2011. október 15., szombat

Ñ: a spanyol nyelv jelképe
A betű eredete és története

A Cervantes Intézet madridi székhelye
(Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)
La eñe también es gente, vagyis „Az ñ betű is ember” – állította María Elena Walsh (1930–2011) argentin költő-, író- és zeneszerzőnő egy, e jellegzetes spanyol betű védelmében és internetes terjesztésére írt cikkében. Tény, hogy ha másról nem, hát erről a „furcsa betűről” mindenképpen felismerhető az írott spanyol a „nagy” nyelvek között.

Az Ñ, ñ a spanyol ábécé (abecedario) tizenötödik betűje, amely az N után következik, így vele egészül ki a nemzetközi latin betűsor. Elnevezése eñe, hangértéke pedig nagyjából megfelel a magyar [ny]-nek – bár annál valamivel hosszabban ejtik. A tetején található hullámvonalat tildének nevezik (a spanyol tilde szó jelentése egyszerűen ’ékezet’, a tildar ’ékez, megjelöl’ igéből képzett főnév, amelynek végső forrása a latin TITULĀRE ige, a TÍTŬLUS, ’felirat, cím, jel, jegy’ szóból). Az ñ betű a spanyol nyelv jelképévé vált, a Cervantes Intézet logójában is megtalálható.

A dolog izgalmasabb része viszont csak most következik. Vajon spanyol újításról van-e szó, vagy egy igen régi szokás megtartásáról? A történet a középkori latinban kezdődik, ahol elterjedt szokás volt a szövegmásolók (scriptorok) között, hogy hely- és időtakarékosság céljából a leggyakrabban ismétlődő betűket és szavakat úgy rövidítették, hogy az elhagyott betű(ke)t az előttük lévő betű tetejére helyezett – kezdetben inkább vízszintes, majd hajlított – vonalka helyettesítette (pl. QUAM QUÃ ’mint’, ÍNSŬLAĨSULA ’sziget’). Az ñ eredete pontosan egy ilyen rövidítésben rejlik: a latin -NN- csoportot egyszerűsítették így a középkori szövegekben, s mivel a kasztíliai nyelvjárásban a hosszú latin [nn] hang – az [ll]-hez hasonlóan – lágyult (palatalizálódott), a tetején lévő vonal hullámos alakot öltött, jelölve ezzel a megváltozott kiejtést is, majd ezt a rövidítési módot önálló betűként kezdték el használni (pl. ANNU > año ’év’, CANNA > caña ’nád’, PITINNU > pequeño ’kicsi’).

Az [ny] hangot tehát innentől kezdve az ñ jelölte a spanyolban, amely viszont nemcsak a latin -NN- folytatása lehet az újlatin nyelvekben, hanem a -GN- és a (magánhangzó előtti) -NE-, -NI- betűkapcsolatok népi kiejtéséből is származhat (pl. LĬGNA > leña ’tűzifa’, ARÁNĔA > araña ’pók’, HISPÁNĬA > España ’Spanyolország’), ezért például a franciában és az olaszban éppen a gn kettős betű jelöli ezt a hangot (ol. Spagna, fr. Espagne), míg a katalán az ny (Espanya), az okcitán és a portugál pedig az nh kapcsolatot választotta a jelölésére (Espanha).



Szellemes ismeretterjesztő videó a spanyol ñ születéséről (angol nyelven)

Láthatjuk tehát, hogy az ñ korántsem valami forradalmi újítás eredménye, hanem egy középkori latin íráshagyomány túlélője, amely a spanyolból bekerült a galiciaiba, illetve más nyelvekbe is, melyekre hatással volt a spanyol írásbeliség a hódítások során; a Franciaországban beszélt kelta breton nyelvben viszont az előző magánhangzó orrhangú ejtését jelöli (pl. Jañ [zsã] ’János’). (Hasonlóképpen keletkeztek egyébként az orrhangú magánhangzókat jelölő portugál ã, õ betűk is, ám ezek csak a hangsúlyos -ã, -ão, -ões szóvégződésekben fordulhatnak elő.)

Mindamellett nagyon kevés, mindössze 80 szó kezdődik az ñ-nyel, amelyek a Spanyol Királyi Akadémia értelmező szótárában (DRAE 22. kiadás, II. kötet, 1599–1600. oldal) nem egészen két oldalt tesznek ki  – közülük mindössze tíz szerepel az Akadémiai spanyol–magyar szótárban –, s ezek is szinte kivétel nélkül tájnyelvi szavak, illetve valamelyik dél-amerikai indián nyelvből származó növény- vagy állatnevek – mivel ez a betű egyébként nem fordulhat elő latin–görög eredetű szavak elején. Egyetlen kivétel a ñoño, -a (< lat. NONNU) ’mamlasz, ostoba, tutyimutyi’. A még néhány ismert fogalmat jelölő, ñ-nyel kezdődő szó között említhető az olasz eredetű a ñoqui (< ol. gnocchi) ’nokedli’; az állatnevek közül a ñu ’gnu’ (afrikai antilopféle) és a ñandú ’nandu’ (dél-amerikai struccféle); népnyelvi szavak például a ño, ña, illetve ñor, ñora, melyek a señor ’úr’ és señora ’asszony’ rövidülései (forrásuk a latin SENĬOR ’idősebb, vénebb’, a SENEX, SENIS középfoka).

7 megjegyzés:

  1. Ezt az ñ betűt *egykor a japán nyelv latinbetűs átírása során is felhasználták, az ン/ん-t (IPA [m] [n] [ŋ] [ɴ] [̃a]) írták át vele.


    *Eddig csak 19. századi és 20. század eleji könyvekben találkoztam vele.

    VálaszTörlés
  2. Igen, elég sok nyelv átvette utána különböző hangok jelölésére, indián nyelvek, pl. a guaraní, aztán a tagalog (filippínó) nyelvben a ñg a nang [naŋ] birtokosjelző rövid alakja. Szokták még a baszkot is említeni (akik szerint természetesen "baszk eredetű a betű" – érdekes, amikor csak a 16. századtól van egyáltalán írásuk), én azért nem tértem ki rá, mert a mai sztenderd egységesített baszkban (euskara batua) éppen nem használják.

    VálaszTörlés
  3. Pedig: létezik egy kiváló argentin kulturális hetilap (interneten is) - ez a betű a címe! (Az El Clarín nagy napilap hétvégi melléklete gyébként). Hosszabb ideje töprengtem, miért ez a betű a hetilap címe..
    Köszönöm, hogy rájöhettem.

    VálaszTörlés
  4. És hogy miért Bs. As. a nick-nevem, és ez minek a rövidításe? Hát ezt azért könnyebb kitalálni...

    VálaszTörlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.