2011. október 5., szerda

A spanyol igeidők hivatalos elnevezései
Egyáltalán hány igeidő van a spanyolban?

Az utóbbi időben többször tapasztaltam, hogy elég nagy káosz van a spanyoltanulók fejében az igeidők, igemódok elnevezései, illetve az igeragozás rendszere vonatkozásában (számomra nem meglepő, ismervén a magyar kiadású tankönyvek elavultságát), ezért úgy gondolom, mindenkinek jól jöhet egy rövid összefoglaló a létező igemódokról és igeidőkről.

Ha valaki mindenáron számolgatni akar... (Forrás: El Mexicano)

Az alábbiakban a hivatalos, vagyis a Spanyol Királyi Akadémia (RAE) általi kiadványokban használt elnevezések szerepelnek kivastagítva, zárójelben egy-egy példával (egyes szám első személyű alak, a felszólító módnál a második), majd az egyéb elnevezések, melyek közül az elavult elnevezéseket csillag jelöli. A kereszttel jelzett igeidők ma már nem használatosak.

  • Modo indicativo (Kijelentő mód)
    • Presente (canto)
    • Pretérito perfecto simple (canté), pretérito indefinido
    • Pretérito perfecto compuesto (he cantado), antepresente
    • Pretérito imperfecto (cantaba), copretérito
    • † Pretérito anterior (hube cantado), antepretérito
    • Pretérito pluscuamperfecto (había cantado)
    • Futuro simple (cantaré), futuro imperfecto
    • Futuro compuesto (habré cantado), antefuturo, futuro perfecto
    • Condicional simple (cantaría), pospretérito, condicional imperfecto,
      *potencial simple, *potencial imperfecto
    • Condicional compuesto (habría cantado), antepospretérito,
      condicional perfecto, *potencial compuesto, *potencial perfecto
  • Modo subjuntivo (Kötőmód)
    • Presente (cante)
    • Pretérito imperfecto (cantara vagy cantase)
    • Pretérito perfecto compuesto (haya cantado)
    • Pretérito pluscuamperfecto (hubiera cantado vagy hubiese cantado)
    • † Futuro simple (cantare), futuro imperfecto
    • † Futuro compuesto (hubiere cantado), futuro perfecto
  • Modo imperativo (Felszólító mód)
    • Imperativo (canta/cantá)
    • Imperativo con negación (no cantes)
  • Formas no personales, *Modo infinitivo (Igenevek)
    • Infinitivo (cantar)
    • Infinitivo compuesto (haber cantado)
    • Participio (cantado), participio pasivo
    • Gerundio (cantando)
    • Gerundio compuesto (habiendo cantado)

Gyakori kérdés, hogy „összesen hány spanyol igeidő van”. Bár ránézésre egyszerűnek tűnhet a válasz, annyira viszont mégsem az. Először is kérdés, hogy csak a mai nyelvben használatos igeidőket vegyük-e figyelembe, vagy azokat is, melyeket ma már nem használnak, csak régi irodalmi (pretérito anterior), esetleg jogi szövegekben (futuro de subjuntivo) lelhetőek fel. Másrészt kérdés, hogy mit számítunk egyáltalán „igeidőnek”: például az imperfecto de subjuntivo és a pluscuamperfecto de subjuntivo is két-két ragozási változattal rendelkezik (cantara vagy cantase, illetve hubiera vagy hubiese cantado), amelyeket számolhatunk két-két (azonos jelentésű) igeidőnek is – ha abból indulunk ki, hogy a tanulónak mindkettőt el kell sajátítania –, de tekinthetjük őket egy-egy igeidőnek kétféle ragozással. Vagy például az imperativo (mely összesen két önálló, állító alakkal rendelkezik) igeidő? Ha igen, akkor egy, vagy kettő? (A tiltás ugyanis megegyezik a kötőmód jelen idejű alakjaival.)

Mindenesetre, ha az összes igeidőt nézzük, és a kötőmód folyamatos és régmúltját csak egy-egy igeidőnek tekintjük két-két ragozási változattal, valamint a felszólító módot is csak egy igeidőnek számoljuk (a két önálló alakja miatt), akkor ez a szám 17 – amiből viszont hármat ma már nem használnak, tehát a gyakorlatban ez csak 14. Mindazonáltal nem biztos, hogy sok értelme van az igeidőket számolgatni, hiszen nem attól lesz a nyelvtanulónak könnyebb dolga, hogy nem 17 igeidőt kell megtanulnia, hanem csak 14-et: a helyes és spontán használatuk elsajátítása a lényeg, nem beszélve arról, hogy ott vannak még az igenevek, illetve a személyes névmások igékkel kombinált használata, ami szintén nagy falat lehet.

Ezenkívül sokszor felmerül az is, hogy „melyek a leggyakrabban használt spanyol igeidők”. Ezekre a kérdésekre azért nehéz válaszolni, mert egy anyanyelvű beszélő természetesen nem fog gondolkozni azon, hogy milyen igeidőt használjon, hogy a külföldi nyelvtanuló megértse, mivel ő csak használja az anyanyelvét (az átlagos – nem nyelvész vagy nyelvtanár képesítésű – anyanyelvi beszélők még az igeidők neveit sem ismerik). Ettől függetlenül elmondható, hogy a legalapvetőbb igeidők, amelyekkel már valamennyire lehet boldogulni, a kijelentő mód jelen ideje, a három leggyakoribb múlt idő, a kötőmód jelen ideje, valamint talán még a felszólító mód. Valószínűleg egy turistának nem lesz szüksége bonyolult, például feltételes összetett mondatokat használnia, így meglesz a kötőmód többi ideje nélkül is; míg a jövő időt helyettesítheti a jelen idővel, illetve az ir a + infinitivo szerkezettel is. Arra viszont természetesen számítani kell, hogy egy anyanyelvi beszélő nem biztos, hogy csak ezeket az igeidőket fogja használni a kérdésünkre adott válaszában...

2 megjegyzés:

  1. Ahora comprendo mejor por que se me quedaba cara de poker cuando oía copretérito, antepresente, etc. , pensaba que la memoria ya le tenía absolutamente oxidada, desde el momento que no aprendí dichos nombres, así cuando mi amigo Amando ( español ) decía esas lindezas yo miraba con cara de carnero degollado, y ponía mirada de "te entiendo" pero no tenía ni pu... idea de los antepospretérito, así que me alegro que mi memoria, aunque no recuerde los detalles aún no esté tan deteriorada, gracias por haber resucitado los pluscuamperfectos y flia.

    VálaszTörlés
  2. No te preocupes Irene, es normal que no hayas oído esas denominaciones, pues cuando uno habla su lengua natal, no va a pensar en los nombres de los tiempos verbales u otras cosas gramaticales. Los de "copretérito", "antepresente" etc. son de la terminología de Andrés Bello, moderno gramático chileno, yo tampoco los conocía antes de verlos en el DRAE, pero creo que son unas denominaciones bastante lógicas, pues se refieren más bien al uso en la práctica de esos tiempos verbales; por ejemplo "antepresente" quiere decir 'algo que ha pasado recientemente', o sea "poco antes del presente", asimismo "copretérito" significa el 'pretérito que se usa con (de eso co-) otro', el que estaba sucediendo, estaba en curso o proceso mientras otra cosa ocurrió. Espero haberte explicado bien. Un saludo.

    VálaszTörlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.