2011. március 27., vasárnap

A spanyol személyes névmások esetei és használatuk

Spanyol nyelvtani sorozatunk első részében a három leggyakoribb múlt idő használatáról próbáltam áttekintő képet adni. A második rész témája is egy olyan terület, amely nem kevés gondot szokott okozni a nyelvtanulóknak: a személyes névmások ragozása és használata.

A spanyol személyes névmások (pronombres personales) az egyetlen szófaj, amely – némi egyszerűsítéssel – megtartotta a latin esetragozást. Bizonyos alakjai (me, te, le, lo, la, se, nos, os, les, los, las, se) csak igével állhatnak, szigorúan kötött sorrendben – ezek valójában az ige részének is tekinthetőek, attól függetlenül, hogy megelőzik-e azt (proklitikus használat), vagy bizonyos alakjaikhoz simulószóként tapadnak (enklitikus használat); ebből a szempontból a spanyol igealaktan agglutináló jelleget is mutat –, míg mások önállóan is (yo, tú, vos, él, ella, ello, usted, nosotros, nosotras, vosotros, vosotras, ellos, ellas, ustedes) vagy elöljárószóval (mí, ti, sí) szerepelhetnek a mondatban. Az előbbi, csak igével használt, velük szoros egységet alkotó névmásokat, mivel egyben hangsúlytalanok is, a spanyol szakirodalom hangsúlytalan személyes névmásoknak (pronombres personales átonos), az utóbbi két csoportot hangsúlyos személyes névmásoknak (pronombres personales tónicos) nevezi.

A Nueva gramática de la lengua española négy esetet különböztet meg: alanyeset (caso nominativo vagy recto), tárgyeset (caso acusativo), részeshatározó eset (caso dativo), illetve elöljárós vagy ’függő’ eset (caso preposicional vagy oblicuo) – noha nem minden névmásnak van mind a négy esetben megkülönböztetett alakja.

A hangsúlytalan – vagy tapadó/simuló (ún. klitikus) – névmások lehetnek tárgyesetűek (más néven complemento directo, azaz ’közvetlen bővítmény’), részes esetűek (complemento indirecto ’közvetett bővítmény’), illetve emellett visszahatóak (reflexivo) vagy – többes számban – kölcsönösek (recíproco); a se ezenkívül személytelen, valamint passzív igealakok bevezetésére is szolgál (ami lényegében a latin szenvedő igeragozás maradványa). A hangsúlyos névmások pedig az alany (megszólító), illetve az elöljárós esetűek. A hangsúlyos alanyesetű névmások használata az igével fakultatív (akárcsak a magyarban), mivel az igealakból a legtöbb esetben kiderül az alany (bár vannak igeidők, melyekben azonos alakú az egyes szám első és a harmadik személy, ez azonban a szövegkörnyezet miatt szintén nem okoz félreértést); ezért az alanyesetű névmások csak kiemelő, kihangsúlyozó szereppel használatosak. Az alábbi ábrán a személyes névmások összefoglaló táblázata látható.

A teljes mérethez kattints! (Forrás: El Mexicano)

A hangsúlytalan (vagyis a tárgy-, részes esetű, illetve visszaható) névmások a legtöbb igealakot megelőzik, azonban az állító felszólító alakokhoz (imperativo positivo), a főnévi igenévhez (infinitivo), valamint a határozói igenévhez (gerundio) hátulról tapadnak, velük egybeírva. Sorrendjük mindkét esetben szigorúan a következő, függetlenül attól, hogy éppen milyen esetet vagy funkciót jelölnek (eltérő színnel jelzem az első, második és harmadik személyt):

sete / osme / nosle(s) / lo(s) / la(s).

Ezt természetesen úgy kell értelmezni, hogy csak azokat a névmásokat helyettesítjük be a mondatba a fenti sorrendiség szerint, amelyekre éppen szükségünk van: pl. No te me caigas ’Nehogy (no) leessél (te caigas) nekem (me)’; Te lo digo ’Megmondom (digo) neked (te) azt (lo)’; Se le ha roto el pantalón ’Elszakadt (se ha roto) neki (le) a nadrágja (el pantalón)’; Te nos fuiste ’Elmentél (te fuiste) tőlünk (nos)’; Os lo pedimos ’Azt (lo) kérjük (pedimos) tőletek (os)’ stb.

A rövid ismertető után nézzük meg részletesen, hogy mely személyekben milyen névmási alakok használatosak (rövidítések: E=egyes szám, T=többes szám, E/1. = egyes szám első személy stb.).

E/1. – yo, me, mí, conmigo

Az egyes szám első személyű névmásnak négy alakja van: yo ’én’ (< népi latin *EO < EGO; alanyeset, hangsúlyos), me ’engem, nekem’, ill. ’magamat, magamnak’ (< lat. ; tárgy- és részes eset, illetve visszaható), (< lat. MIHI, ; elöljárós eset) és ennek egy rendhagyó, a con ’-val/-vel’ elöljárószóval összevont alakja, a conmigo ’velem, magammal’ (< népi lat. CUM-MECU(M), tkp. ’velemmel’ – vö. „nálamnál”). Ezek közül a me csak igével, a pedig elöljárószóval használatos, mellyel a mondatban a legtöbb esetben – a hagyományos nyelvtan szerint – valamilyen határozói mondatrész szerepét tölti be. Néhány példa az E/1. személyű névmások használatára:
  • ¿Me amas? ’Szeretsz engem?’
  • ¿Me preguntas a ? ’Engem kérdezel?’
  • Yo cada día me lavo. ’Én minden nap megmosakszom.’ (’megmosom magam’)
  • Me dice que quiere venir conmigo al cine. ’Azt mondja nekem, hogy el akar jönni velem moziba.’
  • Dime si me quieres. ’Mondd el nekem, ha szeretsz.’
A második példából látható, hogy az elöljárós esetű hangsúlyos névmás megismétlése kiemelő szerepű: pl. me ama ’szeret engem’ vs. a mí me ama ’engem szeret’ vs. me ama a mí ’ENGEM szeret’.

E/2. – tú, te, ti, contigo, illetve vos, te

A második személyű névmás esetrendszerének két változata van. Csak az elsőt (ún. tuteo, azaz ’-zás’ vagy ’-val tegezés’) használják Spanyolországban, illetve főként Mexikóban, a Karib-térségben és Dél-Amerika északi és középső részén; a második (ún. voseo, vagyis ’vos-ozás’ vagy ’vos-szal tegezés’) pedig főleg Dél-Amerika déli részén használatos (Argentínában és Uruguayban szinte kizárólagos). Az utóbbihoz külön igealak is tartozik a kijelentő mód jelen idejében (amely az alaktanilag T/2. személyű igealak -i- nélküli módosulata: -áis > -ás; -éis > -és; -ís) és az állító felszólító módban (alaktanilag a T/2. felszólító alak -d nélküli változata: -ad > -á; -ed > -é; -id > í). A vos névmás és hozzá tartozó igealak lényegében a középkori spanyol vos, azaz ’ti’ mint „királyi többes” maradványa, melyet udvariassági megszólításként használtak T/2. személyű igével (pl. Yo lo veo que estades [=estáis] vos en ida ’Én látom, hogy kegyelmed már menetben van’).

A -s rendszerben vagy tuteo-ban az első személyű névmáshoz hasonlóan négy alakot különböztetnek meg: ’te’ (< lat. ; alany- és megszólító eset), te ’téged, neked’, ill. ’magadat, magadnak’ (< lat. ; tárgy- és részes eset, valamint visszaható), ti (< lat. TIBI; elöljárós eset, lásd még: mí) és contigo ’veled, magaddal’ (< lat. CUM-TECU(M)). Itt a hangsúlytalan alak a te, amely csak igével állhat. A voseo-ban a vos (< lat. VŌS; eredetileg ’ti’ mint „királyi többes”) tölti be az alany-, megszólító és az elöljárós eset szerepét is (vagyis tulajdonképpen vos = tú, ti), a te pedig itt is a tárgyas, részes és visszaható névmásként használatos. Következzen néhány példa az E/2. személyű névmások használatára:
  • Te tengo una sorpresa. ’Van a számodra egy meglepetésem.’
  • ¡Que no te me lesiones! ’Nehogy megüsd magadat nekem!’
  • —Te agradezco. —Yo a ti. ’Köszönöm neked. – Én [is] neked.’
  • ¿Y , hablas español? ’És te, beszélsz spanyolul?’
  • Sí, yo soy argentino. ¿Y vos dónde vivís? ’Igen, én argentin vagyok. És te hol élsz?’
  • —Desde Argentina siempre pienso en vos. —Yo también en ti desde México. ’Argentínából mindig gondolok rád. – Én is rád Mexikóból.’
  • ¡Gánate un viaje! ’Nyerj [magadnak] egy utazást!’

E/3. – él, ella, ello, usted; le; lo, la; se, sí, consigo

A legkiterjedtebb esetragozás a harmadik személyben van: itt három nemet (hím-, nő- és semlegesnem), és öt alakot különböztetnek meg: él, ella, ello ’ő, az’ (< lat. ĬLLE, ĬLLA, ĬLLUD; alany–megszólító és elöljárós eset), ill. usted ’ön’ (< rég. vuestra merced ’kegyelmetek’, alany–megszólító és elöljárós eset); le ’neki, annak, Önnek’ (< lat. ĬLLI; részes eset); lo [hím- és semlegesnem], la [nőnem] ’őt, azt, Önt’ (< lat. ĬLLU(M), ĬLLUD, ĬLLA(M); tárgyeset); se ’magát, magának’ (< lat. ; tárgy- és részes esetű, visszaható), s az utóbbinak van egy hangsúlyos változata, a (< lat. SIBI; elöljárós eset) – amely nem tévesztendő össze a ’igen’ (< lat. SĪC) határozószóval! –, valamint ennek a con elöljáróval összevont alakja, a consigo ’magával’ (< lat. CUM-SECU(M)). Az elöljárós esetű visszaható névmások, a és a consigo mindazonáltal ritkán használatások a köznyelvben, s akkor is majdnem mindig a mismo ’ugyanaz, önmaga’ (< népi lat. *MET-IPSIMU < lat. ĬPSUM, vö. eso) szóval megerősítve. Egyébként gyakran a sima alany–elöljárós esetű névmással helyettesítik őket (pl. se llevó las llaves consigo helyett se llevó las llaves con él, lásd még a példákat).

A helyzet azonban – pechünkre – korántsem annyira egyszerű és logikus, mint amilyennek a fentiekből látszik. A spanyolban ugyanis nincs olyan éles különbség harmadik személyben a részes és a tárgyeset között, mint a magyarban: sok esetben részes névmással fejezik ki azt, ami magyarra fordítva tárgyeset lenne (különösképpen bizonyos igék vonzataként, pl. ¡A quién le importa! „kit érdekel!”, szó szerint: ’kinek érdekes!’) – ritkábban előfordul az ellenkezője is (pl. A mi madre la obedezco „Az anyámnak engedelmeskedem”, szó szerint: ’Az anyámat engedelmeskedem’) –, és helyzetet még az is bonyolítja, hogy mindez nyelvjárásfüggő is. A sztenderd nyelvben a nyelvterület legnagyobb részén többé-kevésbé úgy fest a dolog, mint azt fentebb vázoltam. De nézzük a kivételeket! A spanyolországi művelt normában hímnemű tárgyesetben a lo névmás helyett a részes le-t használják, míg a lo-t csak dolgokra, vagyis Spanyolországban lo [személy] = le; Latin-Amerikában viszont a le névmást a lo/la helyett tárgyesetben az ’Önt’ jelentésben használják. Egy-egy példával szemléltetve a spanyolországi helyzetet: le conozco ’ismerem őt’ [férfit], la conozco ’ismerem őt/azt’ [nőt vagy nőnemű dolgot], és lo conozco ’ismerem azt’ [hímnemű, vagy meghatározatlan – semlegesnemű – dolgot]; ugyanez Spanyolországon kívül: lo conozco ’ismerem őt/azt’ [férfit vagy dolgot], la conozco ’ismerem őt/azt’ [nőt vagy nőnemű dolgot] és le conozco ’ismerem Önt’ [férfit vagy nőt]. Ezt a jelenséget, tehát a tárgyesetű névmás helyett a részes használatát bizonyos esetekben, leísmo-nak (’le-zés’) nevezik a spanyol nyelvtanok, Latin-Amerikában elterjedt utóbbi formája pedig a leísmo de cortesía (’udvariassági le-zés’). Előfordul ennek ellenkezője is, amikor a tárgyesetű lo, la névmásokat részes esetben használják a le helyett hímnemben, illetve nőnemben: ez a loísmo és a laísmo, amely erősen tájszólási jellegű, s a művelt normában helytelennek számít: *la digo que venga conmigo ’megmondom neki [nőnek], hogy jöjjön velem’, a le digo helyett. Mindezen jelenségek oka, hogy a beszélők egyre inkább a személy–dolog, valamint a hímnem–nőnem megkülönböztetésére törekszenek az eredeti – latinból örökölt – esetrendszer megtartása helyett.

De ha ez nem lenne elég, még mindig vannak meglepetések. A harmadik személyű részes és tárgyas névmások kombinált használatakor (ha ez elsőre érthetetlennek tűnne, olyanokról van szó, hogy pl. ’neki azt’, ’nekik őket’ stb.) a le névmás a se alakot veszi fel – eufonikus okokból –, tehát pl. *le lo digo = se lo digo ’megmondom neki [azt]’, vagy pl. ¡díselo! ’mondd meg neki [azt]!’ (s itt utalnék vissza a téma elejére, hogy tulajdonképpen ezek agglutináló jellegű szerkezetek). A se-t használják ezenkívül – nem névmási szerepben – szenvedő mondatok igei állítmányának bevezetésére, illetve személytelen mondatokban az ún. „általános alany” (bár ez nagyon jelképes és idézőjeles, hiszen az ilyen mondatoknak valójában nincs alanya) jelölésére: pl. Se venden libros ’könyveket árulnak’ (szó szerint: ’könyvek eladatnak’), Se dice que el español es fácil de aprender ’Azt mondják [=Mondatik], hogy a spanyolt könnyű megtanulni.

Összefoglalva tehát az E/3. eseteit (A = alany-/megszólító eset, T = tárgyeset, R = részes eset, V = visszaható névmás, E = elöljárós eset):
  • A: él, ella, ello, usted
  • T: lo (le), la (le), lo (speciális, jelzői használatát lásd a téma végén!)
  • R: le (se)
  • VT–R : se
  • EV : sí, consigo
Példák az E/3. személyű névmások használatára:
  • —Dile que me traiga los papeles. —Claro, se lo digo. ’Mondd meg neki, hogy hozza ide nekem a papírokat. – Persze, megmondom neki [azt].’
  • A ella la quiero, no a ti. ’Őt szeretem, nem téged.’
  • —¿Podrías hacerme un favor? —Sí, te lo hago. ’Megtennél nekem egy szívességet? – Igen, megteszem neked.’
  • Él se llevó las llaves consigo. ’Ő vitte el magával a kulcsokat.’
  • —Esta es mi canción favorita. ¿Podrías cantármela? —Sí, voy a cantártela. ’Ez a kedvenc dalom. El tudnád énekelni nekem [azt]? – Igen, el fogom énekelni neked [azt]’
  • Felicítalo (Felicítale) por su cumpleaños. ’Köszöntsd fel őt a születésnapja alkalmából’.
  • Ella solo se ama a misma. ’Ő csak saját magát szereti.’
  • Se le rompió el pantalón. ’Szétszakadt neki a nadrágja.’
Amint a példákból látható, a hangsúlytalan igei névmások sorrendje mindig kötött, teljesen függetlenül attól, hogy melyik milyen esetben áll. Éppen ezért ezeket úgy kell tekinteni, mintha az ige szerves részei lennének, s külön-külön nem is lehet őket értelmezni, csak az igével együtt. Példaként nézzük meg, mi lehet a különbség a következő két kifejezés között: se lo rompió és se le rompió. Az elsőnél a lo tárgyesetű névmás, tehát a lo rompió azt jelenti, hogy ’eltörte azt’. Mivel tudjuk, hogy a részes névmás, ha utána tárgyesetű következik, se alakot vesz fel, ezért ebben az első kifejezésben tehát a se lo jelentése ’neki azt’, vagyis ’eltörte neki [azt]’ (az alany rejtett). A második kifejezésben rögtön látjuk, hogy le alakban benne van már a részes névmás, amiből szintén következik, hogy ott a se nem jelölhet megint részes névmást, vagyis valami másnak kell lennie; s így már azt is tudjuk, hogy ez esetben nem lehet a se más, mint magához az igéhez tartozó visszaható névmás, vagyis itt a romperse ’eltörik’ (ti. ’eltöri magát’) igéről van szó, azaz a se le rompió jelentése ’eltörött neki’!

Figyelem!
A T/1. személyű alak -mos személyragjának -s végződése kiesik a -selo, -sela névmásokra végződő felszólító igeakalokban: pl. cantemos + se (=le) + la = cantémosela ’énekeljük el neki azt [a dalt]’, digamos + se (=le) + lo = digámoselo ’mondjuk meg neki [azt]’.

T/1. – nosotros, nosotras; nos

Sokkal könnyebb a dolgunk a többes szám első személyű névmásoknál, melyeknek csak kétféle alakja van: nosotros [hím- és közös nem], nosotras [nőnem] ’mi’ (< régi nós < lat. NŌS ’mi’ + otros < lat. ALTEROS ’a többiek’ szóval megerősítve, talán megkülönböztetésül a „királyi többes”-ként egyes számban való használattól; alany és elöljárós eset), illetve nos ’minket, magunkat, mi egymást’, ill. ’nekünk, magunknak, mi egymásnak’ (< lat. NŌS és NOBIS; tárgy- és részes esetű, ill. visszaható és kölcsönös névmás). Az alanyesetű nőnemű névmást kizárólag nőkből álló társaságra lehet csak használni, férfi- vagy vegyes társaságra a hímnemű használatos (azaz: nosotros = csak férfiak, férfiak és nők, több férfi és egy nő, több nő és egy férfi; míg nosotras = csak – és kizárólag – nők). Példák a T/1. személyű névmások használatára:
  • Nos conocemos bien. ’Jól ismerjük egymást.’
  • Nosotros latinos siempre nos divertimos. ’Mi latinok mindig szórakozunk [szórakoztatjuk magunkat].’
  • Mantennos informados, por favor. ’Tarts minket tájékoztatással, légy szíves.’
  • Nosotras nunca estuvimos embarazadas. ’Mi sosem voltunk terhesek.’
  • ¿Por qué te nos fuiste? ’Miért mentél el tőlünk?’
Figyelem! A visszaható, álvisszaható/álszenvedő igék (ún. verbos pronominales) T/1. felszólító módú alakjánál a -mos személyrag -s végződése kiesik a nos simulónévmás előtt: pl. vamos + nos (irse) = vámonos ’menjünk el!’ vagy ’gyerünk!’; divirtamos + nos (divertirse) = divirtámonos ’szórakozzunk!’.

T/2. – vosotros, vosotras; os

A helyzet teljesen hasonló az előzőhöz, azzal a lényeges megjegyzéssel, hogy a T/2. személyű névmásokat – és a hozzá tartozó igealakokat is – csak Spanyolországban használják. Itt is csak kétféle alak van: vosotros [hím- és közös nem], vosotras [nőnem] ’ti’ (< régi vós < lat. VŌS ’ti’ + otros < lat. ALTEROS ’másikak’ szóval megerősítve [ehhez lásd a T/1.-nél leírtakat]; alany és elöljárós eset), illetve os ’titeket, magatokat, ti egymást’, ill. ’nektek, magatoknak, ti egymásnak’ (< óspanyol vos < lat. VŌS, VOBIS; tárgy- és részes esetű, ill. visszaható és kölcsönös névmás). Az alanyesetű nőnemű névmást itt is kizárólag nőkből álló társaságra lehet csak használni, az összes többi esetben a hímneműt használják. Példák a T/2. személyű névmások használatára:
  • Si no os conocéis, os presento. ’Ha nem ismeritek egymást, bemutatlak benneteket (egymásnak).’
  • Haced vuestros deberes, os lo pido. ’Csináljátok meg a házi feladataitokat, azt kérem tőletek.’
  • Siempre voy diciéndoos que practiquéis mucho para el bachillerato. ’Mindig azt hajtogatom nektek, hogy gyakoroljatok sokat az érettségire.’
  • Vosotros idos, vosotras quedaos aquí. ’Ti [fiúk] menjetek el, ti [lányok] maradjatok itt.’
Figyelem! A T/2. felszólító módú igealak -d személyragja kiesik az os simulónévmás előtt (pl. quedarse ’maradni’: quedad + os = quedaos ’maradjatok’), ez alól egyetlen kivétel – rövidsége miatt – az irse ’elmenni’ ige (id + os = idos ’menjetek el’).

T/3. – ellos, ellas, ustedes; les; los, las; se, sí, consigo

A többes szám harmadik személyű névmások használata lényegében teljesen megegyezik az egyes szám harmadik személyűekével (a visszaható névmás még alakjában sem különbözik), azzal különbséggel természetesen, hogy itt többes számot jelentenek. Többes számban csak két nemet (hím- ill. közös, valamint nőnem, mivel a főnevek csak hím- és nőneműek lehetnek), és szintén öt alakot különböztetnek meg: ellos, ellas ’ők, azok’ (< lat. ĬLLOS, ĬLLAS; alany–megszólító és elöljárós eset), ill. ustedes ’önök’, Latin-Amerikában szintén ’ti’ (< rég. vuestras mercedes ’kegyelmeitek’, alany–megszólító és elöljárós eset); les ’nekik, Önöknek’, Latin-Amerikában szintén ’nektek’ (< lat. ĬLLIS; részes eset); los [hím- és közös nem], las [nőnem] ’őket, azokat, Önöket’, Latin-Amerikában szintén ’titeket, benneteket’ (< lat. ĬLLOS, ĬLLAS; tárgyeset); se ’magukat, maguknak, ők/Önök egymást, ők/Önök egymásnak’, Latin-Amerikában szintén ’magatokat, magatoknak, ti egymást, ti egymásnak’ (< lat. ; visszaható–kölcsönös tárgy- és részes eset), illetve az utóbbinak elöljárós esetű változata, a (< lat. SIBI) és a consigo ’magukkal’, ’magatokkal’ (< lat. CUM-SECU(M)). Rövid áttekintésként, a helyzet tehát az alábbi (a rövidítések megegyeznek az E/3. személyű névmásoknál leírtaknál):
  • A: ellos, ellas, ustedes
  • T: los (les), las (les)
  • R: les (se)
  • VT–R : se
  • EV : sí, consigo
A részes és tárgyas névmások kombinált használatakor a les névmás természetesen itt is se alakot vesz fel, tehát pl. *les lo digo = se lo digo ’megmondom nekik [azt]’, vagy pl. ¡díselo! ’mondd meg nekik [azt]!’. Mint látható, ennek viszont az (lenne) a „hátránya”, hogy mivel a se jelenthet egyes és többes számot is, nem derülne ki belőle, hogy a részeshatározó a mondatban egyes vagy többes számú-e. Igen ám, de hogy még véletlenül se legyen egyszerű a dolgunk, a latin-amerikai beszélők erre is találtak megoldást, mégpedig a következőt: amikor a részes névmás többes számú lenne, akkor ezt úgy jelzik, hogy a tárgyesetű névmás kapja meg a többes szám jelét (amit úgy is fel lehet fogni, hogy a se alakot felvett les részes névmás elméleti -s jele „önállósítja magát”, és „átvándorol” a tárgyas névmás végére). Elsőre úgy tűnne, hogy ez félreértésekre adhatna okot, ugyanis ilyenkor az nem derülne ki, hogy a részeshatározó, vagy pedig a tárgy többes számú-e: viszont az utóbbi meglehetősen ritkán fordul elő, és a szövegkörnyezetből ez szinte mindig kiderül. Ezt a megoldást viszont csak Latin-Amerikában alkalmazzák, Spanyolországban marad tehát ilyenkor a „bizonytalanság”. ;) De lássuk példával is:
  • se lo digo
    • Spanyolországban: ’megmondom neki(k) azt’.
    • Latin-Amerikában: ’megmondom neki azt’.
  • se los digo
    • Spanyolországban: ’megmondom neki(k) azokat’.
    • Latin-Amerikában: ’megmondom neki azokat’ vagy ’nekik az(oka)t’.
Mindazonáltal a részes esetű többes szám tárgyesetű névmáson való jelölését a Spanyol Királyi Akadémia helytelennek tartja, és használatát nem javasolja a művelt nyelvben.

További példák a T/3. névmások használatára:
  • ¡Invítalos a la fiesta! ’Hívd meg őket a bulira!’
  • —Diles que me llamen. —Se lo diré. ’Mondd meg nekik, hogy hívjanak fel engem. – Majd megmondom nekik [azt].’
  • —Quisiera comprarles unos regalos. —Yo se los compro. ’Szeretnék venni nekik néhány ajándékot. – Én veszem meg nekik.’
  • —¿Sorprendemos a los niños? —Claro, ¡sorprendámoslos! ’Meglepjük a gyerekeket? – Persze, lepjük meg őket!’ (A T/1. személyű -mos+los/las/les – vagyis a -moslos, -moslas, -mosles – végű alakokban a -mos személyrag -s végződése általában nem hangzik: sorprendámoslos [sorprenˈdamolos].)
  • Las cartas aún no están escritas. Debo escribírselas. ’A levelek még nincsenek megírva. Meg kell írnom őket nekik.’
  • Tienen calor. Se les fue el aire acondicionado. ’Melegük van. Elromlott [=elment] nekik a légkondicionáló.’
  • —Pregúntales qué deberías hacer. —Gracias, se lo preguntaré. ’Kérdezd meg tőlük, mit kellene tenned. – Köszönöm, meg fogom kérdezni tőlük [azt].’
Az eddigiekben áttekintettük a személyes névmások különböző alakjait és a használatukra vonatkozó legfontosabb szabályokat. A példákat természetesen a végtelenségig lehetne sorolni, hiszen ha csak a simulónévmásokkal használt igealakokat vesszük, már akkor is rengeteg különféle kombináció lehetséges, azonban itt elsősorban a rendszer és logikájának megértése a cél. A téma hátralévő részében néhány egyéb kérdést fogunk megvizsgálni a névmások használatával kapcsolatban.

A személyes névmások a mondatban

Mint az elején már említettem, a hangsúlytalan személyes névmások kötött morfémák, így sorrendjük is szigorúan kötött; az igét – a felszólító alakok, az infinitivo és a gerundio kivételével – a mai nyelvben mindig megelőzik, s közéjük más elem sem ékelődhet (tehát pl. nincs *te bien digo, csak bien te digo vagy te digo bien, azaz ’jól megmondom neked’).

Duplikáció, redundáns használat


Szót kell ejtenünk egy fontos jelenségről, méghozzá a személyes névmások duplikációjáról. Abban az esetben ugyanis, amennyiben a mondatban vagy kifejezésben a hangsúlyos (tehát az alany-, vagy elöljárós esetű) személyes névmás az a elöljáróval – azaz tárgy- vagy részes esetben – szerepel, a tárgy-, illetve részes esetű hangsúlytalan névmás használata is kötelező, függetlenül a szórendtől: le digo a él ’neki mondom’, la quiero a ella ’őt szeretem’, a ti te perdono ’neked megbocsátok’ vagy vö. te perdono a ti ’neked bocsátok meg’.

Abban az esetben, ha a mondat részeshatározója vagy tárgya az állítmányt megelőzi, a részes vagy tárgyesetű névmás kitétele az igei állítmány elé kötelező (tulajdonképpen ez biztosítja a spanyol viszonylag szabad szórendjét, lévén az a elöljáró tárgyat is és részeshatározót is jelölhet a mondatban):
  • Preparé el desayuno a mi esposa. ’Elkészítettem a reggelit a feleségemnek.’
  • A mi esposa le preparé el desayuno. ’A feleségemnek elkészítettem a reggelit.’ (szó szerint: ’A feleségemnek neki elkészítettem a reggelit.’)
  • El desayuno se lo preparé a mi esposa. ’A reggelit a feleségemnek készítettem el.’ (szó szerint: ’A reggelit, neki azt elkészítettem a feleségemnek.’)
  • Compré mi disco favorito. ’Megvásároltam a kedvenc lemezem.’
  • Mi disco favorito lo compré. ’A kedvenc lemezem megvásároltam.’ (szó szerint: ’A kedvenc lemezem, azt megvásároltam.’)

Pleonasztikus használat


A részes névmás használata abban az esetben, amikor a részeshatározó nem előzi meg az állítmányt, opcionális, bár a mai beszélt nyelvben szinte kizárólagos (ún. pleonasztikus használat). Ennek valószínű oka, hogy így különböztetik meg a részeshatározót a tárgytól, mivel mint fentebb láthattuk, nem derülne egyébként ki, hogy az a elöljáró részeshatározót, vagy tárgyat jelöl-e:
  • (Le) preparé el desayuno a mi esposa. ’Elkészítettem a reggelit a feleségemnek.’
  • (Les) conté un chiste a mis amigos. ’Meséltem egy viccet a barátaimnak.’
Ha a részeshatározó nem előzi meg az állítmányt (pl. a fenti példákban) és többes számú, mind Spanyolországban, mind Latin-Amerikában gyakori, hogy a pleonasztikus részes névmás csak egyes számban áll (tehát nem egyezik számban a mondat részeshatározójával), melyet ilyenkor fel lehet úgy is fogni, mint ha nem is névmás lenne, hanem egyfajta állandósult, a cselekvés/történés „irányultságát” kifejező határozószó (vö. pl. az olasz ne szócskával): Le conté un chiste a mis amigos.

Bizonyos igékkel – pl. az ún. verbos de afección, vagyis a valamilyen benyomást (tetszést, véleményt stb.) kifejező igék – az állítmány és a részeshatározó sorrendjétől függetlenül kötelező a részes névmás használata. ilyen pl. a gustarle ’vkinek tetszik vmi / szeret vmit’ ige:
  • ¿Le gustan a tu hermana los bombones? ’Tetszenek a nővérednek/húgodnak a bonbonok?’
  • ¿A tu hermana le gustan los bombones? ’A nővérednek/húgodnak tetszenek a bonbonok?’
A részes névmással ellentétben a tárgyas névmás kitétele egyenes szórend esetén – ha a mondat tárgya nem előzi meg az igei állítmányt – tájszólási jellemző, a művelt köznyelvben kerülendő:
  • (*La) quiero la leche. ’(*Azt) szeretem a tejet.’
  • (*Lo) tengo ese libro. ’Megvan nekem az a könyv’ (tkp. ’(*Azt) birtoklom azt a könyvet’).
Egyetlen esetben használják így a tárgyas személyes névmást, méghozzá a todo ’minden’ (semlegesnemű), illetve todos, -as ’mindenki’ határozatlan névmásokkal:
  • Lo tengo todo. ’Megvan mindenem.’ (Szó szerint: ’Azt birtokolok mindent’)
  • Los conozco a todos. ’Ismerek mindenkit.’ (Szó szerint: ’Őket ismerem mindet’)
  • —¿Leíste todos estos libros? —Sí, los leí todos. ’Olvastad mindezeket a könyveket? – Igen, olvastam mindegyiket.’ (Szó szerint: ’Igen, őket olvastam mindet.’)
Amennyiben a mondat tárgya nyomatékosító-kiemelő jelleggel előzi meg az állítmányt, a tárgyas névmás viszont nem használatos:
  • Este libro lo quiero. ’Ezt a könyvet szeretem.’
  • Este libro quiero. ’EZT a könyvet szeretem.’

A se névmási és nem névmási használata


Az előzőekben már láthattuk, hogy a se (< latin ) valódi többfunkciós névmás, pontosabban – szigorúan nyelvtani értelemben véve – nem is minden esetben névmás. Tekintsük át, milyen szerepekben állhat az igei kifejezésekben:
  1. Harmadik személyű „visszaható” (tárgy- és részes esetű) névmás: se lava ’mosakszik’, se visten ’felöltöznek’. Ebben a szerepében a visszaható, illetve „álvisszaható/álszenvedő” igék személytelen főnévi igenevét is jelöli: llamarse ’hívni vkit vhogy’, vestirse ’felöltözni’, irse ’elmenni’, arrepentirse ’megbánni’ stb. (A visszaható névmás használata bizonyos igéknél kifejező jellegű.)
  2. A részes névmás – le, les – alakváltozata, amennyiben azt tárgyesetű névmás – lo, la, los, las – követi: Debo escribirles las cartas. – Debo escribírselas ’Meg kell írnom nekik a leveleket. – Meg kell írnom nekik őket.’
  3. Szenvedő mondatok igei állítmányát vezeti be: En la reunión se discutieron todos los temas pendientes ’A gyűlésen megvitatták az összes függő témát’ (szó szerint: ’A gyűlésen megvitattatott az összes függőben lévő téma’). Ez azonos azzal, amikor a szenvedő állítmányt létigével (kopulával) + befejezett melléknévi igenévvel fejezik ki: En la reunión fueron discutidos todos los temas pendientes ’A gyűlésen meg lett vitatva az összes függő téma.’
  4. Személytelen (alany nélküli) mondatok állítmányát vezeti be: Se es más feliz sin responsabilidades ’Boldogabb az ember felelősség nélkül’ (szó szerint kb. ’Boldogabb „vanatik” felelősség nélkül’). E funkció és az előző pontban leírt használat között az a lényeges különbség, hogy míg a szenvedő ige csak tárgyas lehet, addig a személytelen ige lehet tárgyatlan is – mint látjuk a példában –, és a se után mindig egyes számban áll.
Az 1–2. pontokban a se névmási szerepű, míg a 3–4. pontokban csupán nyelvtani funkciót – szenvedő igealakot, illetve személytelen állítmányt – jelöl. A személytelen mondatokban (4. pont) lévő se szócskát szokták durva egyszerűsítéssel „általános alany”-nak is nevezni (valójában szó sincs semmiféle alanyról), magyarra pedig általában vagy többes szám harmadik személyű igehasználattal, vagy ’az ember ...’, ’az emberek ...’ kifejezésekkel fordítjuk az ilyen szerkezeteket. (A spanyol személytelen mondatokat magyar nyelvtani szemlélettel meglehetősen nehéz értelmezni és elképzelni, hiszen ezeknek nincs alanyuk, tárgyuk sem feltétlenül van, csak igei állítmányuk, amelyet se vezet be, s éppen azért, hogy mégis valahogy el lehessen képzelni ennek mibenlétét, szokás „általános alanynak” nevezni.)

A lo névmás állítmánykiegészítői szerepben


Az alaktanilag tárgyesetű, semlegesnemű, egyes szám harmadik személyű lo (< lat. ĬLLUD) hangsúlytalan személyes névmásnak van egy speciális mondattani funkciója is, amikor az igei–névszói állítmányban a névszót, vagyis az állítmánykiegészítőt (spanyolul atributo) „helyettesíti”, ami kopulatív igékkel fordul elő. Ebben az esetben alakja változatlan – függetlenül a névszó (melléknév vagy főnév) nemétől és számától, melyre visszautal – és a hangsúlytalan névmásokra jellemző szórendet követi:
  • —Ese libro es muy bueno. —Sí, lo es. ’Az a könyv nagyon jó. – Igen, (valóban) az.’
  • ¿Eran guapas aquellas chicas? —Lo eran. ’Csinosak voltak azok a lányok? – Azok voltak.’
  • Lo llaman democracia, pero no lo es. ’Demokráciának nevezik, de nem az.’
A lo jelentése e funkcióban ’az(ok)’, és melléknévre utalva szinte mindig felcserélhető az así ’így~úgy’ határozószóval: Ese libro es muy bueno. Sí, así es. ’Az a könyv nagyon jó. Igen, úgy van.’


Zárógondolatként megjegyezném, hogy e témát természetesen nem lehet ennyiben kimeríteni, hiszen végtelen mennyiségű példát lehetne még hozni a személyes névmások különböző kombinációinak használatára. Bízom benne viszont, hogy aki türelemmel végigolvasta, annak sikerül megértenie benne a logikát. A „sorozat” következő részében a ’van’ jelentésű igék használatával fogok foglalkozni, ami szintén egyik kedvenc témája a spanyol nyelvkönyveknek.

Felhasznált és ajánlott irodalom

18 megjegyzés:

  1. Nem semmi, milyen odaadással dolgozol a blogon! Ma kezdtem el olvasni a legelejétől, de már alig várom a következő bejegyzést!
    David

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, igyekszem! Örülök, hogy legalább valakit érdekel is, ha már két napig dolgoztam csak ezen a bejegyzésen (még most is csiszolgatok rajta). ;)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a posztot, végre megértettem a személyes névmások használatát. Eddig csak a román nyelvvel ismerkedtem az új latin nyelvek közül, de a spanyol személyes névmások használata egyszerűbb. A románban a hangsúlytalan személyes névmásoknak van "illeszkedős" alakja, ami azt jelenti, hogy hol a névmás egy betűje esik ki, hol a következő szóé, (pl: aşteaptă îl helyett: aşteaptă-l "várd meg őt!" vagy mă întreaba helyett: mă-ntreaba)ráadásul egyszer az ige elé, egyszer meg mögé kerül átláthatatlan az egész, fel is adtam.:)

    VálaszTörlés
  4. Hát ha figyelmesen végigolvastad, a spanyolban is így van :) (a felszólító mód alakjaihoz, a főnévi igenévhez, és a határozói igenévhez kapcsolják hátulról egybeírva, és a többi igealaknál pedig előtte van külön szóként):

    aşteaptă-l = espéralo (férfit), espérala (nőt)
    mă-ntreaba = me pregunta ('kérdez engem', ha jól értem).

    Az egy dolog, hogy a hangkiesést/összevonást a spanyol helyesírás nem jelöli, de megtörténik a kiejtésben:

    no me importa 'nem érdekel' – ejtsd: [no mimporta].

    VálaszTörlés
  5. Ez itt egy aranybánya, azt hiszem gyakori vendég leszek itt! :)

    VálaszTörlés
  6. Tetszik az oldal.,de jó lenne egy kicsit több példamondattal kiegészíteni.

    VálaszTörlés
  7. Szia!

    Nemrég kezdtem el spanyolt tanulni, az A2 szinten kellene folytatnom, de nem indult csoport a szintemen. Megpróbálkoztam önállóan tanulni és az általad leírtakból nagyon sokat lehet. Köszönet érte!

    VálaszTörlés
  8. Én köszönöm a visszajelzést, örülök, hogy hasznát veszed, és további kitartást a tanuláshoz. :)

    VálaszTörlés
  9. Szia!

    Ez nagyon hasznos, szuper jó oldal! =)

    VálaszTörlés
  10. szia,nagyon hasznos az oldal, spanyolt tanulok, sok homályt sikerült eloszlatnod! Köszi, Hajni

    VálaszTörlés
  11. Tanulmanyozva ezt a gazdag anyagot most talaltam ra erre a feldolgozasra, itt lehet hogy valaszt kapok az elozo kerdesemre (szemelyes nevmasokkal kapcsolatban) de minden felvilagositas jol jon. udv zsuzsa

    VálaszTörlés
  12. Nagyon tetszik a cikk, szuperül össze van foglalva minden, amit a spanyol névmási rendszer tudni kell. Lesz hova visszajárni adatokért :-)
    Két dolog talán még érdekes lehet. Az egyik, hogy a "se", hasonlóan például a francia "se"-hez vagy a német "sich"-hez, alapból kétértelmű lehet valódi visszaható vagy kölcsönös olvasatok között. Tehát például az "Ana y Pepe se quieren" mondat vagy azt jelenti, hogy 'Anna és Pepe szeretik egymást" vagy azt, hogy 'Anna és Pepe szeretik magukat'. A kontextus persze többnyire egyértelműsít, de egy magyar anyanyelvűnek érdekes lehet, hogy ezek a mondatok elvileg kétértelműek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Valóban, elméletileg tényleg kétértelmű lehet, persze a gyakorlatban valószínűleg ritkán értenék félre. Egy érdekes dolog még ezzel kapcsolatban, hogy pl. egy olyan mondat, hogy Te me presentaron jelentheti elvileg azt is, hogy ’Bemutattak téged nekem’ és azt is, hogy ’Bemutattak engem neked’. Viszont az anyanyelvűek kizárólag egyféleképpen értik, méghozzá az első változat szerint. Tudományos magyarázat nincs erre: „csak”. Na de a legérdekesebb, hogy még a sorrenddel sem lehet magyarázni, mert más névmásoknál éppen a részes áll az első helyen és utána a tárgyas (te lo digo ’neked azt mondom’).

      Törlés
    2. Ez a cikk pont erről ír (angol nyelven):
      http://link.springer.com/article/10.1007/s11049-006-9010-9#page-1
      Ha ez nem letölthető, akkor pedig itt van ez:
      http://filcat.uab.cat/clt/publicacions/reports/pdf/GGT-07-06.pdf
      Ők pont hasonló mondatokat néznek, és például a katalánról ezt írják:
      "The judgements on combinations of
      first and second person clitics, illustrated in (4), seem to vary a lot. In some
      languages, these combinations are ungrammatical, while in others, like
      Catalan, they are grammatical for some speakers, and plainly ungrammatical
      for others. An additional set of speakers of Catalan accept them in only one of
      the possible readings, but the judgements as to which one is preferrable seem
      to vary from speaker to speaker." (2. oldal)
      De nem is spammelek erről ide többet, meg ezeket az adatokat magam sem bírom teljesen átlátni :-)

      Törlés
  13. A névmáskettőzős (duplikáló/pleonasztikus) szerkezet szintén nagyon érdekes. Ha valakit érdekelnek még további részletek arról, hogy mikor működik és mikor nem, annak ajánlom Héctor Fernández-Alcalde cikkét az Acta Linguistica Hungarica 2014-es datívuszos különszámában (lásd: http://nevmasblog.wordpress.com/2014/03/13/acta_dativus_kulonszam/). Akit érdekel, annak szívesen elküldöm a cikket.
    Rokonítható ezzel a spanyol szerkezettel a magyar "Rá/Rájuk néztem a lányokra" szerkezet is. Erről írok a blogomon: http://nevmasblog.wordpress.com/category/esettanulmanyok/igekotok/ .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sőt, szerintem még közelebb áll az Odaadtam~Nekiadtam Péternek a könyvet típusú mondatokhoz.

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.