2011. január 12., szerda

Az sem mindegy, mikor raccsolunk!

Sokan állítják, hogy a francia nehéz nyelv – legalábbis, ami az írás és a kiejtés közötti (olykor jelentős) eltéréseket illeti. Azonban míg a franciák következetesen „raccsolnak”, a portugálban az sem mindegy, mikor tesszük. A mostani témám tehát a kevéssé ismert portugál nyelv lesz, amelyet talán sok laikus – furcsa hangzása alapján jogosan – első hallásra szláv nyelvnek gondol. Előre figyelmeztetem a nyelvész olvasókat, hogy nem mindent kell ám kritikus szakmai szemmel nézni és komolyan venni, amit itt leírok. :-)

Akkor vágjunk bele! A franciáról, sokak által a latin legszebb hangzású leszármazottjaként számon tartott nyelvről köztudott, hogy nem könnyű, már ami az írás és a kiejtés közötti eltéréseket illeti. Miért tér el nagy mértékben egyes nyelvek írása a kiejtéstől? Erre a válasz viszonylag egyszerű. A nyelvek lejegyzése, vagyis helyesírása konvencionális szabályokon alapszik. Egyes nyelvek helyesírása közel fonetikus, vagyis majdnem egy az egyben érvényesül a betű – kiejtett hang megfeleltetés. Azonban más nyelvek helyesírása történeti, vagyis régebbi nyelvállapot kiejtését tükrözi, mint amelyet ma beszélnek, mert az írás nem követte a beszéd változásait. Azonban az is lehet az oka ennek az eltérésnek, hogy a helyesírás nem a jelenleg beszélt sztenderd nyelvváltozat kiejtésére épül.

Akik viszont azt állítják, hogy a francia nehéz nyelv, biztos nem volt még dolguk a portugállal. Mint minden nemzeti nyelvváltozat, a portugál is valójában egy nyelvjárás-folytonosságot (dialektuskontinuumot) alkotó nyelvváltozatok összessége – számos átmenettel a legközelebbi rokonnak tartott spanyol felé – melyben az európai sztenderd nyelvváltozat alapjául egy déli nyelvjárás, méghozzá a coimbrai szolgál (míg az északi nyelvjárások sztenderdizált változata a Spanyolország északnyugati szegletében beszélt galiciai nyelvként ismeretes).

A híres Krisztus-szobor a Rio de Janeiro-i Corcovado-hegyen – Brazília (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

Első ránézésre mindenki fellélegzik, amikor meglát egy portugál mondatot vagy kifejezést, mondván, hogy „ez majdnem ugyanaz, mint a spanyol”. Az óriási meglepetés csak akkor éri, amikor meghallja a beszélt nyelvet, amely leginkább azzal a vicces mondással jellemezhető, hogy „káposztát írnak, uborkát ejtenek”. A rendkívüli írásbeli hasonlóság alapján, bár azt gondolhatnánk, hogy akár nyelvjárások is lehetnének, azonban míg a spanyol kiejtés nagyjából az „írást követi” (azaz pontosan fogalmazva az írott norma nem tér el sokban a beszédtől), addig a portugál esetében éppen ennek ellenkezőjéről van szó: egy spanyolos előképzettséggel rendelkező igencsak megszenvedhet vele, mire megért egy-egy portugál szót, amit esetleg pontosan ugyanúgy írnak le, mint spanyolul!

A portugál hangrendszer – a spanyoltól eltérően – bővelkedik az orrhangú magánhangzókban és kettőshangzókban (ezzel talán még a franciát is felülmúlja!), nem beszélve arról, hogy egy-egy ilyen magánhangzó ejtésében is lehetnek óriási különbségek az európai és a brazíliai nyelv között (pl. a banheira ’fürdő’ szó Portugáliában kb. úgy hangzik, hogy [bönyájrö], míg Brazíliában kb. [bányéjrá]). Persze ne feledjük, hogy nagyon sok portugál magánhangzónak egyáltalán nincs magyar megfelelője, ami még inkább nehézséget okoz azoknak, akik a spanyol kiejtéshez szoktak hozzá (a jellegzetes portugál -ão végződés például hasonló a spanyol aunque szó első szótagjához – viccből szoktam mondani, hogy leginkább a macskanyávogáshoz lehetne hasonlítani). A hangsúlytalan szó végi o-t általában [u]-nak ejtik (de bizonyos nyelvjárásokban [o]-nak), míg a hangsúlytalan e-t az európai portugálban gyakran ki sem ejtik, vagy alig hallható [ö~ü] szerű hang; Brazíliában ez viszont a szó végén [i], máshol rövid [é].

A mássalhangzókkal általánosságban nincs olyan nagy „gond”, viszont itt is akadnak furcsaságok. A szó végi -m csupán az előtte álló magánhangzó nazális ejtését jelöli, amit szintén jelölhet az ã is (vagyis a szó végi -am ugyanaz, mint az -ã), viszont például a magyar [s] hangot négy különböző betű is jelölheti: a ch, az x, illetve mássalhangzó előtti helyzetben és a szó végén az s és a z is! A g-t e, i előtt, és a j-t viszont nem a spanyolhoz, hanem a franciához hasonlóan, [zs]-nek ejtik.

Lisszabon egyik nevezetessége, a Belém-torony, egy 16. századi erőd – Portugália (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

Ha viszont már francia, akkor egyebek mellett rögtön a raccsolás jut eszünkbe. Nos, a portugálban is raccsolunk, de nem mindegy, mikor! Az [r] hangot ugyanis Portugáliában csak szó elején, valamint akkor kell „raccsolni” (szakkifejezéssel élve: a nyelvcsap pergetésével ejteni), amikor az hosszú (vagyis írásban -rr- jelöli). Brazíliában itt is kissé kacifántosabb a helyzet, hogy véletlenül se legyen egyszerű dolga a nyelvtanulónak: az r-t csak magánhangzók között, illetve a br, cr, dr, fr, gr, pr, tr, vr (vagyis a „muta cum liquida”) kapcsolatokban ejtik úgy, mint magyarul: a szó végén általában néma, szótag végén és kettőzve írva „raccsolt”, szó elején pedig gyakran egész egyszerűen [h]-t ejtenek helyette! Így pl. a requebrar ’rázni, udvarolni’ szó Brazíliában valahogy így hangzik: [hékébrá].

Még egy érdekesség a brazíliai nyelvjárások többségében, hogy képtelenek a [ti], [di] szótagok kiejtésére: azok mindig palatalizálódnak, vagyis helyettük kb. [csi]-t és [dzsi]-t mondanak (így ejtik a ti/di-nek, valamint hangsúlytalan szóvégen a te/de-nek írt csoportokat, illetve a te ’téged/neked’ és de ’-ból/-ből stb.’ szócskákat is). Tehát az eddigiek alapján pl. a rádio ’rádió’ szó Portugáliában [Rádju] – „raccsolt” [r]-rel –, míg Brazíliában kb. [hádzsu]. S most gondoljunk bele: vajon egy gyakorlott spanyolul tudó felismerné az utóbbiban a spanyol radio [rádio] szót? – Aligha...

A portugál tehát megtévesztő jelenség: írásban spanyol, kiejtésbenfrancia – ha nem is „kínai”. Az alábbi videó nemcsak kellemes zene, hanem tanulságos is: a dalszöveget felül spanyolul, alul portugálul láthatjuk.

38 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes az a jelenség, ami a brazil portugálban játszódott le a „d” „t” hangok esetében. Kezdetben ezek ugyan úgy „di”, „ti” szótagok voltak mint az európai portugálban. Aztán valamiért palatizálódni kezdtek és „gyi” „tyi” szótagokká váltak, majd a palatizáció előre haladottá vált és lett „dzsi” „csi” szótag. Arra kíváncsi lennék, hogy ez minek a hatására következett be: esetleg egy vagy több indián nyelvé, afrikai nyelveké?

    VálaszTörlés
  2. A jelenség állítólag Rio de Janeiróból indult és terjedt el egyre inkább. A hangváltozásokat sokszor elég nehéz konkrét okokkal magyarázni. Természetesen közrejátszhat más nyelvek hatása, de lehet pusztán belső fejlődés is. A latinban is ugyanez megtörtént a "ti" szótaggal magánhangzó előtt, lásd a -tio végződést, amit ma az összes újlatin nyelvben c-vel vagy sz-szel ejtenek (és ennek szintén palatalizáció volt az oka: ti > tyi > ci > szi. A románban szintén palatalizálódott a ti, di, vö. verde 'zöld' > tsz. verzi 'zöldek', ţi [c(i)] 'neked'.

    Az i előtti palatalizáció természetes jelenség, a szláv nyelvekben is teljesen általános, és jóval több hangot érint.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem aki minden ibériai újlatin nyelvet akar ismerni, annak először a portugál javasolt, mégpedig az európai irodalmi nyelv. Régebben foglalkoztam portugállal (Flora Purim brazil énekesnő hatására), amit portugálul megértek, azt spanyolul is, visszafele a nyelvi átjárhatóság a kiejtés miatt nehézkesebb. Portugáliában a déli irodalmi normának nagy presztizse van, a jobb munkahelyeken is azt használják.

    VálaszTörlés
  4. Amit mondasz, az teljesen logikus. Mivel a portugál kiejtés tér el sokkal jobban az írott normától, mint a spanyol, ezért nyilvánvaló, hogy aki a portugált a kiejtésből megérti, az biztos, hogy a spanyolt is. És ezt maguk a beszélők is tudják: a portugálok és a brazilok meg is értik a spanyolt, fordítva viszont nem. Hozzá kell tenni, hogy a portugálnak is van annyi nyelvjárása, hogy valamelyik kiejtésben sokkal közelebb áll a spanyolhoz, mint az irodalmi portugálhoz (ilyen a galiciai is, egy avatatlan meg sem tudná a spanyoltól különböztetni hallásra).

    VálaszTörlés
  5. A galíciai szinkrón szempontból nem portugál nyelvjárás, hanem önálló nyelv. Diakrón szempontból a portugál nyelv őse a galego-portugál, így a mai portugál és a mai galego egy tőről ered.

    VálaszTörlés
  6. Ez így van, csak kicsit félreérthetően fogalmaztam. :) A portugál és a galiciai között is számos átmeneti nyelvjárás van, igazából ezt akartam csak mondani, ti. az észak-portugáliai nyelvjárások már inkább a galiciaihoz állnak közelebb, mint a portugálhoz (mivel nincs is éles határ a kettő között, tehát a megkülönböztetés nem nyelvészeti alapú).

    De nem akarom lelőni a poént sem, mivel erről lesz egy külön téma (ha jól emlékszem, pont a következő).

    VálaszTörlés
  7. Josh: A ROMÁN NYELVBEN A SZÓVÉGI -E-T, -S-T, Z-T ELNYELIK-E UGYANÚGY, MINT A FRANCIÁBAN, VAGY KIEJTIK? A ROMÁN NYELV ÁLL-E LEGKÖZELEBB A FRANCIÁHOZ? SZERETNÉM ERRŐL A VÉLEMÉNYEDET MEGKÉRDEZNI, EL MEXICANO! SZERINTEM AZ ITÁLIAI/OLASZ NYELV A SPANYOL LEGKÖZELEBBI ROKONA, MERT UGYANOLYAN DALLAMOSAN HANGZIK, AZ ÍRÁSKÉP ÉS A KIEJTÉS IS SZINTE SZINKRONBAN VAN EGYMÁSSAL! ÜDV.: JOSH

    VálaszTörlés
  8. Kedves Josh!

    A románban kiejtik a szóvégi hangokat, egyedül az -i-t nem, amely viszont lágyítja az előtte álló mássalhangzót. Tehát pl. a "faci" ('csinálsz') kiejtése [fács], a "lupi" ('farkasok') ejtése "lup(j)"; amennyiben a szó végén [i]-t hallasz, azt ii-nek írják, pl. lupii [lupi] 'a farkasok'.

    A román nyelvtörténetileg a legközelebb az olaszhoz áll (megőrizte a magánhangzók közötti zöngétlen latin mássalhangzók zöngétlenségét, és a többes számot magánhangzóval képzi) méghozzá a délolaszhoz. Annyira közel viszont egyetlen újlatin nyelvhez sem áll, mivel eléggé elszakadt az egykori Római Birodalom magjától és keletre került, ezenkívül erős szláv és balkáni hatás érte (pl. ezért is őrizte meg részben a névszóragozást), így tulajdonképpen egyetlen újlatin nyelvhez sem közelebb, de hangtanilag és bizonyos szempontból nyelvtanilag is mindenképp az olaszhoz áll közelebb.

    Ami az olasz és spanyol viszonyát illeti, hangzásukban valóban ez a két újlatin nyelv hasonlít egymásra leginkább (mégpedig azért, mert tisztán ejtik a magánhangzókat és nem "nyelik le" a szavak végét), azonban ne felejtsd el, hogy a nyelvek hasonló hangzása nem jelenti azt, hogy a legközelebbi rokonok lennének (még két egyáltalán nem rokon nyelv között is előfordul, hogy hasonlóan hangzanak, pl. magyar és török). A spanyol nyelvtörténetileg a franciához és a portugálhoz áll közelebb (zöngésültek a magánhangzók közötti zöngétlen latin zárhangok, és a többes számot s-szel képzi), mint az olaszhoz, még akkor is, ha teljesen eltérő a kiejtése, mint ennek a két nyelvnek (a portugál viszont még kiejtésre is hasonló a franciához).

    Egyébként erről írtam már:

    http://elmexicano2010.blogspot.com/2011/03/mennyire-erthetoek-kolcsonosen-az.html

    http://elmexicano2010.blogspot.com/2011/02/az-ujlatin-nyelvek-felosztasa.html

    http://www.nyest.hu/hirek/tevhitek-a-roman-nyelvrol

    Az újlatin nyelvek egymáshoz való közelsége nagyjából egybeesik azokkal a területekkel, ahol beszélik őket (tehát pl. a Pireneusi-félszigeten beszélt újlatin nyelvek egymás legközelebbi rokonai, a Szardínián beszélt szárd pedig éppen az olasz és a spanyol között van valahol, de mivel szintén elszigetelten fejlődött, vannak egyedi, régies, vagy éppen újító vonásai).

    VálaszTörlés
  9. Annyi megjegyzest szeretnek hozzafuzni, - mert ezt altalaban nem emlitik meg a roman nyelvrol szolo cikkekben -, hogy a franciaval es meg inkabb az olasszal valo viszonylag nagy hasonlosag mesterseges, nem a kozos eredetbol fakad, megcsak nem is egy kesobbi, ujkori termeszetes kolcsonzesbol, - mint a spanyolnal a kesobbi atvetelek a latinbol, ma kultizmusok,- hanem egy mesterseges nyelvujitasbol, e nyelv ujkori kodifikaciojabol, melynek nem nyelveszeti, megcsak nem is nyelvmuvelesi, hanom tisztan poloitika okai voltak (mint a torokben Ataturk reformjai), igazolando az eredettortenetuket. Nem mondom, hogy a roman nem ujlatin nyelv, nyilvan az, de ez a viszonylag nagyfoku hasonlosag nem a rokonsag kozelisegenel eredmenye, e mesterseges nyelvujitas nelkul a hasonlosag sokkal kisebb lenne. (nem 89% az olasszal es a franciaval, mint a tablazatokbol olvashatjuk.)
    Udv: Bence

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A táblázat szerint nincs is 89%-os közös szókincs a román–francia, illetve a román–olasz között, hanem csak 75% és 77%. :)

      Egyébként igen, igazad van, erről én is olvastam. A román eléggé elkülönülten fejlődött a rokon nyelvekhez képest, és mivel az ő esetében az ószláv töltötte be azt a szerepet, amit a többi újlatin nyelvnél a latin, ami a klasszikus irodalmi nyelv volt, ezért a román szókincs 14%-át szláv elemek alkotják (ehhez képest a többi újlatin nyelvben az idegen – azaz nem latin-görög – eredetű szavak mindössze 5–10%-os arányban vannak jelen).

      Törlés
    2. Koszonom, igen, 75%-ot akartam irni, elutes volt. Viszont ugy ertettem, hogy meg ez a 75% sem volna.

      Törlés
    3. Ezeket az értékeket egyébként sem szabad túl komolyan venni, hiszen a szókincs nagysága eleve nem mérhető objektív módszerrel. Olyan, hogy "egy nyelv szókincse", egyszerűen nem létezik, nem tudod lemérni. Szókincse lehet egy adott szövegnek, egy könyvnek, egy személynek, de összességében nem határozható meg egy nyelvnél. Az Ethnologue is csak szókincsbeli egyezések alapján adja meg ezeket a számokat, de valószínűleg nem veszi figyelembe, hogy pl. ugyanaz a szó nem biztos, hogy ugyanazt is jelenti a rokon nyelvekben, és így máris hamis képet kaphatunk a kölcsönös érthetőségről. Vagy pl. hiába egyezik meg akár 90%-ban is két rokon nyelv szókincse, egy olyan szövegben, amiben éppen azt a 10% eltérést adó szavak többsége van (elég extrém eset, de példának jó), akkor azért nem fogják megérteni. :)

      Törlés
    4. Hat igen, teljesen igazad van, nem csak a kulonbozo eredetu szavak miatti kulonbseg a fontos, hanem az azonos eredetueknel meglevo is, hiaba ugyanaz a latin vagy mas eredetu szonak a forrasa, ha a jelentese teljesen mas ket nyelvben............ gondoljunk csak a "transar" igere (es meg ezer masikra) pl. Spanyolorszagban es Braziliaban....... :)

      Törlés
  10. Oiii! :) Szuper cikk, de nem csak az 'di' meg 'ti'kapcsolatoknál lágyul az előtte lévő mássalhangzó, hanem a 'ni'-nél is: pölö: o menino ( u minyinu).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezt én is megfigyeltem, de olyan nagyon nem akartam a részletekbe belemenni. :)

      Sőt, valahol egy olyan feltételezést is olvastam, hogy az nh csoporttal jelölt hang eredetileg nem is [ny] volt, hanem egy orrhangon ejtett [j], és ezzel lenne magyarázható, így ejtik Brazíliában: lat. MEA > *meia > *mĩa > minha P: ['minyö] B: ['mĩa].

      Törlés
  11. Csak az európai portugálban ejtik az s-t mássalhangzó előtt és szó végén a magyarhoz hasonlóan, nem? (Legalább is, én amennyi brazil beszédet én eddig hallottam, abban a magyar sz-hez hasonlóan ejtették mindig.) És a szó végi z-t nem inkább zs-szerűen ejtik? Na persze lehet hogy csak én hallottam félre mindent :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az európai portugálban mássalhangzók előtt [s]~[zs] – attól függően, hogy zöngétlen vagy zöngés mássalhangzó előtt áll, mert ahhoz hasonul, és ez érvényesül a szó végén is: vagyis ha a következő szó zöngétlen mássalhangzóval kezdődik, akkor [s], ha zöngéssel, akkor [zs], ha magánhangzóval, akkor [z], ha pedig nincs következő szó, akkor is [s].

      Brazíliában előfordul mindkét változat, az európai ejtéshez hasonló is, és olyan is, ahol [sz]~[z] marad.

      Törlés
    2. A braziliai es europai portugal szembeallitas inkabb csak a nyelvtan eseteben indokolt, annyiban, hogy a brazilia portugal normanyelv nyelvtani szempontbol egyseges es az europaitol eltero. A kiejtes szerint a braziliai portugal korantsem egyseges, a teruleti kulonbsegel nagyon nagyok, sokszor nagyobb egymas kozott, mint egy-egy braziliai es az europai kozott. Delen peldaul egeszen spanyolos (pl a szovegi hangsulytalan 'o' az [o], az 's' az [sz], a 'ti' es 'di' az [ti] es [di], stb. Az 's' [s]-kent valo ejtese megtalalhato Braziliaban, es nem is csak egy 'marginalis' nyelvjarasban (mert ugy mindenre talalunk peldat az orszag merete es a lakossag, illetve az etnikumok nagy szama miatt), hanem ez egyik legjelentosebb, legismertebb nyelvjarasben, a carioca-ban (Rio-ban beszelik).



      Törlés
  12. A raccsolassal kapcsolatban nagyon szisztematikusan leirtad minden helyzetben, hogy hogy kell ejteni, nagyon hasznos volt nekem, mert bar rendszeresen beszelgetnem kell brazilokkal, neha egy cikkedbol tobbet tanulok mint tobb orai beszelgetesbol anyanyelviekkel! Reszletezned kicsit jobban a maganhangzok ejtesere vonatkozo szabalyokat? Nagyon orulnek neki, mert hallom hogy ejtik, de engem mindig erdekel a magyarazata is. Koszonom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben a két cikkben írtam erről részletesebben a nyest.hu-n, amit a brazíliai vonatkozásában annyival egészítenék ki, hogy a szóvégi hangsúlytalan /a/ ott is "svá" [ə], m, n, nh előtt pedig orrhangon ejtett ö-szerű magánhangzó (olyasmi, mint a románban az â vagy î): americano kb. [ömérikőnu].

      Törlés
    2. Igen, koszonom, regebben mar olvastam a cikket, csak mostanaban mar nem jarok a Nyest-en, ellapaosodott, most majd elolvasom ujra a ket cikket. Egyebkent egy kicsit szet vagyok csuszva, hogy tudnal valaszolni, ha nem pontosan kerdezek, mit szeretnek tudni. Pl. az 'e'-vel van leginkabb problemam. Pl. //sê [ˈse] ('be!') vs. sé [ˈsɛ] ('Sé') vs. se [ˈsɯ̽] ('if')// vagy a //pêlo [ˈpelu] ('hair') vs. pélo [ˈpɛlu] ('I peel off') vs. pelo [ˈpɯ̽lu] ('for the' // A problemam, hogy bar az egyes szavak kiejteset meg tudom kerdezni egy anyenyelvitol, de engem erdekel a szabaly is. Pl. szeretnem tudni, hogy a circumflex mit jelol pontosan a portugalben, stb. Es e 3 'e' elkulonitese is erdekelne (most nem az allfonokra gondolok, mert abbol husz is lehet, hanem e 3 eltero 'e'-re)

      Törlés
    3. Nos, a következő a helyzet. Ha az /e/ hangsúlytalan, akkor (P) [ɨ], illetve (B) [e] vagy (szó végén) [i]; pl. se (P) [sɨ], (B) [si] 'ha' szóban hangsúlytalan, mivel ez a szó eleve hangsúlytalan. Ha pedig hangsúlyos, akkor vagy [ɛ] vagy [e]. Ha írásban jelölni kell hangsúlyt, akkor az elsőt jelölik éles ékezettel (pl. [pɛ] 'láb'), a másodikat circumflexszel (pl. você [vu'se] 'ön/te'). Az -em végződésben (P) ~[ãj], (B) [ẽj]; m, n, nh előtt pedig hangsúlytól függetlenül mindig [ẽ].

      Törlés
    4. Hat igen, ez a baj mikor az ember csak gyakorlatban tanul egy nyelvet. A 'nyelvtenozos, elmeleti' nyelvtanulas es a 'beszelgetos, gyakorlati' kozti preferenciaropl mar sok szo esett itt a blogon is, en is szoltam mar hozza a temahoz, en fontosnak tartom az elobbit is. A portugalt viszont csak a gyakorlatban hasznalva tanultam. Igy mar vilagos, a circumflex is csak akkor hasznalatos, ha a hangsulyt jelolni kell.
      Ha jol gondolom, a kiejtest IPA szerint irtad, ez esetben a circumflexnel ejtunk magyar 'é'-t es az eles ekezetnel magyar 'e'-t. Kicst furcsa, ellentetes az intuiciommal(bar az nem jelent semmit.)
      Kerdeznem meg a 'pelo' eseteben a [ˈpɯ̽lu] kiejteset.

      Törlés
    5. Így van! Ez valóban eltér az olasz és a katalán gyakorlattól, ami kissé zavaró lehet, ugyanis az olaszban és a katalánban az éles ékezet a zárt, a tompa pedig a nyílt ejtést jelöli (à, è, é, í, ò, ó, ú) – viszont nincs circumflex. (A portugálnál gondolom abból indultak ki, hogy a circumflex jelölje a zárt magánhangzót, így kizárásos alapon a sima ékezet meg a nyíltat.)

      A pelo szintén hangsúlytalan, mivel egy elöljárószó és a határozott névelő összevonása, ezért ejtenek benne szintén [ɨ]-t; pl. a spanyol del-t sem ejted hangsúlyosan. Az ne tévesszen meg, hogy két szótagú, nem csak az egy szótagú szavak lehetnek hangsúlytalanok.

      A spanyolban is hangsúlytalan pl. a para, pero alapesetben, nem így az olaszban és a katalánban, ahol ezért jelölik is: però [pe'rɔ] – mivel a spanyollal ellentétben határozószó is lehet és a sin embargo-nak felelne meg, míg a spanyolban kizárólag hangsúlytalan ellentétes kötőszó. Pl. olaszul mondhatod, hogy Te lo farò, però 'Meg fogom csinálni neked, mégis (~ ezzel együtt)' – vö. sp. Te lo haré, sin embargo vagy Pero te lo haré, de olyan nincs, hogy Te lo haré, *pero.

      Törlés
    6. Koszonom, igy mar ertem. Erdekes, tobbszor is volt mar, hogy fel nem tett kerdesemre is valaszoltal. Epp ezt akartam kerdezni a napokban, csak elfelejtettem. A pero kulonbsegerol a spanyolban es az olaszban. Bar en is ugy tudom, ahogy te irtad, a sin embargo nem helyettesitheto a pero-val(ennek ellenera megteszem), parom szerint, aki anyanyelvi, nem beszelek hibasan. Tudnad nekem reszletezni ezt a sin embargo-t? Koszonom.

      Törlés
    7. A pero kötőszó, vagyis kizárólag (tag)mondatot vezethet be, az előtt állhat csak. Alapvetően rokon értelmű a sin embargo ('mégis, ennek ellenére, ezzel együtt, mindazonáltal' stb.) is, csak az utóbbi viszonylag önálló a mondatban, tehát állhat a (tag)mondat után is. A spanyol pero-nak az olaszban inkább a ma felel meg, míg a sin embargo-nak a però. Az olasz ma megfelelője etimológiailag a spanyol mas (a más < lat. MAGIS hangsúlytalan párja), amelyet a választékos nyelvben máig használnak a pero szinonimájaként.

      Törlés
    8. Illetve tkp. a sin embargo bárhol állhat a mondatban, nincs megkötés: pl. Esta película, sin embargo, no me gusta. (Esta película, *pero, no me gusta) 'Ez a film(,) ennek ellenére(,) nem tetszik nekem.'

      Törlés
  13. Para experimentarem o sotaque brasileiro:

    https://www.youtube.com/watch?v=61sxFRckoNE&feature=youtu.be

    (de forma engraçada :))

    VálaszTörlés
  14. http://hu.euronews.com/2015/05/14/vihar-egy-pohar-vizben-helyesirasi-reform-portugaliaban/
    Nagy változások vannak Portugáliában is a nyelv kapcsán :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a linket. Ez a helyesírási reform általában olyan dolog, hogy mindig vannak, lesznek, akiknek nem fog tetszeni, akármit is találnának ki.
      Pedig az én olvasatom szerint ebben sincs valójában semmi új: csupán Portugáliában is elhagyható lesz a művelt mássalhangzó-torlódások (ún. clusterek) első betűje, amit nem ejtenek. De Brazíliában eddig is így írták őket, tehát nekik nem lesz ebben semmi újdonság.
      A spanyolban ezzel szemben épp fordított a helyzet: Spanyolországban nem ejtik a -cc-, -ct-, -pc-, -ps-, -pt-, x- első betűjét/hangját („hivatalosan” persze „kellene”, csak a nép ezt nem tudja :)), Latin-Amerikában viszont igen. (Ugyanakkor a spanyol helyesírás mindig is egységes volt mindenhol.)

      Törlés
    2. Én sem hiszem, hogy egy törvénnyel vagy előírással meg lehet változtatni az emberek beszédét vagy írását, amiket éveken, évtizedeken át használtak. Németországban sem sikerült a hétköznapi írásból kiírtani a ß-t. ivatalosan ugyan nem létezik ez a betű már, de hát egy nyugdíjasnak nehéz megmagyarázni, hogy használja helyette a ss-t.
      Így lesz Portugáliában is, sokan fogják úgy írni a szavakat, ahogy az tanították, tanulták és írták évtizedeken át.
      A spanyolt azért is szeretem, mert amit látok, azt hallom és azt olvasom, így könnyebb, mint más nyelv :)

      Törlés
    3. A ß betű megmaradt a német helyesírásban. Akkor kell használni, ha hosszú magánhangzó vagy diftongus után áll az ss és a szótőben nincs utána újabb mássalhangzó. Pl. muß, Straße, heißen. Egy kivétel van rá, az aus, ami nem auß. Valóban megengedi a német szabályzat, hogy ß helyett ss-t írjon valaki, de csak akkor, ha technikai akadálya van, pl. adott gépen nem áll rendelkezésre. Márpedig kézírásban és számítógépen, telefonokon rendelkezésre áll az ß.

      Akkor KELL még az ß-t ss-nek írni, ha csupa nagybetűvel írnak valamit (mivel a szabályzat szerint nincs nagybetűs változata), de ezt a nagybetűs szabályt az igényesebb német nyomdai gyakorlat nem követi tipográfiai okokból, mivel az igényesebb betűtípusokban igenis van nagy ß, rosszul tudja a szabályzat. Még egy kivétel van, ami említ is a német helyesírási szabályzat, az Svájc, ahol tényleg nem használják az ß-t, csak ss van helyette, és kifújt.

      Törlés
    4. A helyesírást egyébként sem veszik sehol túl komolyan, valahol persze jobban betartják, máshol kevésbé; pl. Latin-Amerikában nagyon rossz helyesírással írnak (én a sajtó kivételével még nem is nagyon találkoztam olyannal, aki teljesen helyesen írna), de ennek az iskolai oktatás színvonala az egyik fő oka, pl. amikor egy tanár sem tudja leírni helyesen a legalapvetőbb szavakat (pl. *sullo a suyo helyett – ezt konkrétan egy tanártól láttam még régen a Twitteren), akkor nincs is min csodálkozni.

      Szóval nagyon sokat számít az is, hogy a gyerekeknek egyáltalán megtanítják-e a helyesírást az iskolában, a spanyol oktatásban úgy tűnik, nem igazán fektetnek erre hangsúlyt. Meglepő viszont, hogy a portugálok, franciák viszonylag helyesen írnak, náluk még nem nagyon találkoztam pl. olyannal, aki elhagyja az ékezeteket.

      Törlés
    5. Szerintem a franciák és a portugálok sem írnak jobban, legfeljebb azért nem tűnik fel, mert nem tudsz portugálul és franciául, ahogy én se. Én mintha az angol anyanyelvűeknél látnám, hogy nem írnak annyira pocsékul, persze, hibáznak ők is, de csak elenyésző mértékben, egy-egy szónál. Az oka az lehet, hogy messzebb van az íráskép és a kiejtés, plusz az iskolákban arrafelé gyakoriak a betűzési versenyek, így jobban beléjük rögzül az íráskép, és nem hagyatkoznak a kiejtésre.

      Törlés
  15. http://cvc.instituto-camoes.pt/hlp/geografia/mapa06.html

    Ez több mint tanulságos

    VálaszTörlés
  16. Én is tanulok portugálul, Lisszabonban dolgoztam (?) két hónapig. A portugálom nagyon keverék lett, brazil és európai, mind a kettő. Nem tudok olyan szépen raccsolni, mint a francia. A szókincsem nagy része brazil. Használok vonatkozó névmásokat (aquele, esse, isso, este, etc.) illetve ezek ragozott alakjait. Gerundiumot nem használok, tehát ilyet nem mondok, hogy Eu estou escrevendo a minha tese; hanem csak Eu estou a escrever a minha tese. S ezt, európai darálással. Mert Lisszabonban darálnak, a brazil sokkal dallamosabb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, hasonló a helyzet az európai kontra latin-amerikai spanyol vonatkozásában is. Az európaiak hadarnak és nagyon trehány a kiejtésük, a dallama modoros (mintha panaszkodnának); ellenben a latin-amerikai spanyol (kivéve a kubait és a chileit) lassabb, dallamosabb, kellemesebb hangzású és jóval érthetőbb is.

      Törlés

A hozzászóláshoz nem szükséges regisztráció, de kérjük, tiszteld meg olvasótársaidat azzal, hogy a névtelenség helyett választasz magadnak valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil használatával. Köszönjük a megértést és az együttműködést!