2011. május 1., vasárnap

Spanyol „internetszleng” – és a rómaiak

Már a rómaiak is? (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)
Az internetes fórumokon, chateken használt angol kifejezéseket, rövidítéseket – mint például a LOL, WTF, wow, xoxo stb. –, vagyis az „internetszlenget” bizonyára mindenki ismeri, aki rendszeres internetező, így ezek jelentését, azt hiszem, nem is kell magyaráznom. De mi a helyzet a spanyollal?

Természetesen ezen a nyelven is használnak internetes rövidítéseket, és bár némelyiket (a fenti példákban szereplő LOL-t és wow-t is) átvették az angolból, nekik is megvan a sajátos „internetszlengjük”, mely többnyire a leggyakrabban használt szavak és kifejezések rövidítésén alapul. Annál érdekesebb viszont a kérdés, miszerint szakemberek mindjárt ókori római szokásokra vezetnék vissza – ha nem is közvetlenül – az internetes rövidítések kialakulását, amiről szintén szólni fogok a későbbiekben.

Nézzük meg először is, melyek a leggyakoribb internetes rövidítések (tekintettel arra, hogy internetes szlengről van szó, a felsorolásban nem teszek különbséget a kis- és nagybetűk között):
  • 1un, una, uno ’egy’ (határozatlan névelőként, és számnévként is).
  • 2dos ’kettő’, vagy szavakban a dos szótag, pl. salu2 = saludos ’üdv’.
  • bnbien ’jól’.
  • c – Latin-Amerikában: se (visszaható személyes névmás), vagy ’tudom’.
  • cm cómo ’hogy’ (=hogyan).
  • dde (elöljárószó, birtokosjelző); ill. szavakban a de szótag, pl. tarD = tarde ’későn’.
  • dlb – Latin-Amerikában: (Que) Dios los bendiga ’Isten áldjon benneteket’.
  • dtb(Que) Dios te bendiga ’Isten áldjon’.
  • k – szavakban a ca szótag, pl. ksa = casa; ill. lásd: q.
  • lel, la (határozott névelő).
  • lqm – Latin-Amerikában: los quiero mucho ’nagyon szeretlek benneteket’.
  • nlsno lo sé ’nem tudom’.
  • pqporque ’mert’, vagy por qué ’miért’.
  • pspues ’hát, hiszen’.
  • qque ’hogy’ (kötőszó), vagy qué ’mi(t), mik(et)’; ill. szavakban a cu szótag.
  • sta, stasestá ’van’, estás ’vagy’ (lásd még: ta és tas).
  • tte ’téged, neked’ (személyes névmás); ill. szavakban a te szótag.
  • tahasta ’-ig’ (elöljáró, pl. ta luego = hasta luego ’viszlát’); ill. está ’van’.
  • tasestás ’vagy’ (ige, pl. cm tas? = ¿cómo estás? ’hogy vagy?’).
  • tb, tbn, tmbtambién ’szintén’.
  • tqmte quiero mucho ’nagyon szeretlek’.
  • tvlte veo luego kb. ’viszlát’ (’később látlak’).
  • vddverdad ’igaz(ság), valóban’.
  • xpor ’-ért, miatt, által’ (elöljárószó, okhatározó).
  • xq – lásd: pq.

Azt hiszem, a fenti kis lista különösebb magyarázatra nem szorul, egyetlen kivétellel talán, amely az x. Ennek olvasata, mint látjuk, természetesen nem equis [ekisz], sem ex [eksz], hanem por – de vajon hogy lett ebből x? Szerintem egyértelmű ezek után, hogy az ok nem hangtani, és nem is nyelvészeti. A szócska ugyanis azt is jelenti, a matematikai nyelvben, hogy ’-szor, -szer, -ször’, a szorzás alapműveletét pedig hagyományosan (és a ponttal történő összetévesztés elkerülésére sok helyen ma is) az x jelöli: így pl. a 2 × 3 = 6 (olvasd: dos por tres igual a seis ’kétszer három egyenlő hattal’) kifejezésben az × por-nak olvasandó, amit az internetezők ügyesen ki is használtak.

Természetesen ezzel a listával nincs vége, hiszen a szleng is folyamatosan változik, bővül, főleg a fiatalok, spanyol anyanyelvű diákok körében, tehát az általam felsorolt szószedet valószínűleg töredéke sincs annak, amit az interneten használhatnak, viszont ezekkel gyakran találkozhatunk. Nyilván ezenkívül megvan mindenkinek a sajátos „rövidítésnyelve” is, így nem biztos, hogy pl. a taps (=te amo por siempre ’szeretlek mindörökre’) vagy a pntd (=prometo nunca te defraudaré ’ígérem, sosem fogok neked csalódást okozni’) típusú rövidítések annyira elterjedtek lennének (ezt ellenőrizni is tudjuk a Google segítségével: ilyen találatok nem is nagyon akadnak); másrészt számos átmenet létezik az internetes és ma már a köznyelvben is használt valódi rövidítések, szóösszevonások között, mint pl. a pa’lante (=para adelante, ’előre’, ’hajrá’, ’gyerünk’), amely ma már számos popdalban is hallható.

S hogy a címhez hű maradjak, hogyan is kacsolódik mindez a rómaiakhoz? A már sokat emlegetett 2010-es akadémiai Ortografía 585. oldalán a következőt találjuk a témával kapcsolatban (szó szerint idézem, alatta természetesen megtalálható a fordítás):
Curiosamente, muchas de las características de las abreviaciones empleadas por los usuarios de estos modernos medios de cominicación, por lo general personas muy jóvenes o con un talante innovador o transgresor, muestran claras similitudes con los sistemas primigenios de abreviación. Así, por ejemplo, al igual que en latín las iniciales de las fórmulas habituales y repetidas generaban siglas (como el epitafio frecuente S V T L por sit uobis terra leuis ‘que la tierra os sea leve’), en la actualidad las expresiones fijas y recurrentemente usadas en la comunicación interpersonal se abrevian en estos nuevos medios de comunicación por el mismo procedimiento, con la única diferencia de que prescinden enteramente de los espacios y se escriben con minúscula (letra no marcada en este contexto comunicativo y la más fácilmente disponible, pues, a diferencia de la mayúscula, no exige ser previamente seleccionada por el usuario): tqm por te quiero mucho, asc por al salir de clase, nls por no lo sé, tvl por te veo luego.

Érdekes módon, e modern kommunikációs eszközök felhasználói által – általában nagyon fiatal személyek, illetve újító vagy áthágó (sic!) szándékkal – alkalmazott rövidítések jellegzetességei egyértelmű hasonlóságokat mutatnak az ősi rövdítési rendszerekkel. Így például, mint ahogy latinul a szokványos és ismétlődő formulák kezdőbetűi betűszavakat eredményeztek (mint a gyakori sírfelirat, az S V T L a sit vobis terra levis ’legyen könnyű nektek a föld’ helyett), mostanság a rögzült és rendszeresen használt kifejezések az emberek közötti kommunikációban ugyanazon eljárás szerint rövidülnek, azzal az egyetlen különbséggel, hogy teljesen nélkülözik a szóközt, és kisbetűvel íródnak (ebben a kommunikációs környezetben nem jelölt, és a legkönnyebben hozzáférhető betűtípus, hiszen – a nagybetűvel ellentétben – nem kell a felhasználónak előre kiválasztania): tqm a te quiero mucho helyett, asc az al salir de clase (’óráról kifele jövet’ – a szerk.) helyett, nls a no lo sé helyett, tvl a te veo luego helyett.
Úgy érzem, egy-két dolgot érdemes itt tisztáznom. Igazából én sem értettem kezdetben, mire gondolhattak a spanyol akadémikusok az ’áthágó’ (transgresor) szóval, de az az érzésem, hogy a „felvágó szándék” lenne a megfelelőbb kifejezés, a fiatalok nyelvére lefordítva. A ’nem jelölt betűtípus’ (letra no marcada) pedig nyilván arra utal, hogy ilyen környezetben nem tesznek különbséget kis- és nagybetűk között, mivel – mint később meg is magyarázza – a kisbetű ’a legkönnyebben hozzáférhető’ (la más fácilmente disponible), hiszen nem kell lenyomnunk az előállításához pluszbillentyűt (Shift).

Mindenesetre valóban érdekes és elgondolkodtató a RAE álláspontja, viszont semmiképpen sem szabad olyan messzemenő következtetéseket levonni belőle, mint hogy az internetes rövidítéseket a rómaiak találták volna fel – elég érdekesen is hangzana.

gxsa – ¡Gracias por su atención! :-)

6 megjegyzés:

  1. dejó ez fb-os ismétlés, ezt a cikket nem is olvastam annó.
    római (provinciális:)rövidítés még: inri
    elnézést attól, aki szerint profán voltam.
    amúgy azt tapasztalom,h. "qu" szerint is gyakran használják a k-t a spanyolul kommentelgetők.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, szokták ahelyett is. Egyébként az archaikus latinban a C, K, Q három különböző hangot jelölt: a C az elöl képzett vagy palatális (CE, CI), a K a középső (KA) és a Q a hátul képzett vagy veláris (QO, QU) [k]-t. Szóval eredetileg mindháromnak megvolt a szerepe, és ez azért nagyon érdekes, mert már akkor (azaz több ezer éve) tudták az emberek, hogy nem ugyanolyan [k] hangot ejtenek az [e], [i], az [a], illetve az [o], [u] előtt. Ma már csak puszta íráshagyomány, azóta a kiejtés is teljesen megváltozott, de nagyon sokan nem tudják, hogy réges régen mi volt az oka annak, hogy Q-t és C-t is használtak latinul, ill. használnak az újlatin nyelvekben.

      Törlés
    2. valahol szomorú, hogy az internetezés miatt ezek a különbségek gyorsabban tűnnek el., bár az ilyesmin valszeg fölösleges keseregni, ha nem volna internet, lenne más. nem gondolom értelmezhetőnek a gazdag/szegényes, egyszerű/bonyolult jelzőket, már amennyiben nyelvről van szó. a nyelv - szerintem - pont olyan, amilyennek lennie kell. mindegyik. hiszen azért van, hogy használják, és olyan, amilyenné a használók alakítják, ahogy nekik jobban esik. tévedek?
      de egyet árulj el, kérlek, még ha butus is a kérdés. honnan lehet tudni, hogy a rómaiak, 2000+ évvel ezelőtt hogyan ejtették a szavaikat? ezen a gimis latinórák óta gondolkodom, de nem tudom a megfejtést. köszönöm:)

      Törlés
    3. Hát egyrészt a korabeli leírásokból, másrészt éppen a konzervatívabb újlatin nyelvekből, mint az olasz és a spanyol. És persze a rokon indoeurópai nyelvek alapvető szókészletéből. Az összehasonlító nyelvészet pedig meg tudja állapítani, hogy ha az egyik rokon nyelvben ugyanabban a szóban ilyen hang van, a másikban olyan, egy harmadikban pedig amolyan, akkor mi lehetett az a közös hang, amelyikből mindhárom származik.

      Törlés
    4. Feltárt írásos emlékek helyesírási hibáiból, és versek rímeiből is lehet következtetni a kiejtésre.

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.