2011. április 23., szombat

Son tus perjúmenes – kitalált szavak és népköltészet

A népdalok sok bosszúságot tudnak okozni a nyelvtanulóknak, de még azoknak is, akik elég magas szinten bírják az adott idegen nyelvet. (Gondoljunk csak a magyar népdalokra, melyek sokszor még számunkra is értelmetlennek tűnnek.)

Hát még ha szándékosan kevernek egy dalba olyan szavakat, melyek valójában nem léteznek! – legalábbis nem olyan formában. A spanyolban természetesen erre is van számos példa. Nem egyszerű persze arra választ adni, hogy egy szó valójában létezik-e, vagy sem. Hiszen mondhatnánk, hogy minden olyan szó létezik, melyet valaki kimond, vagy leír egy műben, és azt az emberek megismerik, esetleg el is kezdik használni. Szintén nehéz eldönteni, hogy az ilyen szavak valóban csak valakinek az agyából pattantak ki, vagy esetleg népi, tájnyelvi elemek, melyeket adott területen egy kisebb közösség ténylegesen használ.

Jól példázza ezt az alábbi tradicionális dal (és még illik is a tavaszi, húsvéti hangulathoz, hiszen az udvarlásról szól), melyben szerepel néhány olyan népies – vagy inkább a népies beszédet utánzó, de valójában kitalált – szó, amelyet a hivatalos szótárakban hiába is keresnénk, pedig a 70-es évekből származó nicaraguai folklórsláger legalább annyira ismert Spanyolországban és Latin-Amerikában, mint a híres La Guantanamera. (Természetesen kénytelen voltam egyes soroknál szabad fordításhoz folyamodni – felelősséget nem vállalok érte! ;-)


Son tus perjúmenes, mujer

Son tus perjúmenes, mujer
Los que me suliveyan
Los que me suliveyan
Son tus perjúmenes, mujer

Az illataid, asszony
Melyek felemelnek
Melyek felemelnek
Az illataid, asszony
Tus ojos son de colibrí
Ay, cómo me aletean
Ay, cómo me aletean
Tus ojos son de colibrí
Szemeid, mint a kolibri
Jaj, mennyire rebegnek nekem
Jaj, mennyire rebegnek nekem
Szemeid, mint a kolibri
Tus labios pétalos en flor
Cómo me soripeyan
Cómo me soripeyan
Tus labios pétalos en flor
Ajkaid, mint szirmok a virágon
Mennyire csucsorítanak nekem
Mennyire csucsorítanak nekem
Ajkaid, mint szirmok a virágon
Tus pechos cántaros de miel
Cómo reverberean
Cómo reverberean
Tus pechos cántaros de miel
Kebleid, mint mézeskorsók
Mennyire ragyognak a fényben
Mennyire ragyognak a fényben
Kebleid, mint mézeskorsók
Tu cuerpo chúcaro, mi bien
Ay, cómo me almareya
Ay, cómo me almareya
Tu cuerpo chúcaro, mi bien
Vad tested, mindenem
Jaj, mennyire szédít engem
Jaj, mennyire szédít engem
Vad tested, mindenem

Az első akadályba rögtön a címnél bele is ütközünk: mi a fene az a perjúmenes? Egyértelmű, hogy többes számú alakkal állunk szemben, de mi az egyes szám? Nem lehet más, mint a perjume(n), azaz a perfume ’illat’ népies(ített) formája (bizonyos délspanyol nyelvjárásokban az f [h]-nak hangzik, ami azzal is összefügg, hogy az alapszavak nagy részében a latin szókezdő F- a spanyolban h-vá alakult – melyet ma már nem ejtenek az esetek többségében –, pl. lat. FUMU > humo ’füst’). A következő érdekes kifejezés, rögtön a második sorban, a suliveyan. Ennek szótári alakja suliveyar lenne, melynek értelmezéséhez segít a dal elején elhangzó monológ:
¿Qué cosa es el suliveyo? —le pregunté a Baltasar Nicoya—. Y él tiró una piedra pómez al fondo del río, y cuando esta volvió a salir me dijo: «¡Mírela, mírela! ¡Mírela, cómo se suliveya!».

Miféle dolog az a suliveyo? – kérdeztem Baltasar Nicoyától. S ő bedobott egy habkövet a folyó mélyére, s mikor ez újból felbukkant, azt mondta: „Nézze csak, hogy felemelkedik!”
A suliveyarse jelentése tehát ’felemelkedik [a víz felszínére]’ (s e jelentésben hozza is a Diccionario de americanismos), ebből pedig a suliveyar ’felemel’ (átvitt értelemben ’fellelkesít’), amely a – ma már nem használt – soliviar (< lat. *SUBLEVIARE) ige népies deformációja. (Ez utóbbinak a gyakorító képzős alakja, a soliviantar ma is használatos ’buzdít, felbujt, lázít’ jelentésben.)

A harmadik versszak második sorában szerepel a következő feladvány, a soripeyan, melynek szótári alakja *soripe(y)ar lenne, szintén kitalált szó lehet, talán hangfestő ige. A szerző szerint arra a szájmozgásra utal, amellyel a parasztlány elcsábítja az ifjút. Ha fordítani kellene, talán a ’csucsorít’ lenne a legmefelelőbb rá.

A negyedik versszak második sorában szereplő reverberean (népies kiejtéssel reverbereyan) kétségtelenül a reverberan (reverberar) alakváltozata – habár „hivatalosan”, a DRAE szerint csak az utóbbi létezik – ’fénysugarat, hangot visszaver’, illetve ’tükröződik, visszhangzik’ jelentésben, a szövegkörnyezetbe viszont leginkább a ’ragyog’ illik.

Az utolsó versszak első sorában szereplő chúcaro melléknév kecsua eredetű, a DRAE szerint ’vad, betöretlen, szelidítetlen’. Viszont az almare(y)a, almare(y)ar igénél mondanám én is, hogy itt feladom, ám olyan könnyen mégsem adom fel: az az érzésem, hogy ez talán a marear ’(el)szédít’ igével állhat kapcsolatban, esetleg portugál hatásra keletkezett (vö. port. almarear ’megbolondít’). S láss csodát, a Diccionario de americanismos hozza is a szót ebben a jelentésben.

Ezekkel az igékkel minden bizonnyal az volt a dalszerző szándéka, hogy mindenki gondoljon mögé olyan jelentést, amilyet éppen akar; ezt én meg is tettem. Természetesen, ha valaki másképp fordítaná ezeket a szavakat, várom a további ötleteket! És akkor még nem is beszéltem a költeményben szereplő kitalált „néphősökről”, mint Espiridión Pichincha, Mincho Calandraca vagy Cástulo Guandique, akiknek ad libitum elhangzó „bölcsességeit” azóta is sokan idézik tréfából a latin világban.

Nem marad más hátra, mint hogy minden kedves olvasónak kellemes húsvéti ünnepeket, a hölgyeknek pedig sok locsolót kívánjak!

6 megjegyzés:

  1. A chúcaro-ról jut eszembe:az európai spanyolba kerültek indián szavak ? És a dél-amerikai spanyol nyelvváltozatokra milyen hatással voltak az indián nyelvek ?

    (Bár ez lehet, h. egy külön posztra is érdemes lenne)

    VálaszTörlés
  2. Mivel a Spanyol Birodalomban (a gyarmati korszakban) a kapcsolat folyamatos volt az anyaországgal minden tekintetben (és ez többé-kevésbé máig így van), ezért ezek a hatások oda-vissza működtek. Nemcsak arról kell beszélnünk, hogy az európai spanyolba kerültek-e "indián" szavak (idézőjelesen, hiszen te is tudod, hogy valójában több száz, egymással nem rokon őslakos nyelvről és nyelvcsaládról van szó), hanem ezek többsége nemzetközi szó lett a spanyolon (nyilván az európain) keresztül: elég csak pl. a chocolate, cacao szavakra gondolni. Nagyobb szókincsbeli hatás viszont Hispano-Amerikában is inkább csak a népnyelvben figyelhető meg – s ezzel rá is térek a második kérdésedre –, a nem tudományos források általában túlmisztifikálják az indián nyelvek spanyolra gyakorolt hatását (csakúgy, mint Spanyolországban a baszk hatását).

    Mindenekelőtt a második kérdésedhez egy kis pontosítás: feltételezem, hogy nemcsak a dél-amerikai spanyol nyelvváltozatokra gondoltál, hanem a közép-amerikaira és a mexikóira is (hiszen a legnagyobb hatása talán az azték vagy nawatl nyelvnek volt a spanyol szókincsre, amely igencsak észak- és közép-amerikai indián nyelv!). A dialektológiai kutatások ugyanakkor bebizonyították, hogy a szóátvételeken kívül nem igazán mutatható ki semmilyen egyéb hatás (hiszen amit kezdetben valamelyik indián nyelv szubsztrátumának gondoltak, az éppúgy megjelenik olyan területeken is, ahol azt a nyelvet nem beszélték soha, és fordítva). Bár pl. Dél-Mexikóban (Chiapas, Yucatán-félsziget stb.) eléggé dallamosan, zenei hangsúllyal beszélnek, de pl. a maja nyelvek közül is csak a jukaték-maja tonális, a többi nem; úgy tudom, az azték sem; a misték igen (amely egyébként hangzásában eléggé összetéveszthető a japánnal), így ez talán lehet a helyi nyelvek hatása az ottani spanyol akcentusra.

    Viszont egyedül két olyan jellegzetességről lehet tudni, a dél-amerikai kétnyelvű (kecsua–spanyol) beszélők között a volt Inka Birodalom területén (nagyjából Bolívia, Ecuador, Peru) az ún. "hegyi nyelvjárás"-ban, amely bizonyítottan kecsua szubsztrátum (adsztrátum) hatása:
    1. az LL klasszikus palatalizált ejtésének megőrzése (IPA: [λ] – ami ugye az összes többi nyelvjárásból eltűnt, ahogy a magyarból is kiveszett a régi [ly]), mivel a kecsuában is van ilyen hang;
    2. a kétnyelvű beszélők körében az [rr] hang [z]-ként valósul meg, mert a kecsuában ilyen nincs.

    A második éppen ellenpélda lehetne viszont az azték nyelv mexikói spanyolra gyakorolt hatására, amit szintén túlmisztifikálnak, ti. a nawatl nyelvben egyáltalán nincs [r] hang, mégsem okoz gondot a kiejtése a mexikóiaknak (más kérdés persze, hogy ott is vannak beszédhibások, akik raccsolnak vagy pöszítenek, de ez már nem ide tartozik :)))

    Hát röviden ennyi. Egyébként az ötleted nagyon jó, lehet, hogy fogok erről írni külön témában is, és főleg a baszk szubsztrátum legendájáról, hogy a nacionalista beállítottságú spanyol nyelvészek milyen túlzásokba esnek egy tkp. ismeretlen múltú nyelvvel kapcsolatban. :)

    VálaszTörlés
  3. Persze,az indiánra,mint gyűjtőfogalomra gondoltam.

    VálaszTörlés
  4. Én úgy hallottam, hogy az argentinok zheísmo-ja (a ll és y hangok lágy zs-szerű ejtése)az a tupi-guaraní nyelveknek köszönhető, mert ezekben a nyelvekben gyakori a zs-hang és amikor megtanulták a spanyolt átterjedt a zs-zés minden argentin és uruguayi nyelvváltozata.Ez igaz lehet?

    VálaszTörlés
  5. Biztos, hogy nem. A guarani nyelvben ugyanis éppen nincs [zs] hang, másrészt a jelenség városi eredetű, méghozzá Buenos Airesből, ill. a Río de la Plata folyótorkolat környékéről terjedt el. Ezt a feltevést amúgy most hallom először. Általában az olasz nyelv hatásával szokták magyarázni, de hallottam már olyan is, hogy a portugál miatt, de saját véleményem szerint egyszerű belső továbbfejlődésről van szó. Nem tudom, mennyire vagy jártas spanyolnyelv-történetben, de pl. a különböző latin hangcsoportok (-c'l-, g'l-, -li- stb.) palatalizációjából származó vulgáris latin [lj] az óspanyolban [zs]-ként folytatódott (pl. a lat. OC(U)LUM > *oclu > vulgáris latin [olju] > ojo kiejtése a Cid korában még [ozso] volt, ez a [zs] később elzöngétlenedett és [ch]-vá alakult); pontosan ugyanez történik most az argentin spanyolban: az eredeti [lj]~[j]-szerű palatális hangok továbbpalatalizálódtak, és (!) ma már kezdenek elzöngétlenedni, főleg a fiatalok és a nők beszédjében (az ella ma már inkább [ésa] és nem [ézsa]. Vagyis magyarul csupán arról van szó, hogy az argentin spanyol egy fokkal előrébb jár a hangtani fejlődésben. :)

    VálaszTörlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.