2011. február 6., vasárnap

Az újlatin nyelvek felosztása

Azt hiszem, ideje írnom valamit az újlatin nyelvek nyelvtörténeti besorolásáról, felosztásáról is. Bár már nagy vonalakban érintettem a kérdést korábbi bejegyzésekben, csakis a legfontosabb kritériumokat figyelembe véve, de részleteiben még nem volt szó róla. Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy egyelőre nem létezik olyan egységes és egyértelmű felosztás, melyet minden forrásban megtalálnánk, de általánosságban elmondható, hogy e nyelvek besorolását többé-kevésbé földrajzi területekhez kötik, ebből is következik, hogy adott területen beszélt nyelvek közelebbi rokonságban állhatnak egymással hang- és nyelvtanilag is (lásd a dialektuskontinuumról szóló bejegyzést).

Az újlatin nyelvek jelenkori elterjedési területe – kék: francia; narancs: portugál; zöld: spanyol;
sárga: olasz; piros: román (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

A hagyományos, keleti és nyugati ágra való felosztást (melyet a többesszám-képzés típusa, illetve a magánhangzók közötti, eredetileg zöngétlen felpattanó zárhangok – [p], [t], [k] – kezelése határoz meg) senki nem vitatja, és szintén nem kérdéses, hogy például vannak galloromán és iberoromán nyelvek; azonban egy-egy nyelv csoportba sorolása eltérhet a különböző források szerint – annál is inkább, mert mint ismeretes, eleve vitás és tudományossággal nem is megválaszolható kérdés, hogy ilyen közeli rokonságban álló nyelvváltozatok közül hol húzható meg a határ a nyelv és a nyelvjárás között. Erre a legjobb példa, hogy például a katalán és az okcitán nyelv annyira közel állnak egymáshoz, hogy egyetlen nyelv két változatának is tekinhetőek (és tekintették is régebben), bizonyos források mégis az iberoromán nyelvekhez sorolják a katalánt, míg a galloromán csoportba az okcitánt, vagyis igazából e két nyelv átmenetet alkot a két csoport között.

Az alábbiakban megpróbálom – a teljesség igénye nélkül – vázolni az újlatin nyelvek felosztását.

Indoeurópai nyelvcsalád
  itáliai ág
    latin nyelv / újlatin nyelvek
  • keleti ág (román nyelvjárások)
    • román (dákoromán, tulajdonképpeni román)
    • aromán
    • isztroromán
    • meglenoromán
  • itáliai-dalmát csoport (hagyományosan a keleti ághoz sorolták)
    • dalmát
    • olasz (toszkán, irodalmi olasz) és középső olasz nyelvjárások
    • korzikai
    • délolasz nyelvjárások (bari, nápolyi-calabriai, pugliai, tarantói stb.)
    • szicíliai (extrém délolasz)
  • nyugati ág
    • galloromán csoport
      • galloitáliai nyelvek (hagyományosan: északolasz nyelvjárások)
        • emilián-romanyol (két nyelvjáráscsoport)
        • ligur
        • lombard (keleti és nyugati változat, számos nyelvjárással)
        • piemonti
        • velencei
      • gallorétiai nyelvek
        • rétoromán
          • romans (tulajdonképpeni rétoromán, számos nyelvjárással)
          • ladin
          • friuli
        • oïl-nyelvek (hagyományos elnevezés arra utalva, hogy az ’igen’ szó a franciában a latin HOC [EST] ILLUD kifejezésből származik)
          • francia (sztenderd) és közeli dialektusok (vallon, pikárd stb.)
          • jèrrais (normann nyelvjárás)
          • frankoprovanszál vagy arpitán (átmenet a francia és az okcitán nyelv provanszál nyelvjárása között)
        • oc-nyelvek (hagyományos elnevezés arra utalva, hogy az ’igen’ szó az okcitánban a latin HOC-ból származik)
          • okcitán (hagyományosan: provanszál) és nyelvjárásai (északi: lemosin, auvernhat, vivaroalpenc; déli: lengadocian [sztenderd okcitán] és provençau [provanszál]; illetve gascon [gascogne-i])
          • katalán (katalóniai, valenciai, baleári)
    • iberoromán (spanyol-portugál) csoport
      • aragóniai (hagyományosan csak „spanyol nyelvjárás”)
      • kasztíliai (tulajdonképpeni spanyol) és nyelvjárásai (aragóniai, kasztíliai, leóni, extremadurai, murciai, andalúz, Kanári-szigeteki, latin-amerikai nyelvjárások)
      • aszturleóni (nyelvjáráscsoportok: kelet-asztúriai, közép-asztúriai, leóni)
      • galiciai-portugál (a galaikoportugál vagy óportugál folytatásai)
      • mozarab † (arab hatástól érintett vulgáris latin nyelvjárások összessége)
    • déli csoport
      • szárd, északi (logudorói-nuorói nyelvjárások)
      • szárd, déli (campidanói nyelvjárások)
  • korzikai-szárd átmeneti dialektusok
    • gallurai
    • sassari
Megjegyzés: Egyes források az aragóniait és a mozarabot egy külön „galloibér” csoportba sorolják a nyugati ágon belül, míg a szárd nyelvjárásokat egy teljesen különálló déli csoportba. Hangtani és nyelvtani sajátosságai alapján (zöngétlen intervokális zárhangok zöngésülése, a többes szám jele az -s) azonban a szárd egyértelműen a nyugati ághoz tartozik.

9 megjegyzés:

  1. A román és spanyol nyelv közti hasonlóságokról szeretnék valamit hozzáfűzni. Mivel a románnyelvet jobban ismerem és beszélem, mint a saját anyanyelvem (sajnos), a következőt vettem észre:
    A spanyol nyelv nem, vagy más irányba modernizálódott, mint a román. Én különböző spanyol szavakat ismerek, amelyek a románban is léteznek de használatuk mára már elkopott, sértő is lehet a egy-egy esetben. Pl. Mujermuiere (rom). Ha manapság így szólítod meg a nejed, legjobb esetben megúszod egy pofonnal. Sok ilyen szó létezik. Tehát, úgy érzem, hogy a román nyelv modernizálódott miközben a spanyolban vagy ez kimaradt vagy más irányban ment végre ez a folyamat. Az említet szó és a többi hasonló olyan archaikusnak tűnik. Üdv, BB

    VálaszTörlés
  2. Inkább a más irányba változott lenne a helyes megközelítés, ugyanis értelemszerűen minden nyelv változik, tehát olyan nincs, hogy az egyik "régi marad", a másik pedig "modernizálódik".

    Az valóban igaz, hogy az újlatin nyelvek közül a szélső területeken lévők régiesebbek lehetnek, de mindig csak egy-egy tulajdonság vonatkozásában (pl. amiben az egyik régiesebb, abban a másik újítóbb és fordítva). A spanyol és a portugál megőrzött olyan latin szavakat, melyek más újlatin nyelvekből eltűntek (cuyo 'akié/amié', nunca 'soha', arena 'homok' stb.), de ez a románra is igaz: pl. a latin SCIO 'tud' ige folytatása egyedül a románban maradt meg az összes újlatin nyelv közül (ştiu), és az sem utolsó szempont, hogy a háromnemű névszórendszer és bizonyos nyelvtani esetek is csak a románban maradtak meg (kérdés persze, hogy ez nem a szláv nyelvek hatása-e), tehát ebből a szempontól a román még a spanyolnál is régiesebb újlatin nyelv. :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a "bizonytalansagot" a katalanal talan a legegyszerubben ugy fogalmazhatjuk meg, hogy nyelvi szempotbol (nyelveszetileg) inkabb galloroman, politikai okokbol (es ezert sociolingvisztikai szempontbol) iberoroman. Ezert szerintem a bizonytalansag latszolagos, valojaban csak ket kulonbozo szemlelet utkozik, es nem ugyanazon paradigman belul van vita, ami jelentene a valodi bizonytalansagot. Mintha almat a kortevel .... de az nyilvanvalo hogy a ket csoport kozotti atmenetet alkotja,- hiszen a spanyol-katalan-okcitan-francia nyelvek dialektualis kontinuumot alkotnak-, csak nem mindegy melyikhez all kozelebb ....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mivel a katalan es az okcitan rendkivul hasonlo, a kulonbozo alcsaladba valo sorolasuk bizonyitja a politikai okokat, hiszen ha ez egyik iberoroman vagy galloroman, akkor a masik is az...

      Törlés
    2. Az alapvető kérdés az, hogy mit jelent a "nyelvi szempontból". Az újlatin nyelveket területi alapon sorolják be hagyományosan, ugyanakkor a területi besorolás nyilván azt is feltételezi, hogy az egymáshoz közelebb álló nyelvváltozatok nyilván nyelvtanilag és hangtanilag is hasonlóak. Az okcitánt is csak területi alapon szokás a galloromán csoportba sorolni (mivel az egykori római Gallia területén beszélik), de az teljesen igaz, hogy nyelvtörténetileg a katalánnal van szoros kapcsolatban. A rómaiak az Alpokon és a Pireneusokon keresztül jutottak el Galliába és Hispániába is, amiből egyértelműen következik, hogy a Pireneusok két oldalán beszélt nyelvváltozatok állnak a legközelebb egymáshoz, hiszen oda jutottak el először. A modernebb források az okcitánt és a katalánt már sem a gallo-, sem az iberoromán csoportba nem sorolják, hanem az ún. okcitanoromán csoportba.

      Törlés
  4. "a háromnemű névszórendszer és bizonyos nyelvtani esetek is csak a románban maradtak meg (kérdés persze, hogy ez nem a szláv nyelvek hatása-e)"

    Ezek nem "megmaradtak" a románban, hanem szláv, ill. balkáni mintákat követnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. A nyelvi hatás kétféleképpen mutatkozhat meg alapvetően: vagy egy másik nyelv hatására kialakul/megváltozik valami, ami addig nem volt jellemző az adott nyelvben, vagy pedig éppen megmarad valami a mintájára, ami a többi rokon nyelvből eltűnik. Éppen ezért nehéz tudományosan igazolni, hogy melyik esetről van szó. Joggal feltételezhető, hogy a románban a szláv és a balkáni nyelvek mintájára tér el sok minden a többi rokon nyelvtől, mert ha nem így lenne, akkor a többi újlatin nyelv sem különbözne ennyire a romántól. (A szárd például legalább annyira elszigetelten fejlődött, mint a román, mégis ugyanúgy eltűnt az esetrendszer, és a határozott névelő is a szavak előtt áll. Azt persze hozzá kell tenni, hogy a román főnévragozás is valójában nem a főnevek ragozása, hanem a velük összeolvadt "névelőé", az újlatin névelő pedig a latin mutató névmás folytatása, amelynek a többi újlatin nyelvekben is megmaradt az esetragozása a személyes névmásoknál.)

      A románról részletesen itt.

      Törlés
  5. Apróság, de nem értek egyet a "dákoromán" terminus használatával. Ha el is fogajuk, hogy a román egy újlatin nyelv, akkor sem szól az égvilágon semmi a mellett, hogy bármilyen történelmi közük lenne Dácia provinciához. Újlatin nyelveket a Balkánon is beszéltek, és arra viszont igenis vannak történelmi adatok (elég megnézni egy régi térképet, de más bizonyítékok is kínálkoznak), hogy a román nép onnan vándorolt északnak a középkor folyamán. Annak meg vajmi csekély esélyét látom, hogy egy teljes nép évszázadokra elhagyta volna őshazáját, majd némi hegyi pásztorkodással eltöltött idő után kollektíve visszaszivárogtak volna. Egyébként a dákoromán elmélet már a saját hazájában is kezd kimenni a divatból, ugyanis nincs rá szükség a területi követeléseik igazolására -amire eredetileg kitalálták. Most már övéké Erdély, akkor is, ha nem ők voltak ott előbb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szakirodalom nevezi így (az meg nem kérdés, hogy elfogadjuk újlatin nyelvnek, ez teljesen evidens). A románról egyébként van külön cikk is.

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.