2011. május 28., szombat

Hejjesírás az első századból: pompeji falfirkák

Mint már egy korábbi bejegyzésben írtam róla, a vulgáris latin fogalma eléggé zavaros. Vannak szerzők, akik ezt a latin nyelv egyik korszának tekintik, méghozzá az újlatin nyelvek kialakulását megelőző néhány századot – egész pontosan a 3–6. századot – tartják „vulgáris latin korszak”-nak. Mások szerint – és az én véleményem is ehhez áll közelebb – a vulgáris latin szociolingvisztikai, és nem nyelvtörténeti fogalom, és a műveletlenebb réteg által beszélt élő köznyelvet jelenti.

A pompeji Fórum, háttérben a Vezúvval (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

Az utóbbi állítást erősítik a pompeji falfirkákként ismert szerelmi feliratok is, melyeket minden bizonnyal nem költők vagy római tudósok követtek el. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ezek a feliratok legfeljebb az első század végén, 79 előtt keletkezhettek (hiszen tudjuk, hogy Pompeii városa a Vezúv kitörésekor ebben az évben megsemmisült). Az alábbi példákból látni fogjuk, hogy a szöveg inkább hasonlít egy mai újlatin nyelvre, mint a klasszikus latinra, pedig az első századot még javában a klasszikus korszakhoz sorolja a legtöbb szerző.
NIYCHERATE VANA SUCCULA QUE AMAS FELICIONE ET AT PORTA DEDUCES ILLUC TANTU IN MENTE ABETO
„Nicerate, te semmirekellő ringyó, aki szereted Feliciót és jársz vele, jól vésd azt az eszedbe...”
A fenti példában több helyesírási-nyelvtani hibát is találunk, amely a köznyelvi kiejtésre enged következtetni:
  • NIYCHERATE = Nicerate (női név);
  • SUCCULA = sucula (a sus ’disznó’ kicsinyített alakja, átvitt értelemben ’szajha’);
  • QUE = quæ ’aki’ (nőnem);
  • FELICIONE = Felicionem ’Felíciót’ (tárgyeset);
  • AT PORTA DEDUCES = ad portam deducis ’az ajtóhoz vezeted’ (’házhoz viszed’, ’jársz vele’);
  • ILLUC = illud-ce ’azt’ (semlegesnem);
  • TANTU = tantum ’annyira’ (átvitt értelemben: ’igazán, jól’);
  • ABETO = habeto ’legyen neked’.
A mondat tehát helyesen így lenne: Nicerate, vana sucula quæ amas Felicionem et ad portam deducis, illud tantum in mente habeto. Bár egyes nyelvészek szerint egyáltalán nincs értelme latin „helyesírásról” beszélni a korszakot illetően, azért elmondhatjuk, hogy megvolt a római költők által képviselt és a művelt rétegek által követett nyelvi norma – nem véletlenül beszélünk klasszikus korszakról vagy „aranykorról” –, melyhez természetesen a helyesírás és a nyelvhelyesség is hozzátartozik. Lássunk egy másik feliratot is:
SECUNDUS PRIME SUÆ UBI QUE ISSE SALUTE ROGO DOMNA UT ME AMES
„Secundus az ő Primájának, akárhol is van, üdvözli. Kérem, hölgyem, hogy szeress.”
Noha ez már annyira nem „hibás” mondat, mint az előző, azért néhány kifejezés magyarázatra szorul:
  • PRIME = Primæ ’Primának’ (női név);
  • ISSE = ipse ’ő, az’, hímnemben (vö. spanyol ese), vagy ipsae ’annak, neki’, nőnemben;
  • SALUTE = salutem [dicit] ’üdvözletet (mond)’;
  • DOMNA = domina ’asszony, nő’ (vö. olasz donna, sp. doña~dueña).
Vagyis a mondat helyesen: Secundus Primæ suæ ubique ipse salutem dicit: rogo, domina, ut me ames. A két példamondatban már megfigyelhető, hogy a szóvégi -M, valamint a H már az első században nem hangzott, az AE – eredetileg [ai] – diftongus ejtése már [e] volt, illetve kifejezetten „újlatinszerű” a -PS- csoport -ss-szé egyszerűsödése (vö. ol. esse, sp. ese), továbbá a DEDUCIS > deduces azt sugallja, hogy a hangsúlytalan rövid i-t már a klasszikus korban [e]-nek ejtették.

Vessük össze ezt a két mondatot a spanyol fordításukkal:
  1. Nicerate, guarrilla que amas a Felición y sales con él, ten esto en mente...
  2. Segundo a su Prima, por doquier [esté], ese la saluda. Ruego, señora, que me ames.
Természetesen többféle fordítás is lehetséges, kérdés, hogy a szöveghűséget, vagy pedig a mai hétköznapi nyelvet részesítjük előnyben.
  • Ami az első mondatot illeti, a guarrilla eredeti jelentése ’malac’, nőnemben – akárcsak a latin SUCULA-é –, formálisabb változatban pedig a perra sucia ’koszos szuka’ szóval illetik spanyolul a kéjhölgyeket, illetve a nőket despektív értelemben. A sales con él (’eljársz vele’) újabb keletű kifejezés, kevésbé kötetlen az estás con él (’vele vagy’). Végül az ILLUC TANTU(M) IN MENTE (H)ABETO pontos fordítása *tenlo tanto en mente lenne, azonban ez így nem fordul elő.
  • A második mondatban, ha nagyon költőiesek akarunk lenni, akkor használható a „királyi többes”-ként ismert kifejezésmód: Ruego, señora, que me améis – ’Kérem, hölgyem, szeressetek’.
A kérdés mindkét esetben csupán az, hogy az eredeti pompeji „falfirkász” mennyire szánta költőinek e feliratokat; ez az, amit már nem fogunk megtudni, de a „helyesírásukat” elnézve nem valószínű, hogy efféle lett volna a szándéka.

Gratias et valete!

5 megjegyzés:

  1. Admiror, O paries, te non cecidisse ruinis:
    qui tot scriptorum taedia sustineas!

    VálaszTörlés
  2. :)

    Admiro, Oh Pared, que no te derrumbaste en ruinas:
    ¡que toda escritura aburrida sostengas!

    VálaszTörlés
  3. Tyű. :) Lenne egy szerény kérdésem: az álszenvedő igék (pl. admiror) csak úgy eltűntek az újlatin nyelvekben (admiro?)?

    VálaszTörlés
  4. Nem! Ezeket, illetve a valódi visszahatókat együttesen a spanyolban úgy nevezik, hogy verbos pronominales, és a "visszaható" névmás jelzi, hogy álszenvedők. Vagyis ragozásuk megegyezik a visszaható igékével, de valójában nem azok. Pl. irse 'elmenni': me voy, te vas, se va stb. szemben az ir-rel, ami csak menni, járni. De vannak olyan igék, amelyek csak álszenvedőek lehetnek, nincs névmás nélkül ragozott alakjuk, pl. arrepentirse 'megbánni': pres. me arrepiento, te arrepientes, se arrepiente, nos arrepentimos, os arrepentís, se arrepienten; imp. ¡arrepiéntete ~ arrepentite! ¡arrepiéntase! ¡arrepintámonos! ¡arrepentíos! ¡arrepiéntanse!

    VálaszTörlés
  5. Persze ez alaktanilag természetesen nem a latin szenvedő igeragozásból származik, mert az eltűnt, de funkcionálisan pontosan annak felel meg. :)

    VálaszTörlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.