hogy "nem értek semmihez", hát ha még beleütném olyasmibe az orromat, amihez tényleg nem... :) Szóval továbbra is azt mondom, hogy ezt szakemberre bíznám. Én a fonetikát csak annyira ismerem, amennyire a nyelvtörténethez és a hangváltozásokhoz szükséges.

    VálaszTörlés
  5. Azt nem tudom fonológus-e, de szerintem is nyelvészettel foglalkozik, ez a munkája. Gondolom én. INyŐ nem árulja el, nagyon titokzatos.

    A nyelvészek és növendékeik leoltogatását ne vedd magadra. Ők talán felmutattak valamit, amit átlag nyelvtanuló is tudott használni? Aha, persze hogy nem, csak erőltetik a semmire nem jó akadémiai okoskodásukat, tele szakszóval, és abrakadabrával, hogy magasabbnak tűnjön a színvonal, csak épp használhatatlan az egész. Sok közülük tisztességes középfokon nem tud egy nyelvet, sőt külföldön enni nem tudnak kérni sokan a nagy professzorjai közül.

    Keresőztem a témában, assimilación español valamint assimilation spanish kulcsszavakra, de nem akart értelmes találat jönni.

    INyŐ azt írta még róla, hogy eléggé hasonlóak a hasonulási szabályok, mint a magyarban, így a magyar nyelvtanulónak nem szokott különösebb gondot okozni, megy automatikusan.
    1) Annyit tudok, hogy van zöngés és zöngétlen hasonulás.
    2) Aztán a veláris hangok ([k], [g], [x], [ɣ]) előtt az n-ből veláris [ŋ] lesz, akárcsak a magyarban (baNk, iNg, magyarosan ejtett MüNchen, bár utóbbi esetben nem vagyok biztos).
    3) Uvuláris hang előtt ([χ]) az [n]-ből uvuláris [N] lesz (akárcsak a németben), bár ilyen hangok csak az európai spanyolban vannak, ha jól tudom.
    4) Dentális hang előtt ([θ],[ð] Európában, valamint bárhol [δ], dentális [t] és [d]) dentális lesz az [n] és az [l] is (csak nem tudok alájuk dentális jelet tenni, a lényeg, hogy a felső fogsor mögött képezzük őket, és nem a fogmedernél, mint rendesen).
    5) Az [n]-ből [p] és [b] előtt [m] lesz (magyar szíNpad).
    6) Az m-ből [f] előtt ajakharapásos [ɱ] lesz, akár csak a magyarban (sziMfónia).
    7) Palatális [ɲ] előtt az [l]-ből [ʎ] (régi magyar ly-os j) lesz (magyar feLnyal, feLgyújt), bár nem tudom, fordítva ez mennyire játszik.
    8) A [ʧ] ill. [ʤ] előtt az [n]-ből [ņ] (farkincás n) lesz, akárcsak a magyarban (kiNcs, baNdzsa).

    Ennyi INyŐ blogjából is kiderül. Viszont állítom, van még egy rakat eset, amiről nem találok semmit. Főleg a mássalhangzók (főleg velárisok) magánhangzókra gyakorolt esetleges hatása az a téma, amivel nem valószínű, hogy sokan foglalkoznak.

    VálaszTörlés
  6. Nem tudom mi a baja velem a blogspot rendszerének, szinte egyik hozzászólásom sem jelenik meg. Elveszi őket a blog, de csak elsőre jeleníti meg, utána eltűnik :S Írtad múltkor, hogy spamnek nézi, de akkor sem értem, miért csak az enyémet.

    VálaszTörlés
  7. A Google booksban elérhető egy angol nyelvű spanyol fonetikai könyv. José Ignacio Hualde: The sounds of Spanish (Cambridge, 2005). 107-114. oldalig foglalkozik a hasonulásokkal. Ezen a linken találtam:
    http://books.google.hu/books?id=FUCRR4c-KuMC&pg=PA107&lpg=PA107&dq=consonants+assimilations+spanish&source=bl&ots=ITVueESHfJ&sig=5CBPAMGDyEiDPGg1tJWQ4mMWH28&hl=hu&ei=7FTbTsS4J4Kd-wbsruTIDg&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=2&ved=0CCYQ6AEwAQ#v=onepage&q=consonants%20assimilations%20spanish&f=false

    A könyv tesz még néhány megállapítást.

    Nazálisok ([m], [n], [ŋ], [ɲ]) előtt a magánhangzók is lehetnek valamelyest nazálisak, de nem annyira, mint a franciában vagy protugálban. Főleg, ha nem csak utánuk van nazális hang, hanem előttük is (herm~Ano).

    Aztán a nazális, laterális ([l],[ʎ]) és r hangok közé befigyelhet egy plusz [d] is.

    Ír még pár lehetséges hasonulást, de ezek speciálisak, nyelvjárásfüggők. Ilyen például, hogy az [nm] lehet [mm], de még van pár ilyen nem általános, nem kötelező eset.

    Szerintem még mindig sok eset van az említetteken kívül is.

    VálaszTörlés
  8. Igen, nagyjából ez a helyzet, ahogy írod. Ezek teljesen általános hasonulások, leginkább az is igaz, hogy az /n/ hajlamos felvenni az utána álló mássalhangzó képzési helyét. De ezek a legtöbb nyelvben így vannak, tehát semmi olyan nincs köztük, ami csak a spanyolra jellemző.

    Egyéb, jellegzetes hasonulások csak nyelvjárásokban vannak, pl. andalúz materno [ma'tenno]. Én olyanokat írtam volna még le, hogy pl. az andalúzban az -st- csoport [ts] (magyar cc) vagy hehezett [tt] lesz, pl. esto [etso] vagy [ettho], a -ct- pedig [ʧ], pl. producto [pro'duʧo] (vö. a sztenderd nyelvi [ʧ] is többnyire a latin -CT- csoportból származik); aztán Kasztíliában pl. az -CT- [tt] vagy [θt] lesz (a [k] először teljesen hasonul a [t]-hez, majd réshanggá gyengül), ami már a média nyelvében is terjed (a RAE és a nyelvművelők szerint ez "közönséges" ejtésmód); aztán ugyancsak Kasztíliában a szóvégi -s zöngés mássalhangzó előtt (flap) [r]-ré válik: dos días [dor'di.as], las mismas [lar'mizmas] stb. stb. Ezekről akartam is írni ma egy cikket, de megkérdeztem egy nyelvészt, és azt mondta, hogy ezek nem is hasonulások, így aztán letettem róla, mert megint ugyanoda kötöttem ki, hogy akkor nincs miről írni. :/

    Ráadásul a spanyolban még lágyítás sincs, tehát nem lágyulnak a [k], [x], [g] hangok [e], [i] előtt, ahogy a görögben és a németben (legfeljebb szintén csak nyevjárásokban, főleg Latin-Amerikában, pl. a México szót sokan ejtik Mexikóban úgy, hogy ['meçiko], de pl. a gente már nem lesz *['çente])...

    Valószínűleg valamiért felvett a Google a spamlistárája (szerintem káros linkeknek nézte a sok pontot az elválasztásnál, ugyanis a spamreklámokban is úgy játsszák ki a szűrőket, hogy pontokat vagy szóközöket rakosgatnak a szavakba). Próbálj meg írni a Google adatvédelmi címére, és kérd meg őket, hogy szedjenek le a spamlistáról, más ötletem sajnos nincs. :( Aggodalomra mindenesetre nincs ok, mert nem veszik el, amit írsz, csak nem teszi közzé a rendszer. Amint én benézek az adminba, rányomok, hogy "nem spam" és láthatóvá válik. ;)

    VálaszTörlés
  9. „Nazálisok ([m], [n], [ŋ], [ɲ]) előtt a magánhangzók is lehetnek valamelyest nazálisak, de nem annyira, mint a franciában vagy protugálban. Főleg, ha nem csak utánuk van nazális hang, hanem előttük is (hermÃno).”

    Igen, ez is igaz. A szó- és szótagvégi /n/ például gyakran [ŋ], ami szintén az előtte álló magánhangzó nazalizációjának eredménye (a következő fejlődési fok az lesz, hogy eltűnik teljesen az /n/, ahogy a katalánban, portugálban és a franciában történt, vagy ahogy a latin -M is eltűnt már teljesen a klasszikus kor végére). Ez a nazalizáció eléggé markáns a közép-amerikai és a Karib-szigeteki nyelvjárásokban, máshol nem annyira, de jól hallható (lásd a videón, hogy ejti a szótagolásnál a con-ti-nuáist). Spanyolországban is eléggé kivehető, pl. a Francia ['frãnθja], mañana [mãɲ'ɲana] szavakban.

    „Aztán a nazális, laterális ([l],[ʎ]) és r hangok közé befigyelhet egy plusz [d] is.”

    Igen, pl. sonreír [sondr:e'ir]. Így került bele a vendrá (< venrá < venirá), saldrá (< salrá < salirá), pondrá (< ponrá < ponerá) alakokba is.

    VálaszTörlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  11. "Már így is megkaptam az összes nyelvésztől és nyelvésznövendéktől, hogy "nem értek semmihez", hát ha még beleütném olyasmibe az orromat, amihez tényleg nem... :)"

    Legközelebb elküldöd őket hozzám, aztán orrba vágom őket egyenként helyetted is. Ha annyira jobban tudnak, akkor írják meg hogy is van ez, vagy állítsanak össze hozzá szakirodalmat.

    "Ezekről akartam is írni ma egy cikket, de megkérdeztem egy nyelvészt, és azt mondta, hogy ezek nem is hasonulások, így aztán letettem róla"

    Na jól van! Ezek nem hasonulások? Akkor micsodák? Ugyan már...

    [i]Teszt[/i][d]Teszt[/d]Teszt képpen távolítottam el a hozzászólást.

    VálaszTörlés
  12. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a nyelvtudomány is fejlődik, azóta már elég sok minden átértékelődött és megváltozott, amióta nekem huszonegynéhány éve nyelvtanból tanították az iskolában, szoktam is néha nagyokat csodálkozni. :) Ezzel együtt persze nem védeni akarom őket, tisztelet a kivételnek, mert azért van néhány rendes és segítőkész köztük, nem mindegyik játssza az eszét. (Én Kálmán Lászlóval szoktam megtárgyalni a nyelvészeti dolgokat, ő türelmes, együttműködő és tényleg szeret segíteni.)

    VálaszTörlés
  13. Áhá! Szóval itt vakerálnak egyesek ahelyett, hogy végre mikrofont ragadnának… ;)

    Na de a tárgyra térve:
    A beszédhangok nyelvfüggetlenek, tehát a [j] és a [w] nem attól számít mássalhangzónak, hogy melyik nyelvben vizsgáljuk: ezek minden nyelvben mássalhangzók, hiszen csak azt a hangot lehet [j]-vel ill. [w]-vel jelölni, melyek képzésekor a kiáramló levegő egy enyhe szűkületen keresztül haladva válik hallhatóan kissé turbulenssé. Ha a szűkület nem okoz turbulenciát, akkor magánhangzó képződik: [i] ill. [u]. Még akkor is, ha az nagyon rövid vagy lényegesen kisebb erővel ejtik.
    Ezért az, hogy szótagolásnál hová kerül a [j] és a [w], ebből a szempontból semmit nem mond el a hangokról. Az nem igaz az angolra sem, hogy a [j] és a [w] mindig új szótagot kezd: pl. az equal az [ˈɪi-kwɫ̩]. Az viszont igaz, hogy az approximánsok e tekintetben eltérően viselkednek pl. a zárhangokhoz képest. Az tehát nem szükségszerű elvárás a spanyolban sem, hogy a continuo-ban szótaghatár legyen a [w] előtt – és nincs is: [kon-ˈti-nwo], sőt, még akár nyúlhat is az [i] egy csöppet: [kon-ˈtiˑ-nwo]. Persze ettől még létezhet [u]-s változat is: [kon-ˈtiˑ-nuo], ami a szótagoláson semmit sem változtat, csak épp egy valódi kettőshangzó kerül bele. Hasonlóan viselkedik a [j] is: copia [ˈkoˑ-pja, ˈkoˑ-pia].

    Fonetikai értelemben nincs olyan, hogy "félhangzó", hiszen egy konkrét kiejtett hang minden esetben vagy magánhangzó, vagy nem. A kettőshangzó mindkét eleme magánhangzó, csak eltérő erősségűek, de ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy a kisebb erővel ejtett elem approximáns, azaz egy fajta mássalhangzó lenne, hiszen ha az lenne, már nem is diftongus lenne. Emiatt pl. az [ae, eo, io, ia, uo] teljesen normális kettőshangzók, szemben pl. a [we, wa, je, jo] CV szekvenciákkal.

    VálaszTörlés
  14. Fejlődik a nyelvtudomány, de azért túl sok minden változott meg, főleg huszonegynéhány év alatt nem. Még 50 vagy 100 év alatt is minimális változások mennek végbe.

    Ha annyira félsz a hasonulásoktól, akkor a spanyol intonációról is írhatsz cikket mexikói.

    Te ki vagy RosszArcúIdegen NyelveketMárNemŐrzőŐr? Egyes vakerálók állítólag még e hét második felében mikrofont ragadának ; ) Meg vagyok sértődve egyébként, hogy nem az én vakerálós nevem hoztad fel példának a [w]-re. Lassan olyan leszel, mint Phídör barátom, hagysz unatkozni, ahelyett, hogy blogolnál.

    VálaszTörlés
  15. Most nagy üresjárat van a melóban, aztán unom magam ezerrel. INyŐ blogja kihalt, mexikóit biztos épp most csempészik át a határon, Récsől barátném meg nem állt elő semmi újjal. Videózni, meg eredeti nyelvű anyagot hallgatni itt nem tudok. Kínomban Phídör barátom fonológiai publikációit olvasgattam, de jojózik tőle a szemem, elegem lett belőle. Szegény eltések, biztos vagdossák az ereiket felfelé.

    VálaszTörlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.