2010. december 11., szombat

Euskara: Európa egyetlen élő őshonos nyelve

Euskal Herria, azaz ’A baszk ország’ – így nevezik a baszkok
történelmi őshazájukat, amelyhez Spanyolországban a mai
Baszkföld (lila) és Navarra (zöld) autonóm közösségek,
Franciaországban (sárga) pedig Labourd, Alsó-Navarra és
Soule történelmi tartományok („Francia Baszkföld”) tartoznak.
(Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)
Iberiar Penintsulan bizirik dirauen erromatarren aurreko hizkuntza bakarra da euskara – „Az Ibériai-félsziget egyetlen, római kor előttről származó túlélő nyelve a baszk” – állítják a baszkok (saját nevükön euskaldunak, azaz ’a baszk nyelven bírók’), akik nagyon büszkék ősi és máig megfejtetlen hovatartozású nyelvükre.

A baszk vagy euskara nyelvet valóban nagy rejtély övezi, s ezt kihasználva a spanyolok (akik szintén büszkék erre) és még a helyi nyelvészek is gyakran túlmisztifikálják. Eredetéről már számos elmélet született, azonban a hiányos dokumentációk miatt egyik sem bizonyítható. Mivel Európában mindössze két nyelvcsalád tagjait, az indoeurópai, valamint az uráli nyelveket (melynek finnugor ágába tartozik a magyar, a finn, az észt stb. nyelv is) beszélik, jogosan felmerült már az a feltételezés is, hogy – kizárásos alapon – a baszk is a finnugor nyelvek közé tartozik. Egyebek mellett leginkább a kaukázusi nyelvekkel próbálták rokonítani még a múlt században, de valakik úgy tartják, hogy a szintén megfejtetlen ókori ibér nyelv rokona – az is nehézséget okoz persze, hogy valójában azt sem tudni, hogy az ibér nyelv ténylegesen egy nyelv volt-e, vagy pedig több hasonló. Eltúlzott feltételezések azt állítják, hogy az indoeurópai és az uráli népek Európába történő letelepedése előtt az egész kontinens őslakossága a baszk nyelvet (vagy annak ősét/rokonát) beszélte, de természetesen ez éppúgy nem bizonyítható, mint más elméletek.

Mivel a baszkok eredetileg – az ibérekkel ellentétben – írni-olvasni nem tudó, falusi életmódot folytató hegyi nép volt, így nyelvükről írásos dokumentumok nem maradhattak ránk egészen a 10. századig, amikor is elvétve néhány kifejezés szerepelt ugyanazokban az ún. San Millán-i glosszákban (spanyolul Glosas Emilianenses), melyek egyikében az első „spanyol” mondat is szerepelt (amelyről később kiderült, hogy nem is kasztíliai, hanem inkább régi aragóniai, vagy valamilyen átmeneti nyelvjárásban íródhatott); a baszkokat aztán a spanyolok tanították megírni a 16. században.

Baszk hegyvidéki táj, háttérben a Txindoki csúccsal (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

A kutatásokat tehát nehezíti a nyelvről szóló írásos dokumentáció hiánya, s éppen ezért nem igazolható az ibér nyelvvel való rokonsága sem: az utóbbi nyelven talált és alakilag megfejtett szavak ugyanis semmilyen mai baszk szóval nem egyeznek meg. Szintén nem szabad szem elől téveszteni, hogy a baszk nyelv rengeteg változáson ment át, hiszen erős hatás érte először a kelta, majd a latin, legutóbb pedig az újlatin nyelvek (spanyol, okcitán, francia) részéről is: szókincsének közel 50%-a latin-újlatin elemekből áll, pl. lat. LIBRU ’könyv’ > liburua, vö. sp. libro; PACE ’béke’ > bake, vö. sp. paz stb. (Az alábbi videón lévő dalban bárki felismerheti a latin eredetű nemzetközi szavakat anélkül, hogy akár egy szót is értene baszkul – aki pedig tud egy kicsit spanyolul, még több újlatin jövevényszót felfedezhet! Eleve gyanakodjunk, ha egy baszk szó zöngétlen zárhanggal – p, t, k – vagy mássalhangzó-kapcsolattal kezdődik, ezek ugyanis az eredeti baszkban nem voltak lehetséges.)


Egy bizonyos, hogy a Mediterráneum ma beszélt nyelveiben megfigyelhetőek elvétve olyan közös vonások, amelyekből óvatosan arra lehetne következtetni, hogy talán egy ismeretlen korábbi nyelv (vagy nyelvek) nyomai lehetnek mindegyikükben; például egész furcsa módon találhatóak közös hangtani vonások az elszigetelten fejlődött és néhány archaikus vonást őrző szárd nyelvben (limba sarda) és a spanyolban, mint pl. a b egybeesése a v-vel, a zöngétlen zárhangok – [p, t, k] – zöngésülése és réshanggá válása (a spanyollal ellentétben még szó elején is, ha az előző szó magánhangzóra végződik), bár néhányan ezt mind a spanyol hatással magyarázzák, ami szintén nem bizonyítható minden kétséget kizáróan.

De térjünk vissza a baszk nyelvre. Az uráli (finnugor) nyelvekhez, így a magyarhoz hasonlóan is agglutináló, vagyis toldalékoló nyelvről van szó, nyelvtani nemek nincsenek. Az igék ragozási rendszere teljesen eltérő az ismert „nagy” nyelvekétől: az igéhez nem az általunk megszokott módon kapcsolódnak a ragok, hanem valójában az áll egy tőből (ez a rendhagyó segédigék esetén akár ki is eshet!), melynek elejéhez és végéhez a személyes névmások különböző alakjait és egyéb módosító elemeket ragasztanak hozzá, így kifejezve a cselekvést végzőjét („alany”), címzettjét (részeshatározó), valamint elszenvedőjét („tárgy”, amely a baszk rendszerben igazából szintén „alanyszerű”, lásd lejjebb). Ez a rendszer leginkább bizonyos amerikai indián nyelvek – például az azték (nahuatl) – igeragozásához hasonló. Az igék legnagyobb részét összetett módon ragozzák (vagyis egy, a magyarban és az indoeurópai nyelvekben valamelyik igenévnek megfelelő alak + segédige, mely utóbbi tömöríti a személyt, a számot, a különböző aspektusokat, a tárgyat, a részeshatározót stb.).

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

Ezenkívül a baszk ún. ergatív nyelv (lásd a fenti ábrát), ami azt jelenti, hogy a mondatban az igéhez tartozó két főnév (névszói szerkezet) közül nem a passzívat jelöli toldalékkal, amelyik a cselekvést elszenvedi – ezt nevezzük mi a mondat „tárgyának” –, hanem azt, amelyik a cselekvést végzi (vagyis az alanyt): ez az ergatív eset; míg a jelöletlen „tárgy” ún. abszolutívuszban áll. A „tárgy” nélküli mondatokban azonban – mivel ilyenkor egyértelmű, hogy az igéhez tartozó névszó csak az alany lehet – nem kap ragot a cselekvő, vagyis az áll abszolutívuszban. Ezt leginkább egy példával lehet bemutatni: Martinek egunkariak erosten dizkit – „Márton az újságokat megveszi nekem” – szó szerint: ’Márton-CSELEKVŐalany (Martin|ek) újság-az-oktárgy (egunkari|a|k) megvéveigenév (erosten) az(t)-több(et)-nekemsegédige (di|zki|t), vagyis tulajdonképpen ’Márton-ÁLTAL az újságok megvevődnek nekem’; vö. sp. Martín me compra los periódicos – ’Mártonalany (Martín) nekemrészeshatározó (me) megvesziige (compra) az újságok[at]tárgy (los periódicos)’. (A spanyol általában nem jelöli a tárgyesetet élettelennél, ugyanakkor a sors iróniája, hogy az újlatin nyelvek névszói javarészt tárgyesetű alakok voltak eredetileg a latinban – tehát ha úgy vesszük, tulajdonképpen mindig tárgyesetben állnak.)

Mint látható tehát, még számunkra is eléggé bonyolult nyelvről van szó, persze sok hasonlóság is van, mivel szintén toldalékoló nyelv, s talán az előbbi példákból is felfedezhető, hogy a magyarhoz hasonlóan a baszkban is a -k a többes szám jele. Talán véletlen egybeesés? Összegzésképpen, elég sok nyitott kérdés van még e nyelvvel kapcsolatban, amely a tudomány mai álláspontja szerint – akárcsak a japán – egyetlen ma élő nyelvvel sem áll rokonságban.

15 megjegyzés:

  1. "Mivel Európában mindössze két nyelvcsalád tagjait, az indoeurópai, valamint az uráli nyelveket (melynek finnugor ágába tartozik a magyar, a finn, az észt stb. nyelv is) beszélik,"

    Ott van még a sémi máltai nyelv és a kis török nyelvek is (gagauz, karaim).

    VálaszTörlés
  2. Igazad van, csak annyira nem akartam belemenni a részletekbe, mert akkor szintén ott lenne még a héber és a tulajdonképpeni török is (gazdaságilag/politikailag Izrael és Törökország is Európához tartozik, ha nem tévedek), viszont ha ezeket az átmeneti területeket nem nézzük, akkor tényleg csak a finnugor és indoeurópai nyelvek vannak. :)

    VálaszTörlés
  3. Nem tudom, hogy a spanyol mellett mennyire behatóan foglalkoztál a baszk nyelvvel, de örülnék ha vetnél egy pillantást nemrég indult projectemre a baszk nyelvvel kapcsolatban: tanuljunkbaszkul.blogger.hu illetve, hogy bármilyen segítséggel tudnál-e szolgálni, vagy nem tudsz-e valakit aki tanult magyarként baszkul és fel tudnám-e esetleg vele venni a kapcsolatot valamilyen módon. Előre is köszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gabcsi! Én tanultam baszkul, és érdekel. :)

      Törlés
  4. Először is gratulálok a projekthez, elég nagy fába vágtad a fejszédet! :) Sajnos nem tudok ott helyben hozzászólni, mert nem vagyok regisztrálva, így itt teszem, csak néhány észrevétel.
    1. Amit a ts, tx megkülönböztetéséről írtál, ugyanaz igaz az s és x megkülönböztetésére is: én pl. nem igazán hallok különbséget közöttük, nekem mindkettő magyar [s] (a z pedig [sz]), de valahol pl. az s-t és a z-t ejtik tök egyformán (állítólag rengeteg nyelvjárás van).
    2. Az ñ, ll betűket, úgy tudom, ma már nem használják az egységesített helyesírásban (euskara batua), ezeket inkább az -in- és -il- kapcsolatok jelölik.
    3. A j ejtése eredetileg magyar [j], tehát azt is érdemes lenne leírni, hogy az általad irodalmi változatnak nevezett gipuzkoaiban a spanyol hatására ejtik csak [ch]-nak a j-t, ugyanígy a franciaországi baszkok a francia hatására ejtik [zs]-nek (illetve nem utolsó sorban az u-t is [ü]-nek!).
    4. A hangsúlynak a baszkban nincs semmilyen szerepe, eredetileg nem is létezett, a mai nyelvben valóban úgy hallatszik, hogy minden szó második szótagját hangsúlyozzák, ez viszont azt is jelenti, hogy a két szótagú szavaknál az utolsót (mivel az a második!) és nem az elsőt, ezt viszont mindenképp javítsd.

    Egyelőre ennyit tudnék hozzáfűzni, a nyelvet én sem beszélem, viszont az interneten elég sok anyag és online tanfolyam van róla, a YouTube-on is, szóval szerintem lesz miből válogatnod. Kitartást hozzá! :)

    VálaszTörlés
  5. Köszi. Az s és x megkülönböztetésére sok helyütt csak annyit írnak, hogy egy selypesebben ejtett magyar s hangnak felel meg, én is ezt írtam, de én sem hallok különbséget (illetve csak alig) az s-x és a ts-tx között. Az ñ még egyes szavakban előfordul (pl.: andereño/a) így mindenképpen szükségesnek tartottam, hogy megemlítsem. Ugyanakkor valóban jogos, hogy ezek ma már nincsenek használatban, helyettük in-t, il-t használnak. A "j" hangról is megírtam hogy lehet j-ként is ejteni, ahogy azt is, hogy a francia nyelvterületeken zs-nek ejtik, de az u hang ü-ként való ejtése való igaz, hogy kimaradt, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem. A hangsúlyról pedig csak annyit (természetesen a vitázási szándék nélkül :)), hogy valóban nincs szerepe, ugyanis a baszkok is hasonlóan gyorsan beszélnek mint a spanyolok (nyilván nem véletlenül), így tényleges szerepe nincs. Ugyanakkor sok nyelvkönyv úgy tárgyalja, hogy egy gyenge hangsúly azért van és a kétszótagú szavaknál általában az elsőre kerül, de nagyon sok más esetben pedig a másodikra. Én csupán követtem a baszkok által írt nyelvkönyvekben szereplő dolgokat, mégha jómagam sem különösebben vélek felfedezni semmilyen említésre érdemes hangsúlyozást. :)
    Köszönöm az észrevételeket!

    VálaszTörlés
  6. A hangsúly nyelvtani (fonológiai) szerepének semmi köze ahhoz, hogy milyen gyorsan beszélnek! :) A baszkban egyszerűen nincs jelentősége a hangsúlynak, tehát teljesen mindegy, hogy mit hogyan hangsúlyozol, vagy egyáltalán nem is kell hangsúlyozni. Viszont az újlatin nyelvekben nagyon nem mindegy, főleg az igéknél, hogy mit hangsúlyozol – sőt, sok nyelvnél, mint az olasz, portugál, katalán stb. még az sem, hogy a hangsúlyos /e/-t vagy /o/-t mennyire nyíltan ejted –, mert ezeknek mind jelentésmegkülönböztető szerepe van: pl. sp. célebre 'híres, neves' vs. celébre 'hogy ő ünnepeljen' vs. celebré 'én ünnepeltem'; vagy cánto 'én énekelek' vs. cantó 'ő énekelt' stb. erről beszélek – ilyen a baszkban pedig nincs.

    VálaszTörlés
  7. Persze, hogy nincs, csak azt hiszem kicsit egymásba írtam a gondolataimat, shame on me. :) A baszkban valóban nincs szerepe a hangsúlynak, egyébként át is írtam a posztot illetve belejavítgattam, így valóban jobb lesz. Az újlatin nyelvekkel kapcsolatban nem igazán vagyok képben, viszont a spanyolt majd talán egyszer mindenképpen hasznos lenne nekem is megtanulni úgy alapszinten, ha már egyszer ugye a baszk. :) Csak sajnos az agyam nagyon nehezen áll rá, annyit tudok hogy obrigado/gracias és de nada :DD

    VálaszTörlés
  8. Oké, csak ahogy leírtad, úgy jött le, mintha azért nem lenne szerepe a baszkban a hangsúlynak, mert ugyanolyan gyorsan beszélnek, mint a spanyolok (amikor spanyolban viszont igen fontos szerepe van). :)

    A gracias stimmel, az obrigado portugál. :D

    VálaszTörlés
  9. Mexicano, köszönöm szépen az olasszal kapcsolatos válaszodat.

    Gabcsi, nem tudom, olvasod-e ezt, de úgy látom a baszk blogod eltűnt.

    Én inkább csak kíváncsiságból tanulgattam baszkul, s egy kezdőknek írt könyvön átrágtam magam, s kb. A1 vagy A2 szinten lehetek, ami alacsonyabb mint a Magyarországon alapfokként ismert szint. Be tudok mutatkozni, köszönni, a leghétköznapibb helyzetekben kommunikálni (élelmet venni, útba igazítást kérni, a családomról beszélni, ilyesmi.) A benyomásom az, hogy kétségtelenül nehéz, de én nem találom olyan elrettentően nehéznek, mint ahogy egyesek beállítják, nagyjából az orosszal áll számomra nehézségben egy szinten. Akik a megtanulhatatlan hírét keltik, azok többnyire spanyol vagy angol anyanyelvűek, akik számára ebből kifolyólag a főnévdeklináció vagy az agglutináció nagyon idegen, s ettől elrettennek.

    Az s és x között én sem tudok különbséget tenni, s ez eléggé zavar, de hát ezt ugyanúgy meg lehet szokni, mint a seseót a spanyolban.

    Egyelőre nem akarok tovább elmélyülni a baszkban, mert semmi szükségem sincs rá, de ha egyszer eljutok huzamosabb időre Baszkföldre, akkor biztosan újra elő fogom venni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gabcsi, Névtelen és Mexicano!

      Tudom, ez itt nem a reklám helye, de akit érdekel a baszk nyelv és kultúra azt talán érdekelni fogja a blogom is ahol legfőképpen ezzel foglalkozom, ráadásul "tűzközelből":

      www.kulturtapas.com

      üdvözlettel:
      Molnár Péter

      Törlés
  10. A baszkban (amennyire tudom), az "x" a magyar s hangot jeloli, mig a "s" a spanyolbol ismert elol kepzett, sejpitos s-t (a kepzesi helye valagol az s es az sz kozt). A tx es ts eseten ugyanez a helyzet :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „Hivatalosan” valóban így van, viszont a beszélők ma már nem igazán tesznek különbséget az s és az x között a kiejtésben. Sőt, eredetileg az x-nek megfelelő hang nem is létezett, az – a tx digráffal együtt –, ezek új fejlemények hangutánzó vagy kicsinyítő szavakhoz, és úgy tudom, nincs is fonológiai megkülönböztető szerepük a s-sel és a ts-sel szemben. (Egyébként vannak olyan baszk nyelvjárások, ahol a spanyolhoz hasonlóan csak egyetlen sziszegőhang létezik, tehát még s–z, ts–tz szembenállás sincs.)

      Törlés

A hozzászóláshoz nem szükséges regisztráció, de kérjük, tiszteld meg olvasótársaidat azzal, hogy a névtelenség helyett választasz magadnak valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil használatával. Köszönjük a megértést és az együttműködést!