2011. március 20., vasárnap

Spanyol múlt idők használata

Ma kicsit belemélyedünk a spanyol nyelvtan rejtelmeibe. Jelenlegi szándékaim szerint – az érdeklődés függvényében – ez egy sorozat lesz a blogon belül, melyben a legtöbbször nehézséget okozó nyelvtani részekben szeretnék segíteni a nyelvtanulóknak és az érdeklődőknek. Elsőként igei témával kezdeném, ami a spanyol nyelvtan talán legbonyolultabb területe – és sajnos sokszor a tankönyvek magyarázatai is eléggé homályosak e tekintetben.

Ebben a bejegyzésben a kijelentő mód (modo indicativo) három leggyakoribb múlt idejének (pretérito perfecto simple, pretérito perfecto compuesto és pretérito imperfecto) használatát és értelmezését szeretném – reményeim szerint mindenki számára érthető módon – ismertetni. E rövid bevezető gondolatok után vágjunk is bele!

A pretérito perfecto simple (pretérito indefinido)

A pretérito perfecto simple (’egyszerű befejezett múlt’) – a nyelvoktatási gyakorlatban és a szótárakban sokszor pretérito indefinido (’határozatlan múlt’) – vagy egyszerűen pretérito, mint az elnevezése is sugallja, az az általánosan használatos egyszerű múlt idő, amelynek különösebb járulékos jelentése, információtartalma nincs a jelenre nézve. Vagyis, a múltban megtörtént és lezárult egyszerű – és egyszeri – eseményt jelöl.

A tankönyvekben sokszor az a magyarázat szerepel, hogy arra a cselekvésre/történésre használjuk ezt az igeidőt, amely már „lezárult időszakban” ment végbe. Ezzel az a baj, hogy eléggé megfoghatatlan – tudniillik, mit tekintsünk egyáltalán „időszak”-nak? Ha például este mondjuk azt, hogy „Reggel becsöngetett a szomszéd”, akkor a reggel, netán az egész délelőtt, vagy a teljes nap számít időszaknak? Nos, hogy ez mennyire valós probléma, jól mutatja, hogy még az anyanyelvi beszélők között sincs ebben egyetértés – amit látni is fogunk a következő múlt idő tárgyalásakor.

Képzésekor a következő ragok járulnak az igetőhöz, melyet a főnévi igenév -ar (I.), -er (II.), vagy -ir (III.) végződésének levágásával kapunk szabályos igéknél:
I. ragozási csoport:
  • -é, -aste, -ó, -amos, -asteis, -aron.
II. és III. ragozási csoport:
  • -í, -iste, -ió (-yó), -imos, -isteis, -ieron (-yeron).
Példák három szabályos ragozású igével:
  • cantar (I.): canté, cantaste, cantó, cantamos, cantasteis, cantaron (’énekeltem’ stb.).
  • comer (II.): comí, comiste, comió, comimos, comisteis, comieron (’ettem’ stb.).
  • vivir (III): viví, viviste, vivió, vivimos, vivisteis, vivieron (’éltem’ stb.).
A fenti példákból rögtön látható, hogy az I. és III. ragozású igék többes szám első személyű alakja megegyezik a jelen idejű T/1. alakkal, ezért ilyenkor csak a szövegkörnyezetből derül ki, hogy az ige jelen vagy múlt időben áll-e; míg a II. ragozású igéknél jelen időben -e- (comemos), ebben a múlt időben pedig -i- (comimos) van a ragban. A magánhangzós tővégződésű II. és III. ragozású igék harmadik személyű alakjaiban -i- helyett -y- áll (pl. caer: cayó, cayeron; oír: oyó, oyeron; huir: huyó, huyeron).

Példák a használatára:
  • Ayer estudié mucho. ’Tegnap sokat tanultam.’
  • Hoy vi a tu madre comprar en el mercado. ’Ma láttam a mamádat vásárolni a piacon.’
  • El sábado pasado nos fuimos al cine y vimos una buena película. ’Múlt szombaton elmentünk a moziba és láttunk egy jó filmet.’
  • ¿Qué te prescribió el médico? ’Mit írt fel neked az orvos?’
  • Nunca pensaron en ello. ’Sosem gondoltak rá.’
A leggyakoribb rendhagyó és erős igék ebben az igeidőben az alábbi táblázatban szerepelnek. (A külön perfectumtővel – múltidő-tővel – rendelkező, ún. erős igéket azért nevezik így, mert az egyes szám első és harmadik személyű alakjuk hangsúlya a tőre esik, nem pedig a végződésre, ahogy a szabályos igeragozás esetén; s a hangsúlytalan végződés az oka annak is, hogy ezen igék E/1. alakja végén -e és nem -í magánhangzót találunk.)

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

A pretérito perfecto compuesto vagy antepresente

A pretérito perfecto compuesto (’összetett befejezett múlt’) vagy hagyományosan csak pretérito perfecto, bár spanyol elnevezésében ’múlt’ szerepel, valójában – alak- és mondattanilag – befejezett jelen idő (erre utal Andrés Bello chilei grammatikus terminológiájában az antepresente elnevezés). Az előző, egyszerű befejezett múlttal szemben általában akkor használatos, amikor egy megtörtént esemény a jelenhez kötődik: pl. a beszélő/közlő számára fontos/új információval bír, vagy megvan a jelenben az eredménye, következménye vagy hatása. Tipikusan akkor használjuk tehát ezt az igeidőt, amikor fontosnak érezzük tudatni, hogy valami már megtörtént (vagy még nem történt meg).

Használata azonban nyelvjárástól is függ. Míg a nyelvterület nagy részére nagyjából általánosíthatóak a fentebb leírtak, Spanyolország legnagyobb részén mindig ezzel az igeidővel fejezik ki azt, ami a közlés pillanatával azonos időszakban – tipikusan pl. ’ma’ (hoy), ’ezen a héten’ (esta semana), ’ebben az évben’ (este año) stb. – történt, függetlenül attól, hogy a megtörtént esemény mennyire kapcsolódik a jelenhez; ellenben arra, ami ’tegnap’ (ayer), a ’múlt héten’ (la semana pasada), ’tavaly’ (el año pasado) stb., vagyis egy „elmúlt időszakban” történt, az előző fejezetben tárgyalt egyszerű befejezett múltat használják. A pretérito perfecto compuesto kifejezheti azt is, ami a múltban elkezdődött és a közlés pillanatában is tart. Az egyes nyelvjárási régiók eltérő használatát  az alábbi táblázat foglalja össze.

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: NGLE / El Mexicano)

Képzése az haber ’van’ ige kijelentő mód jelen idejű alakjaival – he, has, ha, hemos, habéis, han – és a befejezett melléknévi igenévvel (participio) történik, mely mindig változatlan (alaktanilag egyes szám hím- vagy semlegesnemű) alakban – cantado, comido, vivido – áll. Talán könnyebb is megérteni a használatát abból kiindulva, hogy történetileg a latinban ez a múlt idő ’valakinek van valamije megcsinálva’ jelentésű igei körülírás volt: HABEO CABALLU(M) COMPARĀTU(M) ’Van egy lovam megvásárolt’, azaz „Vásároltam egy lovat [tehát már van lovam]”. Ugyanez spanyolul: He comprado un caballo ’Vettem egy lovat [tehát van]’.

Példák a használatára:

  • ¿Has visitado ya España? ’Meglátogattad már Spanyolországot [tehát ismered]?’
  • Ha ocurrido un error. ’Történt egy hiba [és ennek itt az eredménye].’
  • No he dormido bien, me duele la cabeza. ’Nem aludtam jól, [ennek következményeként] fáj a fejem.’
  • Hemos cantado en inglés, francés e italiano. ’Énekeltünk már angolul, franciául és olaszul [így nem szokatlan a számunkra].’
  • —¿Ya llegaron? —No, aún no han venido. ’Már megérkeztek? – Nem, még nem jöttek [még nincsenek itt].’
  • ¡Cómo te has adelgazado/enflacado! ’Hogy lefogytál!’

A pretérito imperfecto vagy copretérito

Végül a harmadik gyakori múlt idő a pretérito imperfecto (az Andrés Bello-féle terminológiában copretérito), melyet magyarra folyamatos múltnak szokás fordítani. Ezt a múlt időt általában, mint neve is elárulja, olyan esemény (cselekvés, történés vagy körülmény) kifejezésére használják, amely egy adott múltbeli időpillanatban folyamatban volt vagy fennállt, de kezdete és vége nem ismert (vagy nem lényeges). Szintén ezzel az igeidővel szokás kifejezni, ha egy esemény a múltban rendszeresen ismétlődött, vagy relatíve hosszasan tartott a jelenig eltelt idő viszonylatában.

Használatának megértéséhez szintén egy analóg magyar példával kezdeném. Figyeljük meg a következő két mondat közötti különbséget! Péter nézte a filmet. – Péter megnézte a filmet. Az első mondat arra ad információt, hogy egy múltbeli időpontban Péter éppen nézett egy filmet, azonban nem tudjuk, hogy a film mikor kezdődött és mikor lett vége. A második mondatban pedig arra kapunk választ, hogy Péter a múltban elvégzett egy cselekvést, amely ebben a szövegkörnyezetben egyszeri, lezárult, rövid történésként jelenik meg. A következő mondat pedig a két szemléletet egyesíti: Péter nézte a filmet, miközben a macskája bement a szobába. Ebben a mondatban két múlt idejű esemény szerepel: az egyik éppen folyamatban volt (nézte a filmet), amikor egy másik megtörtént (a macska bement a szobába). Most már sejthetjük, hogy a ’nézte’ kifejezésére a pretérito imperfecto lesz alkalmas, míg a ’megnézte’ és ’bement’ igéknél pedig a pretérito perfecto simplét kell használni.

Képzésekor
a következő ragok járulnak az igetőhöz:

I. ragozási csoport:
  • -aba, -abas, -aba, -ábamos, abais, aban.
II. és III. ragozási csoport:
  • -ía, -ías, -ía, -íamos, -íais, -ían.
Példák a három szabályos ragozású igével:
  • cantar (I.): cantaba, cantabas, cantaba, cantábamos, cantabais, cantaban (’akkor éppen énekeltem’ stb.).
  • comer (II.): comía, comías, comía, comíamos, comíais, comían (’akkor éppen ettem’ stb.).
  • vivir (III.): vivía, vivías, vivías, vivíamos, vivíais, vivían (’akkor éppen éltem/laktam’ stb.).
A fenti példákból látható, hogy ebben az igeidőben az egyes szám első (E/1.) és harmadik (E/3.) személyű alakja azonos, ezért csak a szövegkörnyezetből derül ki, hogy az alany E/1. vagy E/3. személyű. Ez ténylegesen csak alaki egybeesés: az E/1. személyű cantaba ugyanis a latin CANTĀBAM, míg az E/3. személyű a latin CANTĀBAT folytatása, azonban a szóvégi -m és -t lekopott (az előbbit már a latin nyelv klasszikus korszakában nem ejtették, az utóbbi pedig csak a franciában – magánhangzóval kezdődő szó előtt – és a szárdban maradt meg).

Példák a használatra:

  • Esperaba ante el edificio cuando apareciste tú. ’Várakoztam az épület előtt, amikor megjelentél te.’
  • Mientras mirábamos la tele, alguien tocó el timbre. ’Miközben néztük a tévét, valaki becsöngetett.’
  • Quería preguntarte algo. ’Akartam [régóta] kérdezni tőled valamit.’
  • De jóvenes practicaban varios deportes. ’Fiatalkorukban sokfajta sportot űztek.’
  • Su padre era un hombre fuerte y duro. ’Az apja erős és kemény ember volt.’

Szerencsére ebben az igeidőben mindössze három rendhagyó ige van, ami valójában inkább csak „kettő és fél”:
  • ir: iba, ibas, iba, íbamos, ibais, iban.
  • ser: era, eras, era, éramos, erais, eran.
  • ver: veía, veías, veía, veíamos, veíais, veían.
Az utóbbi, ver ige ugyanis csak látszólag rendhagyó. E látszólagos szabálytalanságot az okozza, hogy a ragok nem a v- tőhöz járulnak, ami az infinitivo -er végződésének levágásából következne (ahogy egy szabályos igétől várnánk), hanem egy ve- tőhöz. Mindez oda vezethető vissza, hogy a főnévi igeneve a régi spanyolban veer (< lat. VIDĒRE) volt – vö. a leer igével –, amely később lerövidült – tehát úgy is mondhatjuk, hogy valójában a főnévi igenév rendhagyó, nem pedig az ige ragozása.

A három múlt idő összehasonlítása

Ha elképzelünk egy időtengelyt, amelyen a beszéd pillanata a jelenben van, a következőképpen lehetne ábrázolni rajta a tárgyalt múlt időket (kék nyilak):

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

A legérdekesebb talán a magyar ’volt’ és ’lett’ jelentések közötti különbség kifejezése, amire tökéletesen alkalmasak ezek az igeidők. Figyeljük csak meg az alábbi három mondat közötti különbséget:
  • Cristina tuvo un bebé. ’Krisztinának kisbabája lett.’
  • Cristina tenía un bebé. ’Krisztinának kisbabája volt.’
  • Cristina ha tenido un bebé. ’Krisztinának épp most lett [most született meg a] kisbabája.’
Hasonlóképpen a ser létigével:
  • Pedro fue padre. ’Péter apa lett.’
  • Pedro ha sido padre. ’Péter nemrég apa lett [új információ].’
  • Pedro era padre. ’Péter apa volt.’
Ennyit gondoltam mára, remélem, hogy a bejegyzés elérte a célját. Ha kérdésetek, észrevételek van, vagy tudnátok további, szemléletes példákat írni a három múlt idő használatára, kérem, hogy osszátok meg a megjegyzésekben!

57 megjegyzés:

  1. Nagyon jó poszt lett! Kár, hogy semmit nem konyítok a spanyol nyelvhez. :) Hasonló nyelvtani posztokra csak spanyolból lesznek, vagy számíthatunk esetleg hasonlókra teszem azt portugál, vagy más újlatin nyelven is? :)

    VálaszTörlés
  2. Hát alapvetően spanyolos vagyok, ezt a nyelvet ismerem csak olyan szinten, hogy nyelvtani részletekbe belemenjek. ;)

    VálaszTörlés
  3. Hola! te leo habitualmente aunque no intervenga, me ha parecido muy interesante el tema, sobre todo por que nunca he sabido como estudian los húngaros el castellano, para mi no es fácil entender algunas palabras en húngaro, las desconozco por consiguiente las deduzco pero me ha parecido todo muy didáctico, ahora entiendo más la dificultad para estudiar esta lengua. Estas cosas son curiosas para mí, ya que sabes que yo aprendí "viviendo" la lengua, tampoco sé como les "suena" el húngaro a los españoles, suelo preguntarlo pero no dicen nada clarificante. Leyéndote voy aprendiendo el porqué de las cosas que uso habitualmente, estoy de acuerdo: nem csak mondjuk. Igaz nagyon régen tanultam! felicitaciones!

    VálaszTörlés
  4. Muchas gracias Irene, me alegro de que te haya sido útil y que me sigas leyendo. ;)

    VálaszTörlés
  5. Szia:) Spanyolul tanulok anyenyelvi tanártól és jól jön a magyer nyelvű megerősítés:)
    Köszike:)
    timi

    VálaszTörlés
  6. Oh, én általában a praeteritum imperfectumot (a latin nyelvben) általában nem szoktam nagyon komolyan alkalmazni ezt a szabály (törekvésből [de conatu], a cselekvés kezdete [inceptivum]) függvényében... Vagy relatíve (függő beszédben, ha a főmondat és a mellékmondat jelenidő, (pl. Cicero Catilinam quaesivit vi eloquii altissima cur viveret atque in senatūs quādam sellarum cum aliis magistratibus consideret. - Ciceró Catilinát megkérdezte az ékesszólás leghatalmasabb erejével, miért él és a szenátus egyik székén más magistratusokkal együtt ül.), vagy a gyakoriság, szokás függvényében.

    VálaszTörlés
  7. Ha jól értem, az általad idézett latin mondatban a kötőmódú imperfectum szerepel, melynek használata a spanyolban is teljesen más. (Egy későbbi bejegyzés – május vége felé – fog szólni a kötőmód összes igeidéjéről.) De ahogy írod, a kötőmódú imperfecto használata a spanyolban is hasonló.

    VálaszTörlés
  8. Igen, én a német nyelven és nyelvtanon nőttem fel, és ott a präteritumnak semmiféle jelentősége nem volt az értelem terén, a használata szokásjogon alapult. Latin tanulásom óta ezt használtam a legszívesebben, mert ezt szimplán az imperfectum tőből lehetett képezni

    Igen a latin nyelvben ugye három múlt idő van: az praeteritum imperfectum, a praesens perfectum és a praeteritum perfectum. Az utóbbi csak összetett mondatnál, a két múlt idejű mondat közötti ok-okozati sorrendet teszi helyre. De a gond éppen a praesens perfectum és a praeteritum imperfectum között van. A praesens perfectumnak van logikai (logicum) és elbeszélési (historicum) formája. Az utóbbi pont az általad vázolt mondat befejezettségét (Én megírtam a házit) fejezi ki.

    A historicum formát sokan nehezen határozták meg, hiszen mesélés közben az elbeszélés ténye ellenére a benne levő cselekmények lehetnek befejezettek és folyamatosak. Tehát akkor logikusan gondolkozva (nem véletlenül nevezik a másik formáját logicumnak), csak pl. egy mese, vagy már egy befejezett időszakaszról való mű felelne meg a praesens perfectum logikai és elbeszélési feltételeinek, és ez nem mindig így volt.

    VálaszTörlés
  9. Az első bekezdés végén a pontot elvitte a macska. :)

    VálaszTörlés
  10. Érdekes... A spanyolban a pretérito perfecto simple és a pretérito perfecto compuesto is befejezett múlt (az előbbit régebben pretérito indefinido-nak, 'határozatlan múlt'-nak is nevezték), csak az utóbbi inkább a jelennel való szoros kapcsolatot vagy fontos mondanivalót fejez ki. Tehát pl. a "dormí" 'aludtam' és az "he dormido" között annyi a különbség, hogy az első csak egy kijelentés, a másodikban benne van az is, hogy '(hé, vedd már észre, hogy) ALUDTAM.' ;)

    VálaszTörlés
  11. Jéé, itt a "mumusom". :) De amióta te elmagyaráztad, azóta már nem akkora gáz. Köszi!

    VálaszTörlés
  12. Örülök, hogy segíthettem. :) Ahhoz képest eléggé népszerűek – és a visszajelzések alapján úgy látom, hasznosak is – ezek a témák, hogy egyes magyar nyelvészek szerint "felesleges a nyelvtant tanítani"...

    VálaszTörlés
  13. Egy gonosz és ostoba modern ökörség a nyelvtanmentes nyelvtanulás, amely kiválóan alkalmas a tanuló egyén összezavarására, és a tudattalan, így következetlen nyelvhasználatra. Amennyire én spanyoltanárként ismerem a tankönyvkínálatot, a préterito indefinido általad említett neve sehol sem szerepel (le vagyunk maradva?), amit ki szoktunk emelni, az imperfectónál, hogy múltban ismétlődő cselekvést is jelölhet (Antes siempre nadaba), az indef pontszerű, az imperf vonal (ha egy mondatban szerepelnek), az indeffel cselekszünk, az imperffel leírunk, pret perf meg az angol present perfect spanyolban. Mindez nyilván csak egy tökéletes nyelvtani világban működhetne, mert a gyakorlatban néhol szörnyű egyoldalúságok is előfordulnak (perf. vagy indef. szinte kizárólagos használata)...

    VálaszTörlés
  14. Kedves Lazarillo, teljes mértékben egyetértek veled. A nyelvészek szerint hülyeség a nyelvtantanítás, mondván, hogy a "gyerek sem tanul nyelvtant, amikor az anyanyelvét megtanulja", igenám, csak arról az egyetlen és igen fontos tényről feledkeznek meg, akik ezt terjesztik, hogy a gyerek több mint 10 évig tanulja az anyanyelvét (és az iskolában is tanul elvileg nyelvtant és irodalmat), míg egy idegennyelv-tanulónak jobb esetben 2–3 év alatt kell eljutnia legalább egy középfokig vagy társalgási szintig.

    Ami az egyszerű befejezett múltat illeti, sajnos el tudom képzelni, hogy a magyar tankönyvek le vannak maradva, ugyanis a RAE általi hivatalos elnevezése az igeidőnek már elég régóta pretérito perfecto simple, ami sokkal közelebb áll a valósághoz, mint az indefinido (ami nem mond semmit).

    Ideális nyelv persze nem létezik. :) Mexikóban pl. (valamilyen mély nyomot hagyó) élmény leírására használják a perfecto compuestót, vagyis kifejezetten akkor, ha ez a beszélőben nyomot hagyott és fontosnak tartja, szóval nem számít, mikor történt.

    VálaszTörlés
  15. Melyik könyvől érdemes spanyolt tanulni egy TELJESEN kezdőnek? Valami olyasmire gondolok, mint angolból a Dohár-féle kis angol nyelvtan és mellé alapvető szövegeket és társalgást tanító, sallangmentes könyvre, ami népszerű alapmű és könnyen le is lehet akár tölteni.

    VálaszTörlés
  16. Én a Dr. Király Rudolf-féle Tanuljunk könnyen, gyorsan spanyolul c. könyvet tudnám ajánlani a hibáival együtt, mert nagyon részletesen magyaráz, sok példával. Egyébként meg sajnos tökéletes spanyol nyelvkönyv nincs, mindegyiknek megvannak a maga hülyeségei (a kedvencem mindjárt a legelején, amikor külön betűként kezeli az ábécében az -rr-et, hát lehet, hogy valamikor a 15. században így volt, de ebben sem vagyok biztos :), de eddig ezt tartottam a leghasznosabbnak.

    VálaszTörlés
  17. Aki azt állítja, hogy nyelvtan nem kell a nyelvtanuláshoz, nem is lehet nyelvész!!!

    VálaszTörlés
  18. Az az igazség, hogy a magyar nyelvészek tök másképp gondolkodnak és látják a világot, mint egy nyelvtanuló vagy egy nyelvtanár, vagy egy logikusan gondolkodó átlagember. Szerintük pl. a helyesírás is hülyeség, meg nincs összefüggésben az iskolázottsággal és a műveltséggel.

    Én mindenesetre örülök neki, hogy véletlenül pont azok a témák a legnépszerűbbek és legolvasottabbak a statisztika szerint az oldalon, amelyeknek a nyelvészek szerint nincs értelme...

    VálaszTörlés
  19. Megnéztem ezt a Rudis könyvet, az E-Mikulás hozta megosztós linkről a szkennelt változatot. Teljesen olyan komcsi nyelvkönyv, mint a NDK-s németkönyvek voltak. Szerintem már az egész elavult helyesírását, kiejtését, szókészletét tekintve. Tipikus írott nyelvre és nyelvtanra rámenő, régi szemléletű könyv. Nyelvtant meg lehet belőle tanulni, az jól és egyszerűen elmagyarázza, meg az alapszókincset, de mást garantáltan nem, főleg a társalgásban tűnik gyengének, hiába van minden leckében ott a párbeszéd conversación fedőnév alatt, ez kevés az alapfokú beszédhez.

    VálaszTörlés
  20. Igen, erre mondom mindenkinek, hogy sajnos Magyarországon nincs jó spanyol nyelvkönyv. Valamire mindegyik jó, de arra nem, hogy rendesen meg lehessen belőle tanulni a nyelvet.

    VálaszTörlés
  21. "A nyelvészek szerint hülyeség a nyelvtantanítás, mondván..."

    Ehhez kapcsolódóan. A nyelvészek nem csak azért tartják feleslegesnek a nyelvtant, mert a gyerek sem tanulja, mikor anyanyelvet sajátít el, bár ez is egy erős és valós érv. Rájöttek, hogy a nyelvtan és a helyesírás egy szabvány rendszer, de ha eltérsz tőle, attól még megértenek. A modern nyelvészetben a túlzott nyelvtanhoz és akadémiai helyesíráshoz való mindenáron ragaszkodást már rég elavult nézetnek tartják (és grammar nazinak csúfolják laikus körökben). Azzal indokolják, hogy a nyelv mindig változik, a szabályok csak egy pillanatnyi állapotot tükröznek vissza.

    Nem szoktam egyetérteni a nyelvészekkel, de a saját káromon tanultam meg, hogy ebben igazuk van. Tanultam németet, angolt, csak a nyelvtant tanították hosszú évekig, meg csak szavakat önállóan. Az írásra és nyelvészkedésre nevelnek a sok nyelvtannal. Ennek az az eredménye, hogy a ragozást, meg az igeidőket tudja a nyelvtanuló (az önállóan magolt szavakat, úgyis elfelejti, mert nem tudja őket mihez kötni), de az anyanyelvieket nem érti, a kiejtése szörnyű és külföldön enni sem tud kérni, vagy csak nagyon nehezen. A nyelvoktatás szemlélete begyöpösödött nálunk (és még sok helyen a világon). Oroszból átképzett és egyetemen erre nevelt nyelvtanárok megszokták, hogy a nyelvtan a minden, azt meg lehet tanulni, tanítani könyvből, és ezzel terelik el a figyelmet arról, hogy az általuk tanított nyelven nem beszélik és nem ismerik rendesen. Ezzel pedig a nyelvtanulóval szúrnak ki, csak húzzák az idejét a semmiért.

    Persze nem azt mondom, hogy a nyelvtan nem kell, de csak kiegészítő valami, típushibák kiküszöböléséhez és szövegek, kifejezések megértéséhez egy eszköz, de nem mindenható. Ha nyelvtanilag hibásan beszélsz, attól még megértenek, legfeljebb kicsi nehezebben.

    Azt is tapasztaltam, hogy a kiejtés sem minden önmagában, bár egyszerűbb és hasznosabb, mint a nyelvtan. Jó dolog, önbizalmat adhat, segítheti az anyanyelvi szövegek jobb megértését, meg a külföldiekben is szimpátiát kelt, jó kiejtés mellett a nyelvtani hibákat is jobban elnézik. Egymagában azonban a kiejtés is csak valamivel viszi tovább a nyelvtanulást, de nem juttat el a lényeghez, a folyékony beszédhez, legyen az akár csak alapfok, de tényleg tisztességesen vállalható és használható a mindennapi életben.

    VálaszTörlés
  22. Azért ez nem teljesen így van. A nyelvtani szabályok ugyanúgy változnak, ahogy a nyelv változik, hiszen követik az élő köznyelv változásait. Ezért adnak ki ideális esetben folyamatosan új nyelvtanokat, új helyesírási szabályzatokat. A nyelvet szabályozó intézmények sem csinálnak semmi egyebet, mint rögzítik éppen annak a nyelvváltozatnak a szabályait, amelyet a művelt beszélők használnak. Nem kényszerítenek rá senkire semmit.

    Az egy másik dolog, hogy Magyarországon ez nem működik, és a nyelvoktatási módszerek elavultak. Ne az itteni helyzetből indulj ki, ahol a nyelvkönyvben már az ábécé is hibás. A RAE pl. átlagosan tízévenként új értelmező szótárat, új helyesírási szabályzatot ad ki, konferenciákat tart, és figyelembe veszi a nyelv változásait és területi változatait, a beszélők szokásait stb. Magyarországon pedig mikori a legújabb helyesírási szabályzat? 1984-es, vagyis 27 évvel ezelőtti. Mikori a legújabb értelmező szótár? Szerintem valamikor a 70-es években készült. A probléma tehát itt van, nem magával a nyelvtani szabályokkal és a helyesírással, sem a nyelvek sztenderdizálásával.

    Megmondom, mi a fő bajom a nyelvészeinkkel. Ők azt hirdetik, hogy a helyesírásnak és a nyelvi szabályozásnak, nyelvművelésnek semmi köze a nyelvtudományhoz (sőt, az egész úgy, ahogy van, hülyeség), továbbá nem szeretik, ha a szakterületükbe hozzá nem értők beleszólnak (általában semmibe is veszik őket), ellenben mit csinálnak? Ők ugyanúgy beleszólnak mások dolgába, amihez viszont ők nem értenek, és ilyen a helyesírás is, ráadásul lázítanak mindenkit ellene és a nyelvművelés (értsd: az egészséges nyelvművelés) ellen. Érdekes módon, a spanyol nyelvészek egyben „nyelvvédők” is valamennyire, mégis jól megél egy személyben az két szakterület/tevékenység, amely Magyarországon egymás ellenségei.

    Én rengeteget beszélgettem, leveleztem spanyol nyelvészekkel, akiket ismerek, azokkal mind teljesen normálisan el lehet beszélgetni, vitatkozni, el lehet őket gondolkodtani, sőt, meg lehet őket győzni érvekkel, és nem azt csinálják, mint a magyar nyelvészek, hogy csak éppen azt nem mondják, hogy „te csak hülye laikus vagy, nem tudsz meggyzőni, és akkor is nekem van igazam”. Mert valami ilyesmi járhat a fejükben. Amit pedig a legjobban utálok, az az, amikor velem vitatkozik egy nyelvész olyan dolgokon, amiket nem én találtam ki (és nem is az ő szakterülete), hanem nálam feltehetően sokkal okosabbak és több diplomával rendelkező kutatók leírtak (főleg a romanisztikára gondolok, mert leginkább arról van irodalmam).

    Hát, „röviden” ez a véleményem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szépen megfogalmaztad :) Valóban igaz amiket írtál és a nyelvtani szabályok értünk vannak, a müveltebb körökben ez természetes, bármennyire is bagatellizálják a nyelvtan jelentöségét egyesek. A magyar általános oktatásban a nyelvtanulásban a gyakorlásra fordított energia ami a valós beszédet eredményezi valóban keesebb, mint ami kellene. De ezt nem kell szembe helyezni érvként a nyelvtannal szemben, hiszen mindegyikre szükség van. Szörnyü, hogy így le van maradva M.o. azokban amiket írt Zoli...

      Törlés
    2. A nyelvtanttanításnak egyedül az anyanyelvi beszélők számára nincs sok értelme, hiszen ők beszélik a nyelvet, így nincs is szükségük arra, hogy megértsék, mi miért van. Idegennyelv-oktatásban viszont, szerintem, elengedhetetlen, mert nélküle nem sokan értenék meg, arra meg sajnos kevés embernek van lehetősége, hogy anyanyelvi környezetben tanulja. A probléma az, hogy a módszerek elavultak, és az írott nyelvet helyezik a beszélt fölé, amikor éppen nem az a természetes.

      Törlés
  23. Szia Mexicano!

    Nos. Mivel már túl vagyunk a tanfolyamon a közelmúlton, nemrég vettük át az indefinido-t, legutóbbi újdonság volt az imperfecto múlt héten, de gyanítom, a mai órán tovább gyakoroljuk mind a hármat.

    Lenne néhány észrevételem, kíváncsi vagyok a véleményedre...

    Egyetértek, hogy elég nehéz értelmezni a nyelvkönyvek meghatározásait, amit egyébként nem csodálok, mert -vessetek meg, de- úgy gondolom, hogy egy nem anyanyelvű (de a lényeg: egy NEM indoeurópai nyelvcsaládba tartozó ember) számára túlbonyolított a múlt idő. Az angolnál tanultak óta már ez a véleményem (azt ezer éve tanulom), és hát a spanyolnál (mint számomra viszonylag új nyelv) is ezt kellett tapasztalnom.
    Leginkább az indefinido és a perfecto kapcsán az a problémám a használatuk nyelvkönyvekben való meghatározásakor, hogy nem mindig egzakt. A "kedvencem" az, hogy a cselekvés hatással van-e a jelenre vagy sem... Lehet, hogy az a baj, hogy túlzottan "magyarul" gondolkodom, nem világos, miért érdekes ez, de a legfőbb problémám ezzel, hogy nem egzakt, hanem relatív. Számomra erőltetettnek tűnnek a MINDENKORI magyarázatok, amivel próbálják érzékeltetni a különbséget.
    És sajnos az itteni példák (egy részével csak!) ugyanez a bajom: számomra semmi plusz jelentéssel nem bír az, hogy "meg van írva a levelem", mint az, hogy "megírtam a levelet". És az (itteni) "aludtam" és "ALUDTAM" között sem igazán értem, hogy MIÉRT van különbség. Pedig Isten a tanúm (és a családtagjaim), hogy meg akarom érteni a nyelvtant és fontosnak tartom. (Azon kevesek közé tartozom, akik az általános iskolában odafigyltek magyar nyelvtan órán, ami amúgy mindig is érdekelt: biztos anyukámtól örököltem, aki aktív éveiben magyartanár volt.) :)
    Ismétlem, vélhetően az okozza néha a fejfájást, hogy összehasonlítom (hasonlítanám) a magyar múlt idővel, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy idővel, ahogy egyre több példát, szöveget olvasok/hallok, rá fogok érezni... De biztos nem véletlen, hogy Latin-Amerikában egyáltalán nem, és -úgy tudom- Spanyolországban is egyre kevésbé használják a preterito perfecto-t (helyette az indefinido-t). Talán rájöttek, hogy az egyikkel is ugyanúgy ki lehet fejezni a dolgokat a múlttal kapcsolatban.
    Folyt. köv...

    VálaszTörlés
  24. A másik dolog: itt nem voltak felsorolva, de az órákon elhangzott, hogy bizonyos szavak használatakor adott, hogy melyik ifeidőt kell használni. A perfecto esetében pl.: esta semana, esta tarde, este...., alguna vez, stb. Az indefinido esetében, pl.: semana pasado, ayer, anoche, konkrét dátumoknál, napoknál stb... És mint a legutóbbi órán mondta a tanár (pont azért, mert én az utóbbi kategóriába vettem), a "hoy", igaz, hogy konkrét (tehát indefinido lenne a "szabály" szerint), de mivel mégiscsak a "máról" van szó, tehát perfecto. Viszont a Te példádban nem az. (Hoy vi a tu madre comprar en el mercado.) Érdekelne a véleményed erről az ellentmondásról(?), mint spanyol-szakértő. :)
    Aztán: visszatérve a korábbi, általam relatívnak tartott "kedvenc" értelmezéshez: "Ayer estudié mucho." Ha már lényeges a jelenre tett hatás, akkor én ennél a példánál én pont hogy azt mondom, hogy ez simán hatással lehet a jelenre, ha MOST (tehát amikor mondom) egy 5-öst kaptam a dolgozatomra/feleletemre, mert ez lett az EREDMÉNYE a (tegnapi) sok tanulásnak. Tehát ez esetben nem a perfecto a helyesebb? Persze, ha 1-est kaptam (vagyis hiába tanultam), akkor az "ayer" miatt helyes az indefinido. Ez egy példa arra (nálam), hogy relatív sokszor, de közben (a magyarban) ugyanazt a szót használjuk: tanultam. Slussz-passz.
    És még egy utolsót, aztán befejezem:
    Ha igaz a "szabály", hogy pl. az "esta fin de semana" után perfecto jön, és mondjuk kedden kérdezik meg tőlem, mit csináltam ezen (vagyis az elmúlt) hétvégén, KÖZELMÚLTtal válaszolok, miközben ha azt is elmondom, hogy "ayer" (hétfőn!) mit csináltam, hiába van közelebb a keddhez, mint az elmúlt hétvége, akkor már indefinido kell. Vicces. Persze lehet, hogy csak a "közelmúlt" elnevezés hibás.

    Üdv:

    Dávid

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Teljesen más a magyar igeidőrendszer, mint az indoeurópai nyelvekben, ez tény, ne is próbáld a kettőt összehasonlítani. A magyarban eleve relatív az idővonzat, a spanyolban abszolút (tehát pl. nem lehet jelen idő a mellékmondatban, ha a főmondatban múlt idő van).

      A perfecto simple és a perfecto compuesto között az az egyetlen különbség, hogy az első esetében nem fontos számodra, a másodiknál pedig fontos, hogy tudasd, hogy valami megtörtént. Ennél jobban ezt nem lehet elmagyarázni. Ha számodra fontos, hogy valamit csináltál vagy valami megtörtént, akkor a perfecto compuestót használod. Pl. Aprendí el idioma 'megtanultam a nyelvet' vs. He aprendido el idioma 'Megtanultam a nyelvet' [=végre túl vagyok rajta, sikerült stb.

      "A másik dolog: itt nem voltak felsorolva, de az órákon elhangzott, hogy bizonyos szavak használatakor adott, hogy melyik igeidőt kell használni."

      Hát pontosan ez az, ami nem igaz, és amit rosszul tanítanak. Nincs ilyen "szabály", semmilyen igeidő nincs semmilyen határozószóhoz kötve, az értelmét kell nézni mindig az adott mondatnak az adott szövegkörnyezetben. És jól látod, ha tegnap csináltál valamit, és az számodra fontos, ma megvan az eredménye, akkor bizony a perfecto compuestót használod: Ayer te he visto pasar enamorada 'Tegnap szerelmesnek láttalak, ahogy mentél' (ez speciel valami idézet egy dalból).

      Szóval ezeket a marhaságokat legjobb, ha elfelejted, hogy "ezzel a szóval ezt vagy azt kell használni". A DRAE is csak annyit mond a perfecto compuestoról, hogy elmúlt cselekvés, amely a jelenhez kapcsolódik.

      Törlés
  25. Hát jó. :) Megpróbálok kiigazodni. Csak nem értem, hogy az általam is -alapvetően- jónak tartott Király-féle könyvben is elég nyúlfarknyi magyarázat volt ezekhez, és a "Rendszeres spanyol leíró nyelvtan"-ban is. Ezek vannak a birtokomban, amelyekben bő lére eresztik a nyelvtant (mert láthatjuk, hogy a "mai" (mondjuk úgy: tanfolyamokhoz szánt) nyelvkönyvekben elég szűkmarkúan bánnak a magyarázatokkal. Ezért is csodálkoztam kicsit, hogy viszonylag keveset írtak mindkettőben (bár a "leíró nyelvtan"-ban van sok példamondat, bár ezeket még nem volt időm áttanulmányozni. Ez a másik, amit személy szerint én igénylek: a minél több (sok-sok-sok) példamondat. Mert gyanítom, azokból még talán jobban el lehet sajátítani, mint a magyarázatokból.
    Más kérdés, hogy kicsit félek használni ezeket a könyveket, mert egyik régebbi, mint a másik. :) A Király-féle, ami nálam van, velem egyidős ('74-es) kiadás. :) De ha nincs jobb... Egyébként nem értem, mert ez a bonyolultsága a múlt időnek megvan az angolban is. És feltételezve, hogy angolból léteznek jó és részletes(!) nyelvtan könyvek (nekem is van pár; mondjuk, hogy jók-e vagy sem, relatív...), de azért ahhoz eléggé jelentős és gyakori nyelv a spanyol is, hogy végre egy értelmes (használható) nyelv(tan)könyvet megírjon valaki... Ezért is remek ez a blog, mert hiánypótló! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy nálunk a legújabb tankönyvek is a 40–50 éves irodalmakra épülnek, amelyek felett már régen eljárt az idő. Hiába újak, a tartalom és a módszer ugyanúgy 100 éves. És ez ott is látszik, hogy pl. "pretérito indefinido"-t tanítanak, amikor az hivatalosan pretérito perfecto simple, meg "feltételes mód"-ot, amikor nincs feltételes mód. Talán most, miután kijött a vadonatúj komplett akadémiai nyelvtan, az NGLE (2009–2011), alaktannal, mondattannal és hangtannal, reménykedjünk, hogy a legújabb tankönyvekben már ezt fogják felhasználni.

      Sajnos a Király-féle tankönyv azzal együtt, hogy a legkevésbé rossz, szintén tele van hibával. Azon kicsit ledöbbentem, amikor a consecutio temporumnál a főmondati Espero que után futuro simple de indicativót használ a példában. Sajnos látszik, hogy nem nézte át anyanyelvű...

      Törlés
    2. Az a baj, hogy nálunk A Mekszikóiak azt hiszik, hogy az anyanyelvi lektoráció bármire is garantía. Láttam én már német könyvet, amit címzetes anyanyelvi lektorált, mégis súlyos hibák tömkelege volt benne.

      Törlés
  26. Én az Espana könyvből kezdtem el tanulni autodidakta és szerintem jó. Most inkább a Spanyol mondattárat használom, ha valami ismeretlen nyelvtannal találkozom, egyszerűen utánanézek a neten. Fordítással tanulok, nem pedig tankönyvekből. Mindig az angol nyelvvel keresek közös vonásokat. Szerintem, fontos a nyelvtan. Igénytelen dolog hibásan beszélni egy nyelvet. Persze, nézek spanyol adót is. Vettem pár órát anyanyelvi tanártól is, de annyira lityi-lötyi volt, nem volt hozzá türelmem, magamtól többet tanultam. A tanár azt mondta, hogy amerikai akcentussal beszélem a spanyolt és hogy ez gáz. Érdekes, azt már másnál is megfigyeltem, hogy a második, harmadik idegen nyelvet sok esetben nem a saját anyanyelve akcentusával beszéli, hanem az első idegen nyelvével. Mindenesetre, nekem ez a fordítós-bevésős módszer jön be. Legalábbis a legelején, amikor még az alapokat tanulom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem biztos, hogy jó az, ha az angollal próbálsz párhuzamokat találni, mert nem mindig van – a spanyolban eleve több az igeidő, mint az angolban, tehát nem mindegyiket lehet egymásnak megfeleltetni. A fordítás viszont valóban hasznos, mert így az írott nyelvet tudod gyakorolni. Ez az angol akcentusos dolog meglep, ilyenről még nem hallottam, vagy legalábbis szerintem ehhez már anyanyelvi szinten kellene beszélni az első idegen nyelvet, hogy előfordulhasson. De ezt tényleg le kellene vetkőzni, az angoltól el kellene vonatkoztatni, eléggé más a két nyelv, főleg kiejtésben. Inkább magyar akcentusod legyen, mint angol.

      Törlés
    2. Fordítással veszélyes tanulni, nem fogod tudni, hogy a hétköznapi dolgok közül mi marad ki. Abszolút nem igénytelenség hibás nyelvtannak beszélni, ha a beszéd folyékony és a kommunikáció átmegy. Meglepő, hogy anyanyelvi tanár nem tudott igazodni hozzád.

      Angollal nem kéne párhuzamot keresni, mert felesleges lépcsővel lassítod magad, triplán kell mindent fejben tartanod (magyar, angol, spanyol nyelvtani logika összehangolása). Mikor beszélsz, akkor 1. ki fogod gondolni a mondandód magyarul, 2. le fogod fordítani magadban a szavakat, 3. számbaveszed az angollal való hasonlóságot, 4. ez alapján nyelvtanilag összerakod a spanyol mondatot. Ehelyett úgy kéne, hogy 1. adott beszédszituációra előszedsz az emlékeidből kész spanyol mondatokat (2. esetlegesen kicseréled benne a szavakat, hogy jobban passzoljon az illető szitura).

      Ha már mindenképpen párhuzamokat akarsz vonni (nem javaslom), akkor a magyar nyelvvel vonj.

      Biztos, hogy amerikai angol akcentust mondott a tanár és nem latin-amerikai spanyol akcentust? Tudnál néhány szót magyarosan ideírni, hogy hogyan ejted? Az amerikai angol akcentus sem gáz, de a spanyol esetében kicsit szerencsésebb lenne a latin-amerikais vagy magyaros akcentus. Német nyelvből lehet, hogy jobb az angolos akcentus, mint a magyaros, de spanyolból fordítva van.

      A megfigyeléseddel egyedül vagy, az emberek 99,99999999999999%-a a saját anyanyelve akcentusát használja a 99. nyelvnél is, az ivódott beléjük ösztönösen. Persze néha a szavakat, nyelvtani szerkezeteket keverik, pl. németesek gyakran német szórendű angol mondatokkal operálnak, beleesnek abba a tévhitbe, hogy a magyarból nem jó meríteni, de németből biztos jobb, mert jobban hasonlít az angolra. Aztán meg nagyon nem így van.

      Törlés
    3. Kötve hiszem pl. a conversación-t "khaanvör szëisön"-nek ejted, és nem "kombërszá szjoon"/"kombérszá szjoon"-nak, vagy a fuertét "fwër dëi"-nek a "fwërtë" helyett. Ahogy gondolom a juzgar sem "dzsázgör". El nem tudom képzelni, hogy egy itthon élő magyarnak hogyan lehet spanyolul amerikai angol akcentusa. Ez kicsit olyan, mintha valaki románul, de ószuhaéli akcentussal káromkodna, meglehetősen valószínűtlen.

      Törlés
    4. "Érdekes, azt már másnál is megfigyeltem, hogy a második, harmadik idegen nyelvet sok esetben nem a saját anyanyelve akcentusával beszéli, hanem az első idegen nyelvével. "

      Akkor én a japánt német akcentussal beszélem :))

      Törlés
  27. Ilyet én sem hallottam még, hogy az ember az első tanult nyelvének akcentusával beszéli a másodikat.
    Én Angliában járok spanyol nyelvtanfolyamra, de a spanyoltanár a két kezét összeteszi, hogy nem angolosan ejtem a szavakat. Hiába, ha nem tökéletes, magyarként sokkal könnyebb dolgom van. Az angolok vért izzadnak, hogy kimondják a ,,pörgős" dupla r-t, az ny-t, és igazából egyet sem hallottam még, aki nem toldotta volna meg az aktuális szót egy angolos t-vel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a magyarok előnyben vannak egy angolhoz képest, mert a magyar közelebb áll a spanyolhoz, mint az angol.

      Az angolok nj-t ejtenek az ny helyett, képtelenségnek tűnik nekik, hogy a palatális hangoknál a nyelvnek nem a hegye ér a szájpadláshoz. Sőt az angolok a spanyol szavak végéről le szokták hagyni az r-t, mivel ők angolul nem ejtik oda, professo(r), tene(r).

      Az egy vagy több perdüléses r meg azért nem szokott nekik menni, mert az angol r ejtése közben kerekítik az ajkukat, és ez lehetetlenné teszi a spanyol/magyar r ejtését. Aztán az angolok r közben a nyelvüket széthúzzák, kiszélesítik, mikor a spanyol/magyar r-hez pont az ellenkezőjét kell csinálni.

      Bár azért meg szokták tudni tanulni, az ny-t és az r-t is, de akkor még mindig ott van a magyarban is megtalálható súrlodó j hang (esetlegesen a régies lágy-l hang), a magyarban is megtalálható gy-zárréshang, d- és b-közelítőhang, a magyarban szintén megtalálható g- és [x] réshang, a v nem [v]-nek ejtése, a [z] nem [z]-nek ejtése, az s/zs/dzs/zs ajakbiggyesztetlensége, ibériai spanyolnál a fogmedernél képzett sz, amerikai spanyolnál dentális sz (bár jó a magyar/angol dentoalveoláris sz is). A magyar hanglejtés sokkal jobban illik a spanyolba, mint az éneklős brit angol intonáció. Nagyon nehéz a hangsúlymértékes kiejtéshez szokott angolnak, hogy a spanyol szótagmértékes ritmusú, nem sorvadnak a szótagok, minden magánhangzót tisztán kell ejteni.

      Szóval szívnak az angol anyanyelvűek a spanyol kiejtéssel elég rendesen, hősiesen kell küzdeniük.

      Törlés
    2. Kifelejtettem, de az angolok a hangsúlyos valamint szünet utáni zöngétlen zár- és zárréshangokat hehezik is (p, t, k, cs). Szóval nekik a chiquito nem csi kito, hanem cshi khitou, a para nem párá -> pherá, a quando nem kwándo -> khwendou, a taza nem tászá, hanem tházá.

      Olyan érzés lehet közöttük spanyolozni, mint kisgyerekek kosármeccsén, ellenállás nélkül zúzni felnőttként :D Gondolom élvezed, mit összeszenvednek. Mondjuk én irigylem őket, világnyelvet beszélnek (igaz a szemöldöknyálazós, homokos, szar kiejtéssel), angolul spanyol nyelvterületen is megéri őket bárki. Pont emiatt nem valami motiváltak nyelvtanuláskor.

      Törlés
    3. A dupla mássalhangzókat ejtik még egynek. Emmanuel nekik i menju(ö)l és nem emmá nwel. Más már tényleg nem jut eszembe.

      Törlés
    4. Dupla mássalhangzók a spanyolban is eléggé korlátozottak, [nn] és [rr] van csak (nagyon ritkán [bb] is, pl. obvio), de vannak nyelvjárások, ahol az /nn/ is csak [n] (pl. Kolumbia), Mexikóban pedig csak akkor hosszú az /nn/, ha a hangsúlyos szótagot megelőzi vagy közvetlenül utána áll (bár az utóbbiban sem vagyok biztos), pl. az innato az [in'nato], de az ayúdennos már [a'ʝuðenos]. Ennek valószínűleg az az oka, amiről itt írtam.

      Törlés
    5. Valóban.

      Illetve előbb rosszul írtam, az "ou" helyett brit angolnál "öu" van, adjunk a spanyolos hangzásnak, o vs. öu :D

      Törlés
    6. Nem utolsó sorban a magyar és a spanyol mondathanglejtése rokon (de nem a szóhanglejtése), az angoltól viszont eltér, így ezzel is küzdhet egy angol.

      Törlés
  28. "Olyan érzés lehet közöttük spanyolozni, mint kisgyerekek kosármeccsén, ellenállás nélkül zúzni felnőttként." Ez egy telitalálat, pont ilyen köztük spanyolul tanulni! :-) A többség egyébként nem túl lelkiismeretes, 13 emberből hárman folytattuk a második évre, pedig mindenki más angol volt. Idővel rájönnek, hogy lusták, és meggyőzik magukat, hogy semmi szükségük rá, hogy másik nyelvet beszéljenek. És sajnos valahol igazuk is van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem volt egy olyan angoltanárom, aki valószínűleg olyan jól tudott angolul, hogy az agyára ment, mert magyarul is angol akcentussal beszélt: "Nézzünk meg egy phár phéldát!" :D (Mondjuk ez itt eléggé off)

      Törlés
  29. Kedves El Mexicano. hogy kell helyesen hasznalnom a visszahato iget a preterito indefinido-val? pl (El=E/3 himn)no (dormirse). Ella (caerse) en la zanja y se (romper) una pierna. mindig koszonettel zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsa!
      Él no se durmió.
      Ella se cayó en la zanja y se (le) rompió una pierna.

      Törlés
  30. Kedves El Mexicano helyes a megfigyelesem? Igy irtad: a preterito perfecto semplice II es III ragozas E/1 ì-vel vegzodik
    (elegìr-elegì; comer- comì)
    de a rendhagyo esetekben ez e-re valtozik? pl
    estar-estuve, venir-vine, tener-tuve, saber-supe, poner-puse, querer-quise, traer-traje)
    mindig koszonettel zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsa! A megfigyelésed többé-kevésbé helyes, de igazából nem ez a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy ez miért van így. Azért, mert ezek az igék ún. erős perfectumú igék, ami azt jelenti, hogy a szabályosakkal ellentétben a hangsúlyuk a tőre esik az E/1. és az E/3. alakokban. Ennek következménye, hogy -e van a szó végén és nem , mert a hangsúlytalan latin [i]-ből [e] lesz (vö. TRAXI > traje, DIXI > dije, HABUI > *HAUBI > hube), viszont amint hangsúlyos, visszajön az i: di, fui.

      Törlés
  31. Isteni a cikk!
    Bár engem csak a használat érdekelt (a képzéssel nincs gondom).
    Már csaknem tízoldalas táblázatom volt ehhez, amit különböző régi és új nyelvtankönyvek magyarázataiból, példamondataiból állítottam össze, hogy majd egyszer, ha kipihent leszek, és újraolvasom, talán nem látok, érzek annyi ellentmondást benne.
    Nagyon üdítő ez az egyszerű, ám pontosan megfogalmazott használati utasítás!
    Köszönöm.

    VálaszTörlés
  32. Holaa :) Spanyolba lakom, 9 honapja , a lenyeg hogy ratalaltam mar erre az oldaladra, min 3 honappal ezelott de kukkot sem ertettem, de hogy suliba is jarok mar vagy 3 honapja , es csak spanyolul beszelnek , ugy tanulgatok, de a mai nap megint rad akadtam, es kajak mindent ertek :D
    nagyon jol leirtad :)

    VálaszTörlés
  33. Köszönöm a visszajelzéseteket, örülök, hogy a cikk elérte a célját. :)

    VálaszTörlés
  34. hola:) Costa Ricában vagyok immár 5 hónapja és csak hogy tud, nagyon sokat segítenek a dolgok amiket itt leírtál. :)

    VálaszTörlés
  35. Köszönöm, ez a poszt jól átlátható és értelmezhető. Spanyol anyanyelvű tanár tanít, és a párom is spanyol anyanyelvű (Bolívia). Muchisimas gracias por tu ayuda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gabriella! Köszönöm a visszacsatolást, örülök, hogy segíthettem! :)

      Törlés

A hozzászóláshoz nem szükséges regisztráció, de kérjük, tiszteld meg olvasótársaidat azzal, hogy a névtelenség helyett választasz magadnak valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil használatával. Köszönjük a megértést és az együttműködést!