2011. február 11., péntek

Az indoeurópai nyelvcsalád

Az indoeurópai nyelvek Eurázsiában – újlatin, kelta, germán,
balti és szláv, albán, görög, örmény, indoiráni nyelvek
Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)
Az előző témában az újlatin nyelvek felosztásáról írtam, amelyek szintén a hatalmas indoeurópai nyelvcsalád egyik csoportját képezik. Itt részletesebben kitérnék erre a nyelvcsaládra, annál is inkább, mert bizonyára sokaknak kavarodás van a fejében, mit is takar az indoeurópai nyelvcsalád fogalma, s mely nyelvek tartoznak ide.

Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, mit is takar a nyelvcsalád fogalma. A nyelvcsalád olyan nyelvek összessége, amelyek bizonyítottan – vagy feltételezhetően – egy közös őstől származnak; ezt a közös őst alapnyelvnek nevezzük. Vannak, akik vitatják a nyelvcsaládok létezését, és mindenféle más – tudománytalan – elméletet próbálnak felállítani a nyelvek rokonságára; azonban a tudomány mai állása szerint, a rokon nyelvek csak úgy lehetnek rokonok (a keveréknyelvek kivételével), ha közös ősből – alapnyelvből – származnak, még akkor is, ha ezt az alapnyelvet közvetlen bizonyítékok által nem ismerhetjük (mivel a legtöbb esetben ez nem volt írott nyelv). Az alapnyelveket így a tudósok a mai rokon nyelvek szavai alapján próbálják meg rekonstruálni.

Az indoeurópai, régiesebb kifejezéssel indogermán (az elnevezések az e nyelvcsaládba tartozó nyelvek legszélső területeinek nevéből származnak) nyelvcsalád tagjait az egész Földön beszélik, hiszen a hódításokkal eljutottak Amerikába, Afrikába és Ausztráliába is; így a világ legelterjedtebb nyelvcsaládjaként szokás említeni. Természetesen nem az indoeurópai az egyetlen nyelvcsalád a Földön, hiszen a magyar sem ebbe tartozik: a legfontosabbak még az uráli (finnugor és szamojéd nyelvek), az altaji (török és mongol nyelvek, talán a japánnal és a koreaival – vitatott), az afroázsiai vagy sémi-hámi (arab, héber stb.), az ausztronéz (maláj-polinéz) nyelvcsalád (maláj-indonéz, filippínó, malgas, hawaii stb.), és számos nyelvcsaládot alkotnak az Amerikában őshonos indián nyelvek is.

Az indoeurópai nyelvcsalád tagjai tehát egy nem közvetlenül ismert, de feltételezett alapnyelvből, az indoeurópai alapnyelvből (rövidítése a külföldi szakirodalmakban általában PIE: Proto-Indo-European, protoindoeuropeo stb.) származnak, amelynek őshazájáról nincs egyetértés a nyelvészek között: egyesek a Fekete-tenger vidékére, mások Közép-Európa északi részére tennék, egy újabb elmélet szerint pedig Anatólia területén lenne. Az alapnyelv az i. e. 5. évezred körül kezdett nyelvjárásokra bomlani, melyek a népvándorlással egyre inkább eltávolodtak egymástól, belőlük újabb – köztes – alapnyelvek alakultak ki, majd azok ismét nyelvjárásokra bomlottak, és így tovább: így születettek a mai indoeurópai nyelvek ágai vagy csoportjai.


A király és az isten – rövid mese rekonstruált indoeurópai alapnyelven

Az indoeurópai nyelvcsoportokat hagyományosan két fő ágra: keletire és nyugatira szokás osztani, amelyek abban különböznek egymástól, hogy az alapnyelvi *k- hangot megőrizték-e mint veláris [k]-t, vagy pedig ez palatalizációs folyamatok által elöl képzett réshanggá – főleg [sz]-szé – alakult. Ez alapján a keleti ágat szokták szatem nyelveknek (az alapnyelvi *kmtom ’száz’ szó avesztai megfelelője, amely azt szemlélteti, hogy a *k > sz-szé vált), míg a nyugatit kentum nyelveknek (a klasszikus latin centum ’száz’ szó kiejtése alapján) nevezni. Tehát például a ’szív’ jelentésű rekonstruált alapnyelvi tőnek, a *k(e)rd-nek a kentum nyelvekhez tartozó latinban cor(d-), a görögben kard-, az angolban heart, viszont a szatem ághoz tartozó szláv nyelvekben szerd- felel meg.

Bár azt is figyelembe kell venni, hogy a keleti–nyugati, illetve szatem–kentum-felosztás mára már kissé elavult, ugyanis pl. a tokhár nyelveket keleten, a mai Kína területén beszélték, mégis kentum nyelvek (vagyis megőrizték a veláris *k-t); másrészt pedig a mai modern indoeurópai nyelveknél átmenetek is vannak a két ág között (pl. az itáliai ághoz tartozó klasszikus latin megőrizte minden helyzetben a *k hangot, azonban később – a vulgáris latinban és az újlatin nyelvekben – e és i előtt sz vagy cs hangokká vált, vagyis a mai újlatin nyelvek is hangtanilag valójában átmenetet képeznek a kentum és a szatem nyelvek között). Mindezt korrigálandó, ma már inkább az az elfogadott felosztás, mely szerint minden nyelv kentum, amelyik nem (egyértelműen) szatem jellegű.

Az indoeurópai nyelvek szétterjedése (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

Lássuk tehát – a teljesség igénye nélkül – e hatalmas nyelvcsalád csoportjait és legfontosabb tagjait (a † utódok nélkül kihalt nyelvet jelöl; (k) = kentum, (sz) = szatem nyelvek):

INDOEURÓPAI NYELVCSALÁD
  • anatóliai ág (k) (régi kis-ázsiai nyelvek): hettita, palái, lüd stb.
  • indoiráni ág (sz)
    • ind nyelvek (a szanszkrit vagy óind leszármazottjai): hindusztáni (változatai a hindi és az urdu), bengáli, cigány (romani; nem tévesztendő össze a beás nyelvvel, amely az újlatin román nyelvnek egy cigányok által használt régies változata), nepáli, pandzsábi, szingaléz stb.
    • iráni nyelvek: óperzsa, középperzsa (pehlevi), újperzsa (változatai: dari, fárszi, tádzsik), kurd stb.
  • örmény nyelv (sz) (keleti és nyugati változat)
  • tokhár nyelvek (k) (A és B nyelv)
  • szláv ág (sz)
    • keleti szláv nyelvek: belorusz, orosz, ukrán
    • nyugati szláv nyelvek: cseh, szlovák, lengyel
    • déli szláv nyelvek: szerb–horvát–bosnyák, szlovén, bolgár, macedón
  • balti ág (sz) (a szláv nyelvek közeli rokonai, de az egység vitatott): lett, litván, óporosz
  • albán nyelv (geg és toszk változat)
  • görög nyelv (k) (ógörög nyelvjárások, középgörög vagy bizánci, újgörög)
  • régi balkáni nyelvek † : fríg, illír, messzáp, trák stb.
  • germán ág (k)
    • keleti germán nyelvek † : gót, vandál, gepida stb.
    • nyugati germán nyelvek: angol, fríz, holland és afrikaans, alnémet, német stb.
    • északi germán (skandináv) nyelvek: dán, izlandi, norvég, svéd
  • italikokelta ág (k)

Természetesen vannak nyelvek, melyeknek a nyelvcsaládon belüli hovatartozása vitatott (pl. az örményt sokáig az indoiráni nyelvek közé sorolták), illetve olyanok is, amelyek önállóan fejlődtek a nyelvcsaládon belül, vagyis nincsenek közelebbi rokonaik (pl. a görög és az albán).

Szintén említést érdemel, hogy a nyelvrokonság (tehát az a tény, hogy több nyelv egy közös ősnyelvből származik) természetesen nem jelenti azt, hogy a rokon nyelvek a mai állapotukban is hasonlítanak egymásra. A nyelvek folyamatosan változnak, különböző hatások érik őket, átvesznek más (rokon vagy nem rokon) nyelvekből szavakat, és bár elképzelhető, hogy az idők során felismerhetetlenül megváltoznak a közös nyelvállapothoz vagy akár több rokon nyelvhez képest, de persze ettől még mindig ugyanabba nyelvcsaládba tartoznak. A legjobb példa erre a ma beszélt (szigeti) kelta nyelvek: ezek hangzása ma már inkább a germán nyelvekéhez hasonlít, viszont a régi ókelta nyelvek sokkal inkább a latinra hasonlítottak, egyes források szerint még kölcsönösen érhetőek is voltak valamennyire a latinnal (s többek között ez lenne az oka, amiért az ókelta nyelvű őslakosság viszonylag hamar megtanulta és átvette a latint Galliában és Hispaniában).

Befejezésül érdekességként megemlíteném az egyszerű tőszámnevek (1–10) indoeurópai alapnyelvi rekonstruált alakjait:
  1. *hoinos (ang. one, ír haon, gör. ena, lat. unus, sp. uno, orosz adjin);
  2. *duwō (ang. two, ír , gör. dío, lat. duo(s), sp. dos, or. dva, szanszkrit dvé);
  3. *trei(e)s (ang. three, ír trí, gör. tría, lat./sp. tres, or. tri, szkr. trini);
  4. *kwetuor (ang. four, ír ceathair, gör. tettara, lat. quattuor, sp. cuatro, or. csetire, litván keturi, szkr. csatvári);
  5. *penkwe (ang. five, ír cúig, gör. pente, lat. quinque, sp. cinco, or. pjaty, szkr. panycsa);
  6. *sweks (ang. six, ír, gör. hex, lat. sex, sp. seis, or. seszty, szkr. sas);
  7. *septm (ang. seven, ír seacht, gör. hepta, lat. septem, sp. siete, or. szegyem, szkr. szapta);
  8. *okʲtō (ang. eight, ír ocht, gör. okhtó, lat. octo, sp. ocho, or. voszem, szkr. asta);
  9. *neun (ang. nine, ír naoi, gör. enneá, lat. novem, sp. nueve, szkr. nava);
  10. *dekʲmt (ang. ten, ír deich, gör. deká, lat. decem, sp. diez, or. djeszity, szkr. dasa).

9 megjegyzés:

  1. "a tudomány mai állása szerint, mivel a nyelvek csakis egyféleképpen keletkezhetnek, méghozzá egy korábbi nyelv (nyelvállapot) változatainak (nyelvjárásainak, dialektusainak) önállósulása révén"

    Ez azért így nem igaz. Először is, vannak pidzsinek, ezekből kreolizációval keletkezhetnek teljes értékű nyelvek. Nagyon kevés példát ismerünk ugyan, de vannak keveréknyelvek is. És ne feledkezzünk meg a mesterséges nyelvekről sem. És ott vannak azok a jelnyelvek is, amelyek abszolút a semmiből keletkeztek. http://www.nyest.hu/hirek/a-beduin-falu-ahol-nemcsak-a-siketek-jelelnek Elvben semmi nem zárja ki, hogy beszélt nyelvek is keletkezzenek így megfelelő helyzetben.

    Ha a fenti állítás igaz lenne, akkor megoldódna egy régi dilemma is: miszerint az összes nyelv egyetlen ősnyelv leszármazottja-e. Ha ugyanis csak "osztódással" születhetnének nyelvek, akkor ez a kérdés fel sem merülhetne. (Az viszont annál inkább, hogy akkor minként jött létre az első nyelv.)

    Vannak, akik azt mondják, hogy a nyelvek osztódással való szaporodása csak bizonyos történelmi periódusokat jellemez, más periódusokban másképp is születhetnek új nyelvek. http://www.nyest.hu/hirek/nyelvek-tundoklese-es-bukasa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért ne feledjük, hogy ez a cikk elsősorban hétköznapi embereknek, érdeklődőknek szól. Felesleges az apró részletekben ennyire elveszni. Az indoeurópai nyelvekről teljesen jó képet ad és elhelyezi a többi nyelvcsalád között őket. A keveréknyelvekre egy mondat erejéig kitért a cikk, ez bőven elég. Ennyivel a programozási nyelvekről is írni kéne a cikkben, ami kb. annyira kapcsolódik az indoeurópai nyelvekről szóló alapvető ismeretterjesztéshez, mint a jelnyelv vagy a mesterséges nyelvek.

      "Elvben semmi nem zárja ki, hogy beszélt nyelvek is keletkezzenek így megfelelő helyzetben."
      Nem tudom, ez csak egy elmélet, feltevés-e, amit nem bizonyít semmi, vagy példákat is lehet rá említeni, de az indoeurópai nyelvek témájához nem is kapcsolódik különösebben.

      "Ha a fenti állítás igaz lenne, akkor megoldódna egy régi dilemma is: miszerint az összes nyelv egyetlen ősnyelv leszármazottja-e."
      Ez végképp túlmutat az eredeti témán. Szerintem ez már nem is nyelvészeti kérdés. Más kérdés, hol voltak először olyan emberek, akiknek az agya már képes volt a nyelv használatára. Először egyetlen csoportban éltek az ilyen emberek, megalkották a nyelvüket és utána széledtek szét? Vagy előbb széledtek szét és utána alkották meg a nyelvet? Ez már meglehetősen interdiszciplináris kérdés, mindenesetre érdekelne, mit tud erről a tudomány.

      Törlés
  2. Köszönöm az információt, valóban pontatlan volt így ez a megközelítés (kissé fogalomzavarban voltam, mert az új nyelvek keletkezését kevertem a nyelvrokonsággal).

    "Ha a fenti állítás igaz lenne, akkor megoldódna egy régi dilemma is: miszerint az összes nyelv egyetlen ősnyelv leszármazottja-e."

    Igenám, csak ehhez azt is kellene tudni, hogy létezett-e az a bizonyos "első nyelv", vagyis hogy az emberiség a Föld egyetlen pontján kezdett-e el beszélni. Márpedig ezt sem tudjuk (erről beszéltünk is e-mailben).

    VálaszTörlés
  3. Az anatóliai származás teóriáját az (is) gyengíti,hogy az alapnyelvre nem tudnak rekonstruálni a szőlőre és a pálmafára elnevezést,márpedig ezek a növények őshonosak azon a területen ( nem beszélve az i.e alapnyelv feltételezett kaukázusi és uráli/finnugor kapcsolatairól,ill. régészeti kutatásokról, ezt még anno a Nyest-en is említettem).

    VálaszTörlés
  4. Az, hogy most nem tudnak rekonstruálni, nem jelenti, hogy nem is volt rá szavuk akkoriban....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez így van; az újlatin nyelvek a kiváló példái annak, hogy sok olyan szónak, amely a latinban létezett, nincs nyoma bennük, hanem mást használnak helyette (ld. pl. a ’háború’ jelentésű bellum – a mai nyelvekben a germán *werra folytatóit találjuk).

      Törlés
  5. Én akkor akadok meg mindig, amikor az ind nyelvek között említik a cigányt is egyszerűen. Ilyenkor a ma nálunk beszélt cigány nyelv jut eszembe, és az, hogy ennek is két ismertebb fajtája van, a lovári és a beás, amiket szintén neveznek cigány nyelvnek is. A beás a román és a magyar nyelv keveréke, amennyire tudom. A lováriban is rengeteg magyar jellegzetesség lehet, de talán ez áll közelebb ahhoz a cigány nyelvhez, ami az ind csoportba tartozik?
    Megtévesztő, hogy cigánynak nevezik az ind nyelv egyik fajtáját is, és azokat a nyelveket is, amiket nálunk, vagy akár máshol beszélnek a cigányok, amire a helyi ország nyelve erőteljesen hat, amennyire tudom.
    Az ind csoportba tartozó cigány mihez áll közel, vagy mire hasonlít leginkább? És a lovári nyelv is ennek egyik változata? A beás pedig újlatin nyelvnek számít? Ez már bonyolultabb lehet, mert itt már mindenféle nyelvek hatnak a nyelvváltozatokra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cigány nyelvnek csak az újind nyelv (romaní) változatait hívják, a beás természetesen újlatin nyelv. Az, hogy az emberek mit mondanak összevissza, már teljesen más kérdés. :) Még a Spanyolországban beszélt caló sem a romaní nyelv változata, hanem egy spanyol alapú argónyelv cigány szavakkal. De jó, hogy erre felhívtad a figyelmem, majd pontosítom a cikket.

      Törlés
  6. Hadd tegyem hozzá az ismert hettita számneveket. Az indogermanisták mindent elkövetnek, hogy a hettitát utód nélküli holt nyelvnek könyvelhessék el, mivel ha annak lenne bármi köze az IE nyelvekhez, azonnal borulna a hétezer éves nyelvi időrendi légvár.
    1 *šiy
    2 da
    3 teri
    4 *mewi
    7 šipta
    És hogy ne feledkezzünk meg a két legelső kultúrnyelvről:
    6 àš. šeššet
    7 imin, sebe
    Természetesen az akkor már háromezer éve létező IE nyelvek valamelyike hatott az akkád nyelvre. (šeššet, sebe) De inkább a sumerre, mert a šeššet nyilván az àš-ból származik. De jelentésátvitellel az "egyetlen", azaz isten jelentésű sumer an is egyértelműen indoeurópai származék. Na csak ennyit hirtelen az i. e. 5000-ig rekonstruált (ebből 4000 év írásos forrásoktól mentes fikció) indoeurópai alapnyelvről.

    VálaszTörlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.